Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
54 BONDÁR MÁRIA (ún. rövid kronológia) komoly eltolódás keletkezett (hosszú kronológia).1 A mintegy 1000- 1500 évnyi hiátus, vagy másképpen „kronológiai törés” a középső bronzkor végéig „átrendezte” az évszámokkal kifejezhető időrendet, amelynek feloldása — a történeti forrásokban található biztos pontok megtartásával — nem egyszerű feladat.2 Pest megye különleges helyzetet foglal el csaknem minden korszakban, több régió - Alföld, Felvidék, Dunántúl - érintkező zónája, találkozási területe. Földrajzi adottságai (a Budai-hegység, a Pilis- és a Börzsöny hegyei, a Gödöllői-dombság, a Déli-Cserhát és Cserhátalja, a Csepel-sziget és a Pesti-síkság, az Ipoly, Galga és a Tápió folyók, valamint a Duna) meghatározóak voltak az őskor népei számára. A Duna hol összekötő-, hol határvonal szerepet játszott e két tájegység között, az emberi kíváncsiságnak, felfedezőkedvnek azonban csak nagyon ritkán jelentett elháríthatatlan akadályt. A kezdetleges hajózási eszközök (úszó fatörzs, tutaj, majd fából készített csónak) ismeretében azonban már bátran indulhattak felfedezőútra a Duna két partján élő népcsoportok, amelynek bizonyítékait mindkét parton megtaláljuk. Van olyan korszak, amikor dunántúli törzsterületű kultúra átlépi a Duna vonalát és a Gödöllői-dombságig is eljut (pl. a lengyeli kultúra, a középső rézkori Furchenstich kultúra). Máskor, épp ellenkezőleg, a terjeszkedésnek a széles, bővizű folyam vet határt, s csak elvétve találjuk meg a másik oldalon az átkelés bizonyítékait. A terület geomorfológiailag is változatos képet mutat: megtalálható a Duna-Tisza közére jellemző homokbuckás táj, a síkság, a dunántúli rész északi felében középhegység jellegű a domborzat és a Börzsönyben a magasabb hegyek is előfordulnak. A Magyarországon jellemző csaknem minden talajtípus megtalálható a megyében,3 ez a tény már eleve sejteti, hogy az adottságoknak megfelelően sokfajta gazdálkodásra volt mód e térségben. Az elmúlt évezredek során a mai megye területének hol a Dunántúlhoz vagy a Felvidékhez volt nagyobb a kötődése, hol az Alföldhöz fűződő szoros kapcsolódása volt a meghatározó egy-egy korszakban, attól függően, hogy az egyes népcsoportok életmódja, gazdálkodása milyen földrajzi környezetet igényelt. Egy-egy nagyobb korszak közösségeinek életmódjában jelentős eltérések voltak. A gazdasági igényeknek megfelelő földrajzi környezet kiválasztása már az őskor korai időszakában szükségszerűen létrehozta a területi „megosztottságot”, különbözőséget a két nagy tájegység, a Dunántúl és az Alföld között, amely csaknem minden korszakban, egészen napjainkig megfigyelhető. A legkorábbi földművelők a löszös talajt kedvelték, az agyagos, köves helyeken, s a magas dombokon nem telepedtek meg. Később, a késő neolitikum-korai rézkor idején inkább a dombokat részesítették előnyben a korábbi időszakhoz képest fejlettebb földműveléssel, jobb szerszámokkal rendelkező népcsoportok. E magaslati telepekről jól szemmel tarthatták a környéken zajló eseményeket, s védeni tudták településüket is. A késő rézkor idején ismét a löszös, homokos talaj a kedveltebb, a hegyekben csak ritkán létesítenek telepeket. A korai bronzkorban erősen csökkent a telepek száma, majd a középső bronzkorra létrejött a települések koncentráltsága: azaz egy-egy központi telep körzetében több időszakos, átmeneti szálláshely van, amelynek régészeti nyomai (tüzelőhelyek, összetört edények) gyakran megtalálhatók. Ebben az időszakban ugrásszerűen megnőtt a népesség száma, ami a fejlett földművelésből és állattartásból adódóan egy-egy terület megnövekedett eltartó képességének pozitív következménye. A mai Pest megye területéről már a 19. században jelentős leletek kerültek elő. Az egyik legkorábbi őskori lelőhely Szob, ahol Erdy (Luczenbacher) János 1847-ben bronzkori és kelta sírt tárt fel.4 A régiségek iránti élénk érdeklődésnek és lelkes gyűjtőknek köszönhetően az 1876-ban Budapesten rendezett nemzetközi régészeti kongresszushoz kapcsolódó kiállításon a Magyar Nemzeti Múzeum több, Pest megyéből származó leletet is bemutatott. A számos 1 Ezért van az, hogy az elmúlt 10-15 évben megjelent tanulmányokban a korábbiaktól teljesen eltérő dátumok szerepelnek. Ma már túlhaladott a neoltikum 3000 körüli kezdő évszáma, avagy a badeni kultúra Kr. e. 2100-1900 közötti időre való keltezése. 2 A témáról részletesebben Id. RENFREW 1995, 112-161. 3 FÜLEKY 1988, 30. ábra 4 ÉRDY 1854, 134.
