Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
Annak azonban, hogy Visegrád és Maros 14. századi fejlődése a 15. században elakadt, más okai is voltak. Buda, valamint más igazán jelentős városok társadalmával és szerepével eddig sem lehetett az övükét egy lapon említeni. A 13.-tól a 14. század végéig Magyarország fontosabb városainak vezető rétegét olyan jórészt német eredetű, lovagi életforma szerint élő, ispáni rangot viselő, nemesekkel, sőt bárói családokkal házasságra lépő, vagyonukat birtokba fektető családok alkották, mint Károly király komája, a pesti Wulfing vagy Werner, kik mindketten a Pest megyében szokásos nagyságú középbirtokot megszerezték.225 Visegrád és Maros hos- pesei e körbe sohasem emelkedtek fel. Hiába volt a hasonló városi jog, ez önmagában nem lehetett garancia a hasonló fejlődésre. Visegrád esküdtei közt mindössze egyszer találkozunk 1360-ban egy Engelhard ispán fia Mihály nevű személlyel, a város többi vezetői jórészt iparosokból: mészárosból, ötvösből, aranyművesből és egy orvosból álltak. Hiányoztak Buda, Pozsony, Sopron gazdaságában meghatározó szerepet játszó nagy szőlőbirtokok is 226 A két város fejlődésének megrekedését az udvar elköltözésén kívül az is gyorsította, hogy nem tudtak részt venni abban a nagy szerkezetváltásban, mely a századfordulón a városokban lezajlott. A régi vezető réteg eltűnésével új, elsősorban délnémet eredetű kereskedőcsaládok jelentek meg a fontos városokban, ezek a városok pedig szorosan kapcsolódtak az ország külkereskedelméhez. Sem Visegrád, sem Maros nem feküdt olyan kereskedelmi út mellett, hogy erre lehetősége lett volna. Buda legtágabb vonzáskörzetébe tartozva környékük is Budáról elégítette ki távolsági kereskedelmi szükségleteit. Sem Marost, sem Visegrádot nem adományozta el Zsigmond, utódaik is királyi kézen tartották őket, szerzett jogaikat sem csorbították, ennek ellenére nem jutottak be a városok formálódó új, elit társaságába, kénytelenek voltak megelégedni a környékbeli árutermelés rájuk osztott szerepével. Maros városi rangját a középkorban nem kérdőjelezte meg senki. Az oklevelek következetesen civitasnak nevezték, kerülték az oppidum kifjezést. Ez azonban már csak idő kérdése volt. A külső megjelenés alapján születő új kategóriák szerint, mivel falak nem vették körül, azaz nem volt kulcsos város, hanem a házak után mindjárt a mezők következtek, lassan mezővárosnak nevezték. Az élen egy 1536- ban készült országleírás járt, amelyet a Buda környékét jól ismerő Oláh Miklós készített. Ő a kortársak véleményével megegyezően Visegrádot és Marost is az oppidum szóval jelölte.227 Visegrád és Maros története a 15. században elvált egymástól. Míg az utóbbi megtartotta városi funkcióit, Visegrád az udvar elköltözése után lehanyatlott. A településre azonban Hunyadi Mátyás uralkodásának második felében rövid másodvirágzás köszöntött. 1474-ben a király az erdélyi szász székekből próbált telepeseket toborozni, hogy a várost „amely az elmúlt zavaros időkben teljes pusztulásra jutott, lakosok és épületek sokaságával díszítse”.228 Egy visegrádi polgár és egy püspök közti adósságügyben is szerzett magának a visegrádi hitelező királyi közbenjáró levelet.229 Minden bizonnyal a király egyik ott tartózkodása során a visegrádiak a királytól privilégiumot eszközöltek ki maguknak arra nézve, hogy büntető- vagy adósságügyekben csak saját bírájuk előtt tartoznak megjelenni. A korábbi visegrádi privilégium — ha volt egyáltalán ilyen — ezt vagy nem tartalmazta, vagy a város elnéptelenedése után megerősítésre szorult. Akárhogy is történt, két alkalommal is — 1492-ben és 1498-ban — „néhai Mátyás király úr eme kárhozatos újításait” törvénnyel szüntették meg.230 Ez a Jagellókor felfogása szerint pedig azt jelentette, hogy a város elveszítette szabadságát, ettől persze még királyi — azaz királyi birtokban lévő — maradt. Verbőci István 1514-ban Visegrád példáját tartotta a legalkalmasabbnak arra, hogy bemutassa azt, hogy a decretum (a mai értelemben vett törvény) megszüntetheti a privilégiumot (az előjogot).231 A középkori helyi várostörténet második szakasza a 15. századra esett. A mezővárosok kialakulásának kora volt ez egész Magyarországon. Az itteni fejlődés részletei a források hiánya miatt nem rekonstruálhatók. Korszakunk elején még szinte semmit nem tudunk Kecskemétről, Ceglédről és Nagykőrösről. E városokat nem uralkodói kiváltságlevéllel felruházott hospesek PEST MEGYE A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN 113 225 KUBINYI 1971; összefoglalóan KUBINYI 1991a. 226 Későbbi adatok a váci szőlőkre: TRINGLI 1989., a marosiakra, ahol 1615-ban pincék is álltak MOL E 213 Városi és községi pecsétes iratok, Hont m. 76, 83. 227 OLAHUS: HUNGÁRIA 10., 17. 228 UGDS VII. 10. 229 1478-ban, mindössze egy húszforintos adósságról van szó (KOVACHICH 1799, 398.). 230 CJH 1492: 102. te.; 1498: 39. te. 231 TRIPARTITUM II. 8. 2.
