Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
96 BONDÁR MÁRIA a temetkezésekben. Schreiber Rózsa több sort fedezett fel a temetőben. Az urnasírok között olyanok is voltak, amelyekbe egyszerre helyezték el két vagy három ember hamvait külön- külön urnában, azaz többes temetkezések voltak. A halottak között nagyon magas volt a gyermekek száma, amely az őskorban egyáltalán nem ritka jelenség. A temetkezési rítusra jellemző, hogy szinte általános szabályként rögzíthető volt: egy sírba 3 edényt tettek: az urnát (ami legtöbbször egy nagyobb fazék, ritkábban egy nagyobb korsó volt), az urnát borító füles tálat (amelyet legtöbbször szájával lefelé raktak az urnára s csak ritkán fordult elő, hogy az urna szájába állították), valamint egy kis füles korsót. Ez utóbbit vagy az urnában lévő csontmaradványokra helyezték, vagy az urna mellé tették. Ez a szinte uniformizált edénykészlet a közösség minden tagjának járt.563 Legutóbb a Dunakeszi-Székes dűlőn végzett ásatások során került elő 7 nagyrévi sír egy kb. 60 m sugarú körben.564 Három sír hamvasztásos volt, négy zsugorított csontvázas. Ez utóbbiak közül két sír melléklet nélküli volt, egy halott mellé pedig mindössze egy korsót temettek. A negyedik sír a közösség egy fontos hölgy tagját rejtette, a fiatal nőt egy kis tálkával, bronztűvel és egy kerek aranylemezzel temették el. Az aranylemez a korszak többi ilyen tárgyához hasonlóan poncolt díszítésű és átfúrt volt. A lelőhelyen a nagyrévi kultúra néhány települési objektuma is előkerült.565 A teli kultúrák sorában a nagyrévi után a hatvani, ottományi és szőregi kultúra jelenti a folytatást. A hatvani kultúra létrejöttében a korábbi alaplakosságon kívül - a kutatók feltételezése szerint - keletről érkező kisebb népcsoportok is részt vettek.566 A hatvani kultúra nevét a Hatvan-Strázsahegyen feltárt első lelőhelyéről kapta. Életmódja, fejlett paraszti gazdálkodása intenzív földműveléssel és állattartással jellemezhető, amelynek következménye volt a hosszú ideig egyazon helyen történő megtelepedés. Az egymásra rétegződött települési szintekből létrejött lakóhalmok csaknem minden településre alkalmas földrajzi környezetben megtalálhatók: síkvidéken és dombokon, hegyvidéken egyaránt előfordulnak. Településeik szerkezete elég jól ismert. A lakóhelyül választott területen egy kisebb részt egy nagy árokkal elválasztottak, mintegy kis várat, menedékhelyet kialakítva ily módon a település egy részén. Ezek az árkok 15-20 m szélesek, de nem ritka a 30 m széles sem. Mélységük is tekintélyes, olykor 5 m mélyre ásták a telep lakói ezt az erődítést. A település védelmére a természetes adottságokat is igyekeztek kihasználni, így a folyóvizek nagyobb kanyarulatait vagy a meredek domboldalakat is figyelembe vették a telep létesítésénél. A kutatók feltételezése szerint egy-egy ilyen telepen 150-200 fő lakhatott egyidejűleg, egyes telepeken akár 500 fővel is számolhatunk.567 A település körzetében éppen ezért meglehetősen nagy szántóföldre és legeltetésre alkalmas területre volt szükség. Talán a terület- és állatállomány védelme lehetett az oka annak, hogy telepeiket megerősítették, védték. Az erődített telepek a hatvani kultúra egész elterjedési területén megtalálhatók. Feltételezések szerint nem külső ellenségtől tartottak, hanem az egymás közelében élő közösségek birtokháborúi miatt hozták létre az árokkal, kerítéssel körülvett helyeket. Legkorábbi magaslati telepei a Hernád-Bodrog-Sajó folyók által határolt területen voltak, később birtokba vették egész Észak-Magyarországot és a Tisza mentét a Körös torkolatáig a Tiszazuggal együtt. Ez a hatalmas terjeszkedés a kultúra virágkora idején következett be, eredménye száznál több kisebb-nagyobb erődített telep, egymástól 5-10 km távolságra.568 Az erődített telepek mellett, elsősorban vízpartok közelében számos, időszaki telepnyomuk maradványa is megtalálható a terepbejárások során. Ezek a futólagos telepek, amelyeket otthagyott, összetört edények, tüzelőhely maradványok jeleznek nagy valószínűséggel az állatok legeltetésével, vadászó- vagy halászhelyekkel hozható összefüggésbe. A hatvani kultúra házait több lelőhelyen sikerült már feltárni. Faszerkezetű, egymás közelébe épített épületek voltak, agyaggal lesározott padlóval, a ház egyik sarkában tűzhellyel. A kultúra edényei túlnyomó részt sötét színűek, amely a redukciós égetés következménye. Edényégető kemencéket nem ismerünk, valószínűleg csak egy-egy alka663 KALICZ-SCHREIBER 1995, 35. 664 HORVÁTH-SZILAS-ENDRŐDI-HORVÁTH 2003, 6-7. 566 HORVÁTH-SZILAS-ENDRŐDI-HORVÁTH 2003, 7. 566 KALICZ 1984a részletes áttekintés a hatvani kultúráról. 567 KALICZ 1997, 40-41. 568 TÁRNOKI 2003.
