Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)

Pásztor Adrien-Simon László: Az avar kor emlékei Pest megyében

404 PÁSZTOR ADRIEN - SIMON LÁSZIÓ eltemették préselt ezüst rozettákkal díszített szerszámzatú hátaslovát is. Ez a sír (1.) kettős temetkezés volt. A lovas férfi mellett övének bronzcsatját és ezüst szíjvégét, kétélű, ezüst véretekkel díszített P tartófüles, keresztvas nélküli, egyenes kardját találták meg. Lábainál egy másik, NY-K-i tájolású váz is feküdt, bal vállánál edénnyel. Előkerült még egy korai, ún. keskenykarú íjat merevítő csontlemez, valamint a ló mellett rossz megtartású, hurkos fülű vaskengyel és csikózabla. A 2. sírban eltemetett férfi ezüst gömbcsüngős fülbevalót, nyakában egy szem lapított gömb alakú fekete gyöngyöt viselt, övének préselt ezüst nagyszíjvégét az ún. Martinovka-stílusú tamgadíszes (nemzetségjellel ellátott) minta díszítette, mellette vaskést, nyílcsúcsot, kovakövet, illetve kardjának ezüst és bronz véretekkel díszített tokmaradványait találták.57 Ez utóbbi sírnál különösen érdekes, és a ha­sonló korú Pest megyei temetkezésekben egyedülálló az egyetlen gyöngyszem viselete; fel­tehetően bajelhárító szerepe lehetett. Előkerülésének körülményei miatt is figyelemre méltó a visegrádi ezüst szerelékes kard.58 A lelet a Szentendrei-sziget északi végétől nem messze, a Duna medréből került napfényre. A bronzkori kardokon kívül59 a magyarországi ún. folyóleletekről alig tudunk valamit. A visegrádin kívül egyetlen avar kori folyólelet egy Lábatlannál a Dunából előkerült kard.60 Bár ezek a leletek a vizen való átkeléskor is beleeshettek a folyóba, vagy partomlással, földcsuszamlással akár több sírral együtt véletlenszerűen is vízbe kerülhettek, nem zárható ki az a lehetőség sem, hogy babonás okból, áldozati tárgyként dobták őket a hullámsírba. Fel­tevésünk jogosultságát két bizánci forrás is alátámasztja, amelyek szerint az avarok vallásos színezetű szertartásaiban a kardnak és a víznek egyaránt fontos szerepe lehetett. Menander Protector szerint Baján kagán Sirmium 579. évi ostromakor a bizánci követek előtt „kivonta kardját és avar szokás szerint megesküdött: átkot mondott saját magára és az egész avar népre, ha a rómaiak ellen mesterkedve tervezné a Száva-híd építését. Kardtól vesszen el akkor maga és az avarok egész törzse, a magasságos ég s az égben lakó isten küldjön le tüzet reájuk, körös körül a hegyek és az erdők zuhanjanak reájuk és a Száva folyó föléjük áradva borítsa el őket.” Szent Pankratius Euagrius által írott életrajzában pedig fogságba esett avarok mondták: „Mi az avar nép fiai vagyunk és mindenféle csúszó-mászók meg négylábúak képmásait tiszteljük. Mindezekkel együtt a tűznek, a víznek és kardjainknak is áldozunk.”61 Meglehet, csak tartalom nélküli szokásos barbár eskü-formulák őrződtek meg az idézett forrásokban, ám ezt éppen úgy nem lehet bizonyítani, mint azt a hipotézist, miszerint a visegrádi kard áldozati tárgyként került hullámsírba. A hasonló körülmények között előbukkant Nagykőrös-szurdoki lelet nem támogatja feltevésünket, hiszen ott nem a fegyver, hanem csak a fejedelmi kardról leszaggatott, aranyból készült szerelékek feküdtek a Kőrös-ér halastóvá duzzasztott medrében.62 Maga a fegyver kétélű, keresztvassal ellátott, markolata karikában végződik, függesztő szerkezetét hármasívű borítás fedte; szinte tökéletes mása a csengelei kardnak, amelynek kisérő leletei63 támpontot adnak a visegrádi kard egykori tulajdonosának viseletéről és fegy­verzetéről megrajzolandó képhez is. A Csengéién eltemetett előkelő harcos a koponyája mögött talált két bronzkarika tanúsága szerint két ágba font varkocsot viselt, amelyet fel­tehetően színes szalagok is díszítettek. Rangjelző díszövét oroszlánokat ábrázoló préselt ket­tőspajzs alakú arany veretek ékesítették, nagyszíjvégén gyöngysorkeretbe foglalt rácsminta, a három kisszíjvégen ugyancsak oroszlánok láthatók. A préselt ezüst korongokkal díszített fegyverövről csöngött le az ezüstveretes kard, az íjtegez és a 11 nyilat tartalmazó nyíltegez és 2 kés.64 Kétségtelen, hogy a csengelei sírban előkelő avar harcos, talán egy nemzetségfő nyugodhatott. Kardjának Visegrádon előkerült rokonát hasonló rangú és gazdagságú úr for­gathatta, akinek szállása valahol a Dunakanyarban, vagy annak közelében állhatott a 6. század utolsó harmadában, a 7. század elején. 57 KOVRIG 1957; MRT 7. 35/25. lelőhely, 347-348. 68 TAVAS 1978; SIMON 1986,124-141. 59 V ö. MOZSOLICS 1975. 60 SIMON 1991, 300., Katalógus 113. 61 SZÁDECZKY-KARDOSS 1992, 47., 208-209. 62 SIMON 1983, 9-12. 63 CSALLÁNY 1939, 129-131., 1.1. З-За, II. t. , 5-7. kép., VII. t. 64 A csengelei övék rekonstrukcióját 1. LÁSZIÓ 1955, Fig. 80.

Next

/
Oldalképek
Tartalom