Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
108 TRINGLI ISTVÁN jellemzi a hatalmaskodásokban számtalanszor megnyilvánuló tipikus konfliktuskereső és a megegyezés lehetőségét öntelt módon elvető, akár szimbolikusnak is nevezhető tett, mikor az elmérgesedett jogvita során Nyárasapáti György Töröttegyház hatáijeléül szolgáló tölgyfát, amit a helyiek Ikrestölgyfának neveztek, kivágatta és — hadd tudják meg ki az erősebb — kúriája számára kaput készíttetett belőle. A nyárasapáti határ épületfában ugyan szegény volt, de ennyire azért mégsem volt súlyos a fahiány198 Erős vagy Dávidréve példája szerint részben vagy egészben szőlőművelés is folyhatott a pusztán, természetesen a pusztákon fekvő erdőket, vagy elerdősödött földeket is használták favágásra, makkoltatásra. A már sokat emlegetett péceli puszták egyikén, Nándorföldén egy felülcsapó vízimalom működött 1449-ben a Rákos-patakon, ugyanekkor a pusztának az Isaszeg felé eső részén művelés alatt álló szőlők is voltak.199 1438-ban, amikor a Rozgonyiak ún. idősebb ágának birtokteste Pest megyében Albert adományából megszületett, az adománylevél jóvoltából ritka becses forrás maradt ránk. Egy részben összefüggő uradalom, ami egyben egy kistájat is lefedett, lakott és lakatlan helyeinek arányát ennek segítségével pontosan meg tudjuk határozni. Településenként haladva minden lakott falu után megadja az oklevél a hozzá tartozó pusztát, vagy pusztákat.200 A későbbi oklevelek már egymás után sorolják fel a falvakat, majd utánuk a pusztákat, így nem lehet belőlük pontosan kiolvasni, hogy melyik puszta, melyik falu tartozéka. A Rozgonyi-birtok falvai és pusztái 1438-ban Falu Puszta Isaszeg E Szentgyörgytelke E Dusnok E Zsidó P Bag P Ikladtelke E Felsőmácsa N. Ecskend N. Imreülése N. Alsómácsa E Kápolna P Tas P Kérvölgy E Hévíz E Tura P Szentlászló E Valkó P Nyír E Diódtelke E Szentgyörgytelke P Ligetegyház E Oroszló P Szentkirály P Szörény P Oszlár E Szentpálámyéka E Oncstelke PN. E= Pest megyei N.= Nógrád megyei Dusnok pusztát, mint már láttuk, Pécelhez is számították, valószínűleg mindkét falu élte területét. Isaszeg, Zsidó és Felsőmácsa mindegyike két, Alsómácsa három pusztát is mondhatott magáénak. Az egyetlen rovatba került falvak esetében ebből az oklevélből már nem lehet megállapítani, hogy az utánuk felsorolt puszták melyikhez tartoztak. Ennek az a magyarázata, hogy e falvak eddig is ugyanazon birtokos kezén voltak, összeolvasztották őket, mi több Oncstelke kivételével — melyet Pest és Nógrád megyében fekvőnek mondtak — egyetlen földrajzi egységhez, Hévízvölgyéhez (in valle Hewizwelghye) tartoztak. Itt kisebb volt a pusztásodás. A Rozgonyiaknak juttatott birtokokról így megállapítható, hogy a puszták száma meghaladta a lakott falvak számát. A Hévízvölgye tájnevet egyébként éppen az uradalom kialakulásának következtében kiterjesztették az eredetileg oda nem tartozó falvakra és pusztákra is, és Hévízvölgye tartozékának (in pertinentiis Hewyzwelgye) kezdték a Rozgonyi-birtokokat nevezni.201 Amikor a fehérvári káptalan mint országos hatáskörű hiteleshely — az adományba ezenkívül belefoglalt Csókakő vára és tartozékai esetében területileg is illetékes volt — kiküldte emberét az iktatásra tanúbizonyságul, és a Zsidó tartozékát képező Baghoz értek, kiderült, hogy az adománylevéllel ellentétben ez a puszta nem Pest, hanem Nógrád megyében fekszik, az iktatást így további utasításra várva, Bagra nézve nem hajtották végre azonnal.202 Egyáltalán nincsen adatunk a kései középkorból arra, hogy a pusztákat lakták volna, a tanyarendszer kialakulása évszázadokkal későbbi folyamat.203 A 14. század közepi birtokte198 DL 16 891. 199 DL 17 108. 200 DL 13 163. 201 1446-ban DL 13 967., bár ugyanekkor a DL 3 022. még megkülönböztette az egykoron odatartozó falvakat a többiektől. Az 1467-es bírói kiváltságlevélen levő későbbi hátlapi feljegyzés (libertas super pertinentiis Hewyzwelgye) már egyértelműen az összes birtokra vonatkozik. DL 16 488. 202 DL 7497. 203 A kérdést áttekinti: SOLYMOSI 1980.
