Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
Pásztor Adrien-Simon László: Az avar kor emlékei Pest megyében
AZ AVAR KOR EMLEKEI PEST MEGYEBEN 421 Nagyobb lélekszámú fegyveres katonai réteg jelenlétével a budakalászi késő avar településen számolhatunk, amelynek sírjait a temető déli szélén tárták fel. E késői lovassírok szerkezete hasonló a temető korábbi, a település társadalmi hierarchiájában vezető szerepet gyakorló, szabad katonai rétegének lovassírjaiéhoz. A késői temetkezéseket is a deszkázott, kamrás kiképzés jellemzi, amelyeknek belső terét két részre osztották. A sír északi felében, külön koporsóba fektették a harcost s mellé, a sír déli oldalába, gyakran egy kissé megmagasított földpadkára helyezték, velük ellentétes tájolásban a felszerszámozott lovat. E késői időszakra inkább jellemző, kamrás szerkezetet figyelhetünk meg még pl. Biatorbágyon is. A budakalászi nagyméretű lovas sírokban, körben a sírfal mentén, a 10-25 cm vastagságú, á- csolt deszkázatok sötétbarnás, feketés elszíneződésű nyomai általában a sírföld aljától mintegy fél méter magasságig voltak észlelhetők.255 A szabad, rangos harcosok lovas sírjai között ritkábban figyelhetők meg (s inkább az avar szállásterület északi területein gyakoribb) gerendás szerkezetű temetkezések. Közülük, az erőteljes rablottság ellenére pl. a budakalászi 81. és 85. sírok öveit is sikerült rekonstruálni. A kora avar korban megszokott sok mellékszíjas díszövekkel szemben a késői övékén már alig találunk mellékszíjakat (kisszíjvégeket): az övék szerkezete ebben a korban már jóval leegyszerűsödött. A kora avar kor sajátos préseléses technológiával előállított, lemezes veretdíszes, ún. többtagú, sok mellékszíjas övékkel ellentétben, a későbbiek legtöbbjén az általánosan elterjedt griff-, illetve indaábrázolású veretek sorakoznak. Az avar öv tulajdonosának rangját jelöli. A budakalászi 81. sír csüngődíszes griffes-indás, ónozott bronz veretei a 8. század középső harmadáig kerülhettek a földbe.256 A veretek közül említésre méltó a 81. sír griffes-indás nagyszíjvége, amelynek szépen kidolgozott, állatküzdelmi jelenetén túl a tokvégződését nemcsak egy inda, hanem még egy „X” mintázatú jel is díszíti (12. kép). A nagyszíjvég egyik oldala az avar bronzművesség legtöbbet megjelenített nagykarmú, ragadozó állatait: a griffek halálos szorításában vergődő patás állat (őz) végső tusáját, bronzba öntve szuggesztív erővel örökítette meg. A nagyszíjvég másik oldalát egymásba fonódó, lapos indás motívum tölti be.257 Külön említést érdemel a 81. sír övbújtatója is, amelynek azonos öntőformán készült, töredékes másodpéldányát a 82. késői lovas sírban találták meg. A griff hátán lovagló, orans pózban feltartott kezű, koronás alak ábrázolása a nagyszentmiklósi kincs 7. számú korsóján látható koronás lovas sematikus kivitelezésű változata.258 Az avar öwereteken néha láthatók olyan ábrázolások, amelyeken egy emberalak valamilyen lényen lovagol. Ezek többnyire elvont, elnagyolt ábrázolások, amelyek értelmezése a kivitelezésük miatt szinte lehetetlen. Jelentőségük a nagyszentmiklósi kincs 7. számú korsójának kronológiai és kulturális tekintetében figyelemre méltó, hiszen hasonlóak sehol máshol nem találhatók, csak a Kárpát-medencei bronzművesség ábrázolásain.259 A rangos katonák lovait préselt ezüst, illetve ónozott bronz lemezű falerákkal és véretekkel díszítették fel. A 81. sír lovának szájába S-alakban meghajlított, tátott sárkányfejben végződő, pofarudas zablát tettek (13. kép), amely a temető egyik legkésőbb megásott sírjának emlékét gazdagította.260 A 93. sír rozettás, öntött bronz lószerszámveretes halottjának szomszédságában feküdt családtagja (felesége?), akinek sírját nem sokkal az eltemetése után kirabolták. A rablók a halott mellkasán felejtettek egy kantározott lófejekben végződő öntött bronz ruhatűt (14. kép), amely a késő avar emlékanyag egyik ritkasága.261 A Mero- ving-kori germán és az 5-7. századi klasszikus bizánci viseleti hagyományok elemzésével készült rekonstrukciók szerint a tárgyat a 104. sírban elhantolt nő a 7. század második felének közepén ruhatűként vagy fátyoltűként viselhette mellkasán.262 255 PÁSZTOR 1991, 280-281., 287. 3. ábra. 266 PÁSZTOR 1991, 283. 267 VIDA-PÁSZTOR 1990, 145. 258 Képe: VIDA-PÁSZTOR 1990; PÁSZTOR 1991, 282., 289. II. tábla 5. 259 BÁLINT 2004a, 459-463. Egyes kutatók a késő avar kori öntvényeken felbukkanó hasonló az ábrázolásokat a görög mitológia dionysosi köréből származtatja, míg mások Dániel próféta történetének ábrázolását vélik felismerni: KISS 2001, 434-435. 260 PÁSZTOR 1991, V t. 261 A 93. sír öntött bronz, lapos rozettás lószerszámveretei (PÁSZTOR 1991, 280. X. t. 2.) a párhuzamok alapján a nyugat-szlovákiai avar kori temetők hasonló korú emlékeivel rokoníthatók (KISS 1993, 202.). A budakalászi 104. sír ruhatűjének képe: PÁSZTOR-VIDA 1991, 1. kép. 262 VIDA 1997-1998, 565., 572., 813. Fig. 3.
