Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
PEST MEGYE A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN 141 volt. Földesuruk joghatósága alatt álltak, ő szolgáltatott nekik igazságot birtokai és az ott élők békéje érdekében, ha volt pallosjoga, a birtokán elkövetett bűntettekért akár halállal is büntethetett. Verőce határában erre figyelmeztette az arra tévedő latrokat az ott álló akasztófa.494 A legfőbb hatalom, a király szempontjából pedig hasonlóan adóztak. Hasonlóan, de nem egységesen! A kamara hasznát a királyi jobbágyok, így pl. a Csepel-sziget, Kecskemét lakói, vagy a nyúlszigeti apácák jobbágyai egész korszakunkban nem fizették, ez a mentesség még a sziget külső tartozékaira is kiterjedt.495 A jogoknak ez a „felülről” történő szemlélete tette jogilag egységessé a jobbágyságot. A Zsigmond-korban eltűntek az országban az utolsó szolgáltatónépek, a falvak lakóinak többsége a taksonyiakhoz, némediekhez hasonlóan a „népek és jobbágyok” kategóriába került. A mai megyéből két urbáriumunk származik korszakunkból, mindkettő a Jagelló-korból, és mindkettő a honti részekről. Az egyik az esztergomi érsekség több falvának urbáriuma, a mai Pest megye területéről csak Bernece és Kemence úrbéres terheinek összeírását tartalmazza,496 a másik a damási urbárium 497 Bernecén 38 jobbágyra 11,5 jobbágytelek, Kemencén 52 jobbágyra 15 telek jutott, az átlagos teleknagyság tehát a negyedtelek körül járt, csak néhány féltelkes jobbágy élhetett rajtuk kívül e falvakban. Bernecén nem írtak össze zselléreket, Kemencén mindössze tízet, ez azt jelentette, hogy minden ötödik jobbágyháztartásra jutott egy zsellércsalád. A damási uradalomhoz tartozó Tölgyesen nagyobb volt a zsellérek száma, 13 telkes jobbágyra 12 zsellér jutott. Maradjunk Kemence és Tölgyes példájánál. Mivel tartoztak a jobbágyok földesuruknak? Kemencén évente háromszor kellett a földesúri adót fizetni: Szent György (április 24.), Szent Mihály (szeptember 29.) napján és karácsonykor. Tölgyesen öt ilyen terminus volt, a kemencei — egyébként országosan is szokásos — napokon túl húsvét és Szent Márton (november 11.) napja. Készpénzt kétszer fizettek a kemenceiek: Szent György napkor 62 dénárt, Mihály napkor ennek felét, azonban az egykor szokásban volt Mihály-napi „megvendégelést” (prandium) az urbárium készítésének idején már 100 dénárral váltotta meg az egész falu. A pénzösszegek egy egész telekre vonatkoztak, a töredéktelkesek természetszerűleg telkük arányában fizettek. Egy tölgyesi egytelkes jobbágy — ez csak elvi egység, nagyon könnyen lehet, hogy féltelkesnél nagyobb telket bíró jobbágy egyáltalán nem élt itt — ennél kevesebbet fizetett készpénzben: Szent Györgykor 1 sajtot, 2 kalácsot (tortas), 4 tojást adtak, ilyenkor az egész falu 1 bárányt is szolgáltatott. Szent Mihály napján a kemenceiek természetben nem fizettek, karácsonykor 1 kappant és 1 csirkét meg 2 kalácsot adtak, együttesen pedig az egész falu 1 borjút, 2 font borsot, 4 font viaszt, 1 disznót és 4 sót adott. Tölgyesen Szent Mihály és Szent György napján csak készpénzt fizettek. Húsvétkor 8 sajtot, 8 tojást és egy kenyeret adtak, karácsonykor pedig 1 csirkét és 1 kenyeret. A tölgyesi urbáriumból nem derül ki egyértelműen, hogy a beszolgáltatott mennyiségek egy egésztelkes jobbágyra, vagy általában a telkes — azaz töredéktelkesre is —jobbágyokra vonatkoznak-e. A damási uradalomban úgy tűnik, hogy nem kellett robotolni. A kemenceiek viszont a kövesdi (Garamkövesd) malomhoz és az allodiumra is jártak robotolni, ami szénakaszálásból és fuvarozásból állt. Kilencedet és tizedet mindkét helyen fizettek. Szedtek kilencedet a Duna túlsó oldalán Tordason is.498 A gabonakilencedet és tizedet kepékben számolták. A falvak jobbágyi állapotú lakói azonban nem csak mezőgazdasági termelésből éltek, a falusi ipar főfoglalkozású iparűzőket is megkívánt. A hatalmaskodások hosszabb jobbágynévsoraiban néha egy teljes falu felnőtt férfilakosságát felsorolták. A vezetéknevek e korban még alkalmasak arra, hogy azokból megállapítsuk viselőik származását, foglalkozását. 1430-ban ugyan nem sorolták fel az összes ott lakót, de számos a Csepel-szigethez tartozó falu jobbágyainak neve maradt ránk. Szentmiklóson ezek közül 18,5% volt valamilyen iparűző, Tökölön 13%, Lakon 17% volt ez az arány, szabók, takácsok, kovácsok és molnárok fordultak elő köztük.499 Az 1440-es 50-es évekből származik egy 59 nevet tartalmazó kerepesi jobbágynévsor. A falu a váradi püspök tulajdonában volt, jobbágyainak 12%-a viselt iparosnevet, köztük apák 494 item triginta duo iugera terre arabilis in territorio dicte ville Wemicie habita, quorum sex sub vineis regis, duo iuxta patibulum in vicinitatibus iugerum Wolflini et Petri Rowber hospitum de dicta Wernicia, quatuor sub dicto patibulo... - Körmöcbánya lt. 1-44-1-1. (DF 250 190.). 495 DL 3712.; 15 043. 496 DL 48 305. 497 ELTE Könyvtár Kézirattár LEO 262. 498 DL 19 163. 499 KUBINYI 1973, 30.
