Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
142 TRINGLI ISTVÁN és fiúk. Takácsok voltak a legtöbben: öten, volt még két szabó és két mészáros is. Nevében is őrizte még a jobbágyok 12%-a idegen származási helyét: hét ilyen nevű jobbágyból három a megyéből, illetve a szomszéd megye közel eső részéről származott (Mácsai, Lőrinci, Gyöngyösi), ebbe a csoportba lehet sorolni talán az Alföldi nevűt is. Hárman azonban távolról érkeztek: Somogyi és Zalai nevet viseltek. Meg kell még említeni rajtuk kívül egy deákot és négy német családnevű (Henc) személyt.500 1464-ből a nyúlszigeti apácák két falvára: Var- sányra és Taksonyra való jobbágyainak nevét ismerjük. A kézművesek aránya itt jóval kisebb volt: Varsányban egyetlen ilyen nevű sem akadt, Taksonyban mindössze egy molnár és egy takács vett részt a hatalmaskodásban. Jó pár évtizeddel később (1510-ben) itt csupán egy Molnár nevű jobbágy élt.501 Az idegen eredetűek viszont számosabban voltak, mint Kerepesen, Varsányban 47%, Taksonyban az odavalók 24%-a származott ilyen helyről. A távolabbi vidékekről jöttek közt itt is a dél-dunántúli megyékből érkezettek vezettek: a Baranyaiak, a Zalaiak.502 A 23 nyárasapáti jobbágynév 1455-ből azonban nem sokat mond e kategóriák feldolgozójának: viselőiket jórészt egyszerű X fia Y névvel illették. Mindössze két idegenről tudunk és egy béresről (mercenarius).503 Az 1477-ben Érden lakó 19 jobbágy 21%-a volt iparűző: mind a négyen molnárok voltak.504 Korszakunk végén, 1525-ben a váci vámperben 30 sződi jobbágyot is kihallgattak, 10%-uk viselt foglalkozásnevet (1-1 Takács, Varga és Szabó), 50%-uk pedig olyan nevet, ami idegen származásukra utal (köztük újfent három Somogyi).505 E találomszerűen választott adatokból annyi leszűrhető, hogy a falusi ipar rendkívül egyoldalú volt. Komolyabb iparcikkeket csak városban állítottak elő. A jobbágymigráció viszonylag nagy volt, ennek oka az általános jobbágyhiányban keresendő. A jobbágyhiány megoldására a legkézenfekvőbb megoldás más jobbágyának elcsábítása volt. A szabad költözés egész korszakunkban — tehát 1514 után is — bevett szokás volt. Elvileg a jobbágynak csupán meg kellett fizetnie a földbért és tartozásait, és már mehetett is. A probléma az volt, hogy számos jobbágy e nélkül hagyta ott fóldesurát, vagy hiába fizette meg a kötelező összeget, akkor sem engedték el. 1430-ban a nyúlszigeti apácák egyik taksonyi jobbágya december végén engedély és a szokásos földbér kifizetése nélkül az apácák szerint „gonosz leikétől vezérelve” (maligno ductu spiritu) a Csepel-sziget kiváltságos jobbágyai közé költözött Szentmiklósra, néhány nap múlva már régi földesura birtokán más Csepel-szigeti jobbágyokkal hatalmaskodott. Bizonyára volt valami elszámolnivalója egykori falubelijével. Amikor elfogták, Rozenberg, a csepeli ispán egy kisebb jobbágy sereget küldött kiszabadítására.506 1523-ban az Alagi családból származó két testvér: Benedek és Gáspár pereskedtek jobbágyaikon. Benedek jobbágyát ugyanis Gáspár magához csábította, végül megegyeztek abban, hogy a jobbágyot csak pünkösdig tarthatja magánál, utána elengedi és egy másik, addigi közös jobbágyukat is átadja testvérének, aki viszont fivérének egy káposztáskertet adott.507 Ez esetben valószínűleg nemesi telken lakó zsellérekről volt szó. A jobbágyvilág legfontosabb kerete a falu volt. A falu élén a falunagy vagy bíró állott. О őrködött a falu rendje felett, eljárt kisebb perbeli cselekményekben ura nevében, pl. a szomszéd birtok iktatásakor ellentmondást is tehetett. 1424-ben Damás és tartozékai iktatásán a börzsönyi bíró (iudex) mellett részt vettek a perőcsényi és a mikolai esküdtek (iuratus) is. II. Ulászlóval a szobi és letkési bírák és a helembai esküdt erősíttették meg Nagy Lajos kiváltságlevelét az idevaló sajkások vámmentességéről.508 Az említett 1430-as taksonyi ügyben a hatalmaskodó jobbágyot és cimboráit a taksonyi esküdt polgár (!) (civis iuratus) fogta perbe, és saját házában tartotta fogva bilincsbe verve. Nem minden falunak volt esküdtje és bírája is, talán számos esetben egyszerű szinonimáról van csak szó. A Vidám lakóinak szóló megszólítás egy oklevélben: „Vidám birtok bírájának, esküdtjeinek és minden népének és jobbágyainak” egyszerű kancelláriai formula volt.509 A mezővárosokban azonban valóban voltak esküdtek is a bíró mellett. Egyik funkció sem lehetett kedvelt feladat, mert 1506-ban az apáca 500 DL 16 531. 501 DL 22 088. 502 DL 59 510. 503 DL 15 004. 504 DL 88 595. 503 DL 23 986. 506 DL 12 181. - Az oklevélben a dátumok valószínűleg felcserélődtek. A „maligno ductu spiritu” kifejezés egyébként formulaszámba ment. 507 DL 23 788. 508 DL 8805. 509 DL 16 236.
