Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
Pásztor Adrien-Simon László: Az avar kor emlékei Pest megyében
406 PÁSZTOR ADRIEN - SIMON LÁSZIÓ Később, a 7. század elejétől ez a határ kitolódott a Duna-könyökig. Ekkor kezdték használni a Vác-kavicsbányában feltárt több száz síros temetőt78, erre az időszakra kel- tezhetők a Verőce (régebben Nógrádverőce)-Fehérhegyoldalban előkerült temetőrészlet legkorábbi sírjainak leletei79 (kard, hosszúfűlű kengyelek, kettőspajzs alakú préselt ezüst övdísz), és ugyancsak ebből az időből való a kissé délebbre, a Dunától kb. 11 km-re keletre, Veresegyház-Fürdő u. 19. alatt talált arany gömbcsüngős fülbevalópár, ezüst szíjvég és íjmerevítő csontlemez is.80 A 7. század első felére, közepére keltezett temetőrészlet került elő Kerepesen.81 E vidék egyik hatalmi központja Pest megye északkeleti peremén, Zsámbok környékén lehetett. Innét 1924-ben két előkelő sír leletanyaga került a Nemzeti Múzeumba. Az 1. sírban nagygömbös arany fülbevalópárral felékszerezett, préselt ezüst véretekkel díszített övű előkelő harcos nyugodhatott, akit egyenes, egyélű, keresztvasnélküli, a csepelihez hasonló, de préselt aranyszerelékekkel díszített, P-tartófüles karddal, csontlemezekkel erősített karú íjjal, csontveretes tegezzel és nyilakkal együtt temettek el. A 2. sír leletanyagából csak az aranyozott ezüst övdíszek, kétélű kardjának sérült pengéje és ezüstből készült szerelékei (bordázott szalagpántok és P alakú tartófülek) maradtak meg.82 Az aranykardos előkelő és kíséretének tagja a 6. század utolsó harmadában, 7. század elején élt, akárcsak a szomszédos Dányon eltemetett arany övveretes előkelő férfi, akinek sírjában egy - Pest megyében egyedülálló, feltehetően bizánci műhelyben készült - 38 cm magas amfora83 is volt, vagy a közeli, de már Heves megyéhez tartozó Hatvan-Boldogi pusztán előkerült bizánci arany övveret egykori tulajdonosa.84 85 4. A birodalom központi szállásterületének keleti szomszédsága Pest megye Gödöllői-dombvidéktől délre eső területének első avar évtizedeit többnyire csak szórványleletekkel tudjuk dokumentálni. A legkorábbi, ún. türk típusú máglyasírok már említett lelőhelyein (Mikebuda és Abony) túl talán szintén a legkorábbi évtizedekben használt temetőből származhat a Hernádon vagy környékén talált I. Justinianus 547 körül Nikodémiában veretett bronz follisa.86 Feltehetően egy, talán a 6. század végén nyitott, nyilvánvalóan több száz síros temető lehet(ett?) Nagykőrös, Fekete dűlőben, ha az innét 1938- ban a Nemzeti Múzeumba került I. Justinianus triensének barbár utánzata és az ugyancsak ebben a dűlőben talált 8. századi ún. lapos indás csat egy s ugyanazon lelőhelyről származik.86 A legrégebbi, 6. század utolsó harmadára, 7. század elejére keltezhető ázsiai eredetű avar emlékanyaghoz tartozik a Dánszentmiklós-Alsódánoson gyűjtött préselt ezüst álcsat- töredék is. Kísérőleletei (sima ezüst nagyszíjvég törékek, indás díszű csont tegezdísz) és a lelőhelyen végzett ellenőrző ásatás eredményei alapján nem lehet eldönteni, hogy magányos sírból, avagy egy családi sírkertből származnak-e.87 Pest megye alföldi részének avar kori életét nagymértékben befolyásolta a kagáni székhely közelsége. A Dunántúlon, talán a Balaton déli partján, Zamárdi térségében feltételezett korábbi centrum88 az elmélet szerint a bizánci vereség (626) után megszűnt, illetve csak kisebb jelentőségű regionális központként létezett, míg az avarok nagyfejedelmének székhelye, az ordu, a Duna-Tisza köze középső részére tevődött át. E meggyőző hipotézist talán majd a nagy sírszámú zamárdi temető publikálása fogja bizonyítani. Addig a mindmáig előkerült egyetlen kagáni temetkezés, a Kunszentmiklós-bábonyi (Kunbábony) lelet89 és vezéri attribútumok (arany álcsatos övék és arany veretes kardok) lelőhelyeinek 78 MRT 9. 31/18. lelőhely, 467-468.; TETTAMANTI 2000. 79 TEMESVÁRY 1984, 63.29.1. ltsz. tárgy a 158-159. oldalon; MRT 9 20/8. lelőhely, 244., 40. t. 17. 80 MRT 9. 37/30. lelőhely, 561-562.; GARAM 1993, Kát. 147., T. 99, 10-11. 81 TÖRÖK 1973, 113-132. 82 FETTICH 1926, 2-4., Pl. V 8-26., VI. 1-7.; GARAM 1983. 83 TETTAMANTI 1980. 84 GARAM 1993, Kát. 66., T. 31. 1. 85 CZAGÁNYI é. n. 20-21., 37. jegyzet. 86 SIMON 1985, 334., 6-7. kép. 87 Népszabadság 1990. május 21.; Dinnyés István és Simon László feltárása: RégFüz 44. (1992) 42. 1992. A préselt ezüst álcsatokról összefoglalóan GARAM 1991, 60-77. 88 Erről részletesen 1. SZENTPÉTERI 1993, 165. 89 TÓTH-HORVÁTH 1992.
