Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
129 pálosoknak adta.394 Számos oklevelük maradt fel arról, hogy hányán nem akartak vámot fizetni, mindezek legérdekesebbike az, amelyikben II. Lajos személyesen intette meg Verbőci István személynököt, hogy utólag fizesse meg a szobi vámot, melynek lerovását arra utaztában megtagadta.395 1412-ből maradt fenn az a királyi parancs, mely felsorolta Hont megye akkor létező összes vámhelyét. A mai Pest megye területére esett ezek közül Mikola (a mai Vámosmikola) és Szob. Mikola vámjának első említése egyébként 1358-ból származik.396 1388-ban a Szécsényi Frank és Simon a régi szokástól eltérően nem Mikolán szedték a vámot, hanem a Garam és az Ipoly közt. 1419-ban a vám akkori birtokosa, Salgai Miklós jogtalan vámszedéséről értesülünk, a birtokaitól megfosztott Salgai után 1437-ben Lévai Cseh Péter kapta meg.39,7 Mikola éppen vámja miatt vette fel a középkor végén vette fel a Vámosmikola nevet. A vám 1507-ben Lévai Cseh Péter és Haraszti Ferenc tulajdonában volt, a vámszedést egy jobbágy végezte, mint ahogy ez jelzőjéből (providus) kiderül.398 Maros tributumát először 1465-ben említik.399 Nógrád megyéből is ismerünk egy teljes vámhely-felsorolást, ilyennel sem Pest, sem Pilis megyéből nem rendelkezünk. 1405-ben Nógrád és Hont megyék nádori közgyűlésén kelt oklevél szerint a mai Pest megye területét érintő nógrádi részeken imigyen folyt a vámszedés: Herencsényi Mihály egy pontosan meg nem határozható vámhelyén, a Lőrinciből Kartalra tartó úton és a Lőrinciből Vácra menőknek nem kellett vámot fizetniük. Vácon régóta igaz vám volt, a váci püspök és a káptalan Kösd nevű falujában ekkortájt kezdtek vámot szedni, hogy miért, azt nem tudták megmondani a vallomást tevők. Gután a Vanyarcról Ácsára és az Ácsáról Vácra tartók nem fizettek vámot. Szokolyán Szécsényi Simonnak volt vámja. Agárdon az Agárdról Vácra, Gután az Ácsáról Nézsára, Nógrádon a Marosról (a mai Nagymaros) Nógrádra tartók nem tartoztak vámot fizetni. Vác, Kösd és Szokolya vámhelyeinek ez az első ránk maradt említése.400 Már néhány fenti példából is kiderült, hogy a vámszedés — főleg a kisebb helyeken — sohasem terjedt ki az összes áthaladóra. A mentességeknek átláthatatlan rendszere alakult ki. Eredetileg természetesen minden mentességnek megvolt a maga nagyon is racionábs oka, csak ma ezt már nem tudjuk rekonstruálni. Vitás esetekben általában azt az elvet alkalmazták, hogy a mentesség elnyerése előtt fennálló vámhelyekre nem terjedt ki a felmentés.401 Ezen bukott meg 1320-ban a két éve királyi fennhatóság alá került Szentendre és Bogdány lakóinak mentessége, akiket a király Buda és Esztergom közt minden vám fizetése alól mentesített, azonban a nyúlszigeti apácák számára mégis fizetniük kellett. A mentesítés értelmét itt pontosan meg tudjuk magyarázni: azért csak a két városra terjedt ki, mivel a két falu lakói ezeken túl már nem kereskedtek.402 Maros 1324-es városprivilégiuma azonban a ritka kegynek számító országos vámmentességet adott az itteni polgároknak, egy évvel korábban még csak a Győr-Visegrád-Földvár közti részleges vámmentességet kapták meg.403 1355-ben Lajos a szobi, helembai és letkési királyi hajósok — kiket ekkor sq/Угásóknak, kilenc évvel korábban kolontásoknak hívtak — régi jogát megerősítette, hogy Pozsonytól Szalánkeménig nem kell vámot fizetniük. A királyi szolgálatban álló, talán katonai feladatokat is ellátó hajósok esetében természetes volt e mentesség. 1467-ben e falvak lakói a szent királyoktól nyert szabadságukként emlegették vámkiváltságukat, akkorra azonban már többé-kevésbé okafogyottan, ugyanis már semmi sem utal arra, hogy királyi hajósok lettek volna. Ettől persze még leszármazóik kiváltságait megerősítették. Az esztergomi káptalannal szemben folytatott vámpert azonban elveszítették, mert hiába állt Lajos király oklevelében az, hogy a király csak a régi vámszabadságukat foglalta írásba, ennek az oklevélnek a dátumától ismerték el kiváltságukat, az esztergomi káptalan azonban már egy 1188-as oklevelet fel tudott mutatni vámszedő jogai igazolására.404 Az ítélet nem jelentette azt, hogy a kolontások leszármazol vámmentessége mindenütt veszélybe került, az ítélet csak az Esztergomnál fizetendő vámra vonatkozott.-------394 BAKÄCST982, 964., 965. sz-ok.----------------------395 DL 23 497. 396 ZICHY Ш. 86. 397 ZSO I. 659. sz.; BAKÁCS 1982, 1360., 1580., 1580. sz-ok. 398 DL 59 570.; Esztergomi kápt. magán lt. 44-4-17. (DF 208 958.). 399 Esztergomi kápt. magán it. 16-1-8., 9., 11., 12.. (DF 236 015., 236 016., 236 018., 236 019.). 400 ZSO П/1. 3890. sz. 401 Verbőci is belefoglalta Tripartitumába II. r. 9. c. 3. §. 402 АО I. 571. 403 АО II. 86.; CD VII/2. 514. 404 DL 8805; Esztergomi kápt. magán lt. 47-6-2. (DF 237 818.).; MES IV 127. PEST MEGYE A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN
