Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
174 TRINGLI ISTVÁN ezekről a congregatio generálisokról azonban kevés adatunk van. 1381-ben már 10., 1388-ban 14., 1399-ben 19. napi, a közgyűlés helyén történt oklevélkibocsájtásról értesülünk. 1353-ban még nem tarthatott sokáig a gyűlés, egy keddi napra hirdették meg, szombaton a nádor Szenterzsébeten keltezett egy oklevelet, ez azonban egy szóval sem beszélt közgyűlésről.693 E napon tehát már szétoszlottak a nemesek, a nádori ítélőmester azonban még nem utazott el, ekkor találták őt — talán a nádort is — itt a bevallást tevők, akik részére az oklevelet kiállították. Néha azonban el is maradhatott a közgyűlésre való hivatkozás, 1368-ből van olyan oklevelünk, mely a hetedik napon (Laetare vasárnapján) kelt, de kelteztek e napon Erzsébet- falváról egy másik oklevelet is, melyben már nem hivatkoztak a közgyűlésre. Lehetséges, hogy az első oklevelet még a gyűlés berekesztése előtt, a másikat már utána állították ki. A két megyében a legtöbb közgyűlést a nádor tartotta, ezt helyesebb úgy értenünk, hogy a nádor nevében tartották. A 15. századi közgyűlésekről már több esetben kimutatható, hogy nem a bárók, hanem nevükben eljáró ítélőmestereik ítélkeztek ott. Az Anjou-korban sem lehetett ez másként, a korszak nagyhatalmú nádorairól elég nehéz elképzelni, hogy napokig bíbelődtek volna kisnemesek apró-cseprő ügyeivel. 1407-ben külön meg is említették, hogy Garai Miklós alnádora vezette tárgyalásokat. Ha eltekintünk az 1467-es gyűléstől, az egyetlen nem nádori közgyűlés Rozgonyi Simon congregatio generálisa. Ez az első Pest-Pilis megyei gyűlés, melyet a „király úr írásos parancsából” tartottak. Erre korábban még az ura nevében eljáró Tapsonyi János alnádornak sem volt szüksége. Korszakunk elejétől fogva ugyanis a nádor kiváltságai közé tartozott, hogy királyi parancs nélkül közgyűlést tarthatott. Mint láttuk, így volt ez még 1407-ben is, 1411-ben azonban már a Garai Miklós nevében rendezett gyűlés is „különös királyi parancsból” történt. Addig egyetlen Pest-Pilis megyei nádori közgyűlés esetében sem találkozunk eme megjegyzéssel. A közgyűlésekre a nádori ítélőszék több embere szállt ki. Elsősorban a Becsky család levéltárának jóvoltából összehasonlító írásvizsgálatra is lehetőség nyílt. 1381-ben szinte ugyanabban az ügyben állíttattak ki a Veresegyháziaik és a Zsidóiak ügyvédjei hasonló tartalmú okleveleket. Az április 29-én kelt öt oklevél két írnok keze munkája, a május 1-jén kelt további két irat egy harmadiké. 1399. augusztus 12. és 19. közt öt írnok kézírását lehetett elkülöníteni, tehát csak írnokokból legalább ennyien vettek részt a gyűléseken.694 1438. június 2-án az egyik panaszos számára két példányban állítottak ki oklevelet, írásuk azonban nem egyezik meg. Egyik kéz írásával sem egyezik egy másik ügyben ugyanezen a napon kiállított oklevél írása sem, egy negyedik kéz nyomait viseli magán a június 9-ére — a legkésőbben kelt közgyűlési iratról van szó — keltezett privilegiális. Miután Ujbécsen vagy Erzsébetfalván összegyűltek a nemesek, 12 esküdtet választottak maguk közül, akik később a nádor mellett a bizonyítási eljárásban közreműködtek. Megbízatásuk csak a közgyűlés időtartamára szólt. A szolgabírákkal együtt kezüket feszületre téve, Isten iránti hitükre, a király és a korona iránti hűségükre esküt tettek, hogy igazat mondanak és az igazságot megtartják (ad fidem eorum Deo debitam fidelitatemque nobis et sacro nostro regio dyademati observandam pro dicenda veritate et iustitia observanda tacto Dominice crucis signo). Habár ezt minden oklevélben külön-külön leírták, a bizonyított ügyek tömegét tekintve biztosak lehetünk abban, hogy az esküre csak a tárgyalás elején kerülhetett sor, nem pedig minden egyes ügy bizonyítása során. A közgyűlések egyik legfontosabb feladata a megyebéli közismert gonosztevők felkutatása, majd levelesítésük volt. A levelesítés szó onnan származott, hogy az esküdtek és a szolgabírák róluk jegyzéket állítottak össze.695 így tettek Keszi Benedek özvegyével, Annával is, ki akkor Bogárdi Péter felesége volt. A derék asszonyságot bűnei és kilengései miatt más bűnösök közt a megye levelesítette és nevét regisztrumában a királynak átnyújtotta (iuxta sue culpabilitatis, excessionis proscripsissemus et eandem in registro nostro eidem domino regi presentassemus). Az ügynek az ad nem mindennapi jelentőséget, hogy a magyar kegyelmezési gyakorlatnak a szokásjogi gyűjteményekből eddig nem ismert elvét jelentették ki és foglalták írásba ennek kapcsán. „Az ország szokásjoga azonban megkívánja — így az oklevél —, hogy a király vagy a nádor avagy a király által kijelölt más elnök egy bűnöst az esküdteknek és a 694 1381: DL 64 951., 64 955. (A kéz), 64 952-64 954. (B kéz), 64 956., 64 957., 64 960. (C kéz); 1399: DL 8469. (A kéz), 64 981., 64 983. (B kéz), 64 982., 64 984. (C kéz), 86 479. (D kéz), 8388. (E kéz). 695 Egy ilyen, az 1467-es közgyűlések során keletkezett proscribáló levél fennmaradt Hevesből 1. BÁRTFAI SZABÓ 1905.
