Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
74 BONDAR MARIA Ipolydamásd-Kertészet területén Kővári Klára néhány napos leletmentést végzett, amelynek során a ludanicei csoport egy hulladékgödre is előkerült, benne egy zsugorított helyzetben eltemetett emberi maradvány volt.299 Galgamácsa-Ujtelepen, a József A. u. 21. sz. házánál meszesgödör ásásakor leleteket találtak, köztük két ép edényt is, amelyek a ludanicei csoporthoz tartoznak.300 A Duna jobb partjáról Budakalászról származik három edény, amelyet a pomázi Helytörténeti Klub kiállításán mutattak be 1979-ben. A jellegzetes középső rézkori edényeket állítólag embercsontokkal együtt találták 1969-ben.301 Érden, a Kaktusz u. 21. sz. telek kertjében 1960-ban csontvázas sírt bolygattak meg. Méri István leletmentésekor kettős sírt tárt fel: a sírgödör alján zsugorított helyzetű férfi csontvázát, fölötte ülő (?) helyzetben eltemetett nő maradványait. A férfi mellett behúzott peremű tál jellegzetes kétfülű edény (depas amphikypellon), tejesköcsög alakú edény és egy nagyméretű silex penge volt. A leleteket Patay Pál a bodrogkeresztúri kultúrába, Kalicz Nándor a ludanicei csoportba sorolta.302 Szentendre-Pannonia telepen, a középső bronzkori vatyai kultúra temetőjének feltárásakor egy középső rézkori zsugorított csontvázas sír is előkerült, benne egy hordó alakú, bütyökdíszes fazékkal és kerek átfúrt kagylógyöngyökkel.303 A ludanice csoport kultikus életéről, hitvilágáról szinte semmit nem tudunk. Önálló plasztika, idol vagy egyéb kultikus tárgy egyelőre nem ismert e korszakból. A temetési szokásokról egy különleges sír vall az utókornak. Szigetszentmiklós-Vízműtelepről publikált egy minden bizonnyal rituális áldozatként értékelhető temetkezést M. Virág Zsuzsanna.304 A település 40. sz. gödrében anatómiai rend nélkül (tehát nem egészben elföldelt) különböző állatok csontmaradványait találták meg különböző mélységben. A csontok döntő többsége szarvasmarhából származik, de előfordul őstulok, kiskérődző, sertés, kutya és lócsont is. A gödörben egy juhkoponya is volt, a gödör alján marhakoponyák darabjai és bedobált szarvtöredékek hevertek. Az állatcsontok között két kisgyerek (0,5-1,5 év közöttiek) állatjárással szétdúlt koponyatöredékeit és az egyik gyerek néhány töredékes vázcsontját találták meg. Az ásató megfigyelései szerint a gyerekek a gödör K-i illetve Ny-i részében fekhettek. A gödör aljához közel újabb gyerek (2-3 éves lehetett) töredékes vázcsontjai kerültek elő, anatómiai rendben, de alsó lábszárak nélkül, hasrafordulva. A csontok helyzetéből ítélve úgy tűnik, hogy egész egyszerűen bedobták őket a gödörbe. Az objektum alján enyhe égésnyomokat lehetett még megfigyelni. A felsoroltakon kívül semmilyen mellékletnek tartható tárgy nem volt az objektumban. E különleges temetkezés okát nem ismerjük, megfejtésüket további, hiteles körülmények között előkerülő hasonló sírok feltárásától remélhetjük a jövőben.305 A középső rézkor végén újabb történeti változások mennek végbe a Dunántúlon. Erőteljes nyugati (az Alpok keleti vidékétől az Adria térségéig nyomon követhető) hatásra új művelődés jött létre, a tűzdelt barázdás kerámia népének kultúrája (Furchenstich kultúra). E kelet felé terjeszkedő népcsoport átlépte a Duna vonalát, s a Gödöllői-dombságig jutott, ahol telepeik több helyen megtalálhatók. További terjeszkedésüknek a késői bodrogkeresztúri népcsoport, azaz a hunyadihalmi csoport vetett véget.306 A tűzdelt barázdás díszú kerámia népének mindennapjairól elég kevés ismerettel rendelkezik a kutatás, az előkerült leletek döntő többsége szórvány vagy felszíni gyűjtésből származó lelet, nagyon kevés a hiteles, ásatáson feltárt telepmaradvány vagy temetkezés. A tűzdelt barázdás kerámia népének kultúrája életmódjáról emiatt nagyon keveset tudunk. Kis méretű, rövid ideig használt telepeiken csak néhány hulladékgödör jelzi jelenlétüket. Az egymástól 20-30 m-re fekvő gödrökből kevés leletanyag kerül elő, mindebből szerényebb, talán az állatok terelgetésével összefüggő életmódra gondolhatunk. 299 RégFüz Ser. I. 51 (1998) 34. 300 DINNYÉS-KŐVÁRI-MIKIÓS-TORMA 1998, 9/24. lh. (134): az adatok alapján nem dönthető el, hogy telep vagy temetkezés leletei kerültek itt elő. 301 MRT 7. 3/22. lh. (52-53). 4.1.12-14. A kiállítás után a leletek nem kerültek be a szentendrei múzeumba. 302 MRT 7. 9/23. lh. (101), korábbi irodalommal. 303 MRT 7. 28/28. lh. (286), 4. t. 9. 3M VIRÁG 1992, 25-29, 25-26. kép 306 VIRÁG 1992, 29. 306 Pest megyéből eddig nem került elő a késő bodrogkeresztúri kultúra (hunyadihalmi csoport) emlékanyaga.
