Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
PEST MEGYE A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN 151 rűsödött a falu elnevezése is: miután mindkét rész a Rozgonyiak birtokában volt, nem volt különösebb értelme annak, hogy az egykor megkettőződött falu részeit megkülönböztessék, ezért csak Mácsának kezdték hívni, és mindig Pest megyéhez tartozónak vallották.542 Más adatok is azt mutatják, hogy korszakunkban e tájon több, eredetileg nógrádi falut és pusztát Pest megyéhez csatoltak. Tótfalut — a mai Hévízgyörk bal parti részét —, Zsidót és Puszta- kartalt 1520-ban egykor Nógrád, most Pest megyei falunak, ill. pusztának nevezték.543 Ezt a Pest megye javára történt határgyarapodást nehéz pontosan meghatározni, talán még a Rozgonyiak itteni birtoklásához köthető. A Galga-parti települések ezután a patak mindkét oldalán Pest megyéhez tartoztak, a határ itt délnek fordult, Ecskendet már Nógrádhoz számították. Az aszódi-kartali határtól kezdődően néhány kisebb töréssel újra keletnek tartott a megye határa, így jutva ki a Zagyvához, itt hagyta el Nógrádot, ettől kezdve Hevessel volt határos. A Zagyva mellett fekvő Lőrinci korszakunkban Pest megyéhez tartozott, ami ma már megnehezíti a határ megvonását. Valamikor a 15. század közepén került Lőrinci Pest megyéhez, mert 1471-ben egykor Heves, most Pest megyei faluként emlegették. Valószínűleg ezt is a tulajdonos Rozgonyiak helyeztették át.544 A hevesi Hatvan mezőváros egy része, Kishatvan, melyet egyszer 1492-ben mezőváros (oppidum) címmel is illettek, Pest megyét gyarapította.545 Innentől a mai megyehatárral volt azonos a régi határ is, azonban a csányi birtokrész áttétele kitolta a határt a Zagyván túlra is, ugyanis ha a Galga-parti határigazításokat is ideszámítjuk, akkor Lőrinci után a harmadik közvetett adatunk faluáthelyezésre innen származik. Valamikor 1515 előtt a Heves megyei Szentgyörgycsány egy részét, melyet Fogácsszerinek, vagy Fogá- csiszernek neveztek, átkerült Pest megyébe. A falunak ez a része — amely minden bizonnyal a Pest megyével legalábbis egy rövid részen érintkező nyugati „szerén” feküdt — valószínűleg annak a Csányi Albertnek kérésére lett áttéve, kit 1515 júliusában magtalanul elhunytként említettek és a koronára háramlóit birtokrészét Verbőci István kapta adományként. így Hatvan alatt a megyehatár kis részen átlépte a Zagyvát is.546 Az áthelyezett Csekekátája, Egreskátája, Szenttamáskátája, Jánoshida és Felsőszentgyörgy voltak a szélső falvak a 15. század végétől, előtte pedig a tőlük nyugatra határos helységek. Ettől kezdve azonban szaporodnak a bizonytalanságok, az alföldi részeken, úgy tűnik, már a kortársak sem tudták volna megmondani, hol húzódik a két megyét elválasztó pontos határvonal. A széles határú települések egymás közt is sokat vitáztak a határos puszták hovatartozását illetően, ezért aztán nem csoda, hogy ha az egykor lakott pusztát egy másik megyébe számították, akkor a település hovatartozása is kétségessé vált. A Tápióság falvai közül Szelét többnyire Pest, Farmost pedig nagyobbrészt Külső-Szolnokhoz tartozónak ismerték. A Hunyadi-kori átcsatolással itt növekedett a megye Újszásszal. Ettől délre a pontos keleti határ kijelölése ma már lehetetlen. Ha valóban végbement a fent említett hegyesi, kenderesi, bői gyarapodás, akkor az csak enklávészerűen képzelhető el, ami Kenderes és Bő esetében magából az oklevélből is kitűnik. Pest megye joghatóságát tehát kiterjeszthette e birtokokra, birtokrészekre, de a közbeeső falvakra semmiképp. Az azonban egészen biztos, hogy itt a Tápió-menti falvakkal egyvonalban távolodott el a megyehatár legjobban a Dunától, néhol még a Tisza bal partjára is átért. Innentől a mai megyehatártól nyugatabbra futott a határvonal: Cegléd és Nagykőrös voltak szélső pontjai. Hogy e mezővárosok igaz határai meddig terjednek, azon azonban már a 15. század végén sem jutottak egyezségre a birtokosok: az ugyan világos volt, hogy a lakott Nyárasapát Külső-Szolnok megyei birtok, még azt is számon tartották, hogy az évszázadok óta pusztán álló, Cegléd és Nagykőrös közt fekvő Töröttegyház is az, határait azonban már vitatták.547 A középkorban Kecskemét Pest megyéhez tartozott, határai egyben a megye legdélibb határait is jelölték. A megyehatár a középkor végén itt is elérte a Tisza vonalát. 1514-ben Ugot (a mai Tiszugot) Pest megyeinek mondták. Birtokosa, Szentmártonkátai Szunyogi Dömötör helyeztethette át ide.548 Ettől kezdve a kun szállások, a Pest megyei puszta: Csemő- homoka és a lakott falvak: Vacs, Örkény, Dabas, Peszér, Méntelek és Ilbő voltak határosai. 542 DL 13 163., 13 967.; 3022. 543 KNAUZ 1863, 95. 644 PEST 1005., 1653. sz-ok. 545 DL 19 904. 546 DL 72 164. 547 Az 1450-es, 60-as években rendre hatalmaskodtak, pereskedtek ezért a Nyárasapáti család és az óbudai apácák jobbágyai 1. pl. DL 15 003., 15 051., 15 052., 15 053., 15 081., 16 190., 16 191. 548 DL 106 083. (144. old.).
