Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
170 TRINGLI ISTVÁN ez így maradt az egész középkor folyamán.646 A megszokott négytől eltérően két szolgabírája volt még Bács, Moson, Pozsega, Külső-Szolnok, Torna, Valkó és Verőce megyének.647 A visegrádi várnagyok még a 15. század közepén is megpróbálták a megyebéli nemesek felett hatalmukat megőrizni. Nem sok sikerrel. 1454-ben Bucsáni Oszvald visegrádi kapitány és macsói albán (al)várnagya, Kelemen valamilyen ügyből kifolyólag ura elé idéztetett két pilisi nemest: Pomázi Cikó Sándort és Jánost, akik azonnal László királyhoz fordultak azzal, hogy Bucsánit gyanús bírónak tartják. A iudex suspectus kifejezést általában valamilyen elfogultság esetében szokták használni, akiről ezt kijelentették, az nem ítélkezhetett. Az uralkodó ezért úgy rendelkezett, hogy a pert tegyék át a személyes jelenlét bírósága elé.648 A visegrádi várnagyok és helyetteseik lassan és több lépcsőben veszthették el befolyásukat a megyebéliek fölött, joghatóságuk már csak magára a váruradalomra terjedt ki és az annak alávetett népekre. Az egykori hatalmas uradalomból kiváltak a nemesek, birtokaik és a rajtuk élő népek. Kikerültek Visegrád alól azok a nagyszámú egyházi birtokosok is, akiknek valószínűleg korábban is kevesebb közük volt a várnagyhoz. Felettük Pilis megye gyakorolt joghatóságot. Pilis megyét a 15. századtól már csak a két szolgabíró irányította. Akárcsak Pestnek, ispánjai, alispánjai nem voltak. Hogy ez az ispán nélküli, csupán szolgabírák által vezetett állapot mikor köszönthetett be, nem tudjuk. 1465-ben már csak két szolgabíró adott ki a megye nevében oklevelet.649 Pilis megye élére nem állított Mátyás alispánt, erre valószínűleg nem is volt szükség. A kívánt politikai célt a visegrádi várnagyokon keresztül is el lehetett érni. A központi hatóságok ezt éppolyan gondosan számon tartották, mint Pest megye esetében. A megyéhez szóló mandátumok címzései 1510-ig kivétel nélkül „Pilis megye szolgabírá- inak” (nobilibus viris iudicibus nobilium comitatus Pilisiensis, nobilibus et iudicibus nobilium comitatus Pilisiensis) szóltak. Ha nem a törvényszéket, hanem az egész megyét érintő ügyről volt szó, csak akkor írtak „Pilis megye nemeseinek közösségéhez”. így járt el 1499-ben a király, amikor a török támadás ügyében csapatok küldésére szólította fel a pilisi nemességet.650 Ránk maradt okleveleink szerint egyetlen egyszer tévesztették meg az írnokokat a formulák. 1515-ben Perényi Imre nádor ugyanúgy írt Pilis megyéhez, mint ahogy más megyékhez is szokott: „Pilis megye ispánjához, alispánjához és szolgabíráihoz” szólt oklevele.651 Itt 1516-ban következett be az a változás, amelyet Pest megyében is megfigyelhettünk. Ebben az évben II. Ulászló már egy egyszerű sedriai ügyben is „Pilis megye nemeseinek közösségéhez” (universitati nobilium comitatus Pilisiensis) címezte oklevelét.652 A megyei oklevelek intitulatioi természetesen nem tévedtek, azok 1510-ig így szóltak: „Pilis megye szolgabírái” vagy „X és Y Pilis megye szolgabírái”. Először 1516-ban nevezték magukat egy egyszerű sedriai ügyben „Pilis megye nemesei közösségének” (universitas nobilium comitatus PilisiensisJ653 Ez a formula azonban még nem állapodott meg. Először 1511-ben, majd 1523-ban az oklevél kibocsátói így titulálták magukat: X és Y szolgabírák és Pilis megye más esküdtei (ceterique iurati ossesoresj.654 1523-ban felbukkant az a Pest megyéből ismert megoldás is, hogy a szolgabírák nevei után írták a „Pilis megye nemeseinek közössége” elnevezést.655 A címzések változásai Pilis megyében nem egyszerűen a megyei öntudat megerősödését jelezték, hanem egy másik koraújkori megyei változást is. Amikor Mátyás 1486-ban elrendelte, hogy a szolgabírák mellett a sedrián állandó esküdtek is működjenek, rendelkezése csak korán jött, de nem volt elhibázott. 1492-ben ugyan megszüntették a megyei nemesség számára oly terhes megoldást, azonban pár évtized múlva újra felbukkantak a sedriákon az esküdtek. Pest és Pilis megyében — bizonyára a helyi nemesség kérésére — erre már 1495-ben törvény adott lehetőséget, a megvalósulásig azonban még várni kellett.656 646 Az első név szerinti pilisi szolgabíró-felsorolásunk 1333-ból származik, az oklevél azonban éppen a neveknél szakadt ki. Az Anjou-kori okmánytár III. kötetében csak az egyik nevet publikálták, Bártfai Szabó azonban a másik szolgabíró családnevét is ki tudta olvasni. Az oklevél eredetijéből (DL 2786.) egyértelműen megállapítható, hogy a szakadáson több név nem lehetett mint kettő, tehát mindig két szolgabíró volt Pilisben. 647 CSUKOVITS 1997. 379. Verőcére: TRINGLI 1998a 648 ZICHY IX. 436.; DL 102 842. 649 DL 16 188. 650 KÁROLYI III. 37. 651 DL 106 748. 652 DL 106 748. 653 DL 106 748. 654 DL 106 060.; 106 069. 655 DL 23 710. 666 CJH 1495: 20. te.
