Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
fejedelemasszonynak kellett megintenie a ceglédieket, hogy válasszanak esküdteket és bírót maguk közül.510 A jobbágyoknak az oklevelekben általában a providus jelző járt, éppúgy, mint a módosabb nemeseknek az egregius, az egyszerűbbeknek a nobilis, a polgároknak a circumspectus. A mezővárosok lakóit néha egyszerre nevezték a jobbágyoknak és a polgároknak kijáró címmel, így pl. 1486-ban a martonvásári bírót és atyafiát meg az idevaló István deákot circumspecti et providi jelzővel illették.511 A módos jobbágyság részére is nyitva állott az értelmiségivé válás lehetősége. Korszakunkban a krakkói egyetemre beiratkozott Pest megyei jobbágydiákok, az egy Kistarcsai Domonkos kivételével — lehet, hogy ő is nemes, bár csak Csíktarcsai nemes famíliáról tudunk — mind Cegléd, Kőrös és Kecskemét mezővárosokból indultak Lengyelországba tanulni: két körösi, négy ceglédi, három kecskeméti akadt köztük. Az persze nem kizárt, hogy a körösiek nemesek voltak, de a ceglédiek és a kecskemétiek jogállása aligha lehet kétséges.512 A már említett jobbágynévsorokban, így pl. Kerepesen és Szentmiklóson is találkozunk deákokkal, akik falujukban laktak. Az persze nem biztos, hogy ezek a falusi deákok mind írni-olvasni tudásukból éltek, sőt éppenséggel valószínű, hogy földet műveltek, de a szentmiklósi hatal- maskodók közt első helyen szereplő Péter deák bizonyára tiszttartói feladatokat is ellátott és számadást vezetett. A jobbágyfiak iskoláztatására akadt lehetőség sok faluban helyben is, nem kellett ehhez Pestre, Budára, Vácra menni. A plébániai iskolák kiterjedt hálózata a trivium ismereteinek közvetítésére elégséges volt. Meglepően kis helyeken is hallunk iskolákról, még ha ezek nem is működtek folyamatosan. 1450-ben egy egykori inárcsi tanítóról, aki később a budai királyi kápolna mellett működő iskolában tanított, három évvel később Harasztin az ottani plébános két tanítványáról (scolares plebani) maradt fenn adatunk.513 PEST MEGYE A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN 143 12. A ceglédi zendülés A középkor végén számos társadalmi eredetű konfliktus végződött erőszakos cselekménynyel, forrásadottságaink miatt ezeknek csak töredékéről van tudomásunk. Bizonyára a mai Pest megye területén is több kisebb helyi konfliktus tört ki, ezek közül azonban egyet ismerünk, a Dózsa-féle parasztháború előtti években lezajlott ceglédi zendülést. Az óbudai apácák ceglédi tiszttartóját: a budai Sebestyén deákot a mezőváros lakói 1509-ben megölték. Elkeseredett gyűlölet tört föl a tett elkövetésekor a ceglédiekben, az azt követő vizsgálat azonban rendkívül céltudatos volt, csak arra volt kíváncsi, hogy kik voltak közvetlenül felelősek a deák haláláért, így naturalista részletekben gazdag leírás áll ugyan rendelkezésünkre felkoncolásáról, de csak elszórt utalások hangzottak el a zendülés okait illetően. Állítólag egy bizonyos Demjén Máté miatt kezdődött az egész ügy hogy miért, azt nem tudni. A másik utalás az egyik elkövető szájából hangzott el, aki, miközben egy csapófával ütlegelte a deákot, így kiabált: „bestye híres kurafi, egykor két fiamat is bezárattad”. Egy tiszttartó számos módon tudta meggyülöltetni magát, Sebestyén deák bizonyára mindent megtett azért, hogy nevét csak szidalmak közepette ejtsék ki a városban. Legalább tizenhatan vettek részt megölésében, ők valószínűleg nem spontán jöttek össze, hanem ekkorra már elhatározták, hogy leszámolnak Sebestyénnel, mindenesetre íj, kard (vulgo poslar), rúd (fa- langa), lőcspálca, fejsze mindegyiküknél akadt, és használták is. A vallomások igazi lincshan- gulatról számoltak be. Az ügy következményei nagyon jellemzőek az ilyen megmozdulások befejezésére. Az újkorban alig értettek félre kevesebb dolgot a középkor történeteiből, mint a parasztfelkelések történetét. Mivel Sebestyén budai polgár volt, a gyilkosság ügyében a város folytatott a rokonok kérésére vizsgálatot. Két ceglédi lakost: Darvas Barnabást és Mészáros Dömötört fogtak el és vetettek tortúra alá, hogy vallomást vegyenek tőlük. A két megcsigázott személy elismerte ugyan bűnrészességét, de a maguk jelentőségét természetesen kicsinynek tüntették fel. A vallatásról felvett jegyzőkönyvről az új tiszttartó, az óbudai Ferenc deák oklevelet kért Buda város tanácsától. Az ügyet azonban a földesúr, azaz az apácák és a jobbágyok, azaz a mezőváros is gyorsan el akarták simítani. Nem két ellentétes oldalon álló félről, hanem nagyon is egyet sio OPPEL 1939. 21. 511 DL 19 163. 512 SCHRAUF 1893. 513 PEST 765., 787., 793. sz-ok.
