Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
Dinnyés István: A jazig-szarmaták és a kvádok régészeti emlékei Pest megyében
362 DINNYÉS ISTVÁN A temetők általában vízjárástól mentes magaslatokon találhatók. Vannak vízparton létesített temetők (Cegléd-Bürgeházi-dűlő, Galgahévíz, Pilis) és élővizektől távoliak (Tápiószele-Szumrák-dűlő, -Pedagógus földek) egyaránt. Település és temető összefüggésére is változatos példákkal szolgálha-tunk. Előfordul, hogy a település és a temető területe átfedi egymást (Nyáregyháza 6. lelőhely, Tápiószele-Kísérleti Gazdaság.70 Mindkét esetben a késő szarmata település bizonyára már felhagyott részén temetkeztek. A Tápiószele-Tatárhányás halomcsoport szarmata-késő szarmata települések (Farmos 50. és Tápiószele 1., 3. lelőhelyek) közvetlen szomszédságában található. Településtől távo-labbi dombháton létesült a Tápiószele-Pedagógus földek temető, 6-700 m-re a legközelebbi szarmata telepektől (Tápiószele 1. és 8. lelőhelyek). Ez utóbbi, a temető és a település határozott elkülönülése az általános. Nagyobb temetőfeltárások tapasztalatai szerint a szarmata temetők egymáshoz lazán kapcsolódó sírcsoportokból (talán Tápiószele-Pedagógus földek),71 sírsorokból álltak.72 Léteztek eleve kis sírszámú temetők is. Tápiószele-Szumrák korai szarmata 2 ill. 4 sírja két, távol eső homokdombon került elő. Bár a dombok teljes területét nem lehetett átvizsgálni, 10-12 temetkezésnél több egyiken sem férhetett el. A kettő és négy sírt tehát egy-egy kisközösségi-családi temető73 részletének tekinthetjük. Néha azt is sikerült megfigyelni, hogy a hozzátartozók étellel és itallal fel-felkeresték a sírokat (tüzelésnyomok a temetőben, edénytöredékek, állatcsontok a sírokat kerítő árkokban),74 az élők és a holtak világa közötti kapcsolattartás a szarmaták életének is része volt. 4. Viselet A sírleletekből kirajzolódó jazig-szarmata viseletre a női ékszerek, az öltözék díszeinek vagyoni-társadalmi helyzettől függően változatos sokszínűsége és a férfiviselet egyszerűsége, alig díszítettsége jellemző. A többnyire lenvászonból és gyapjúszövetből készült női öltözékből a sírokban csak a fémtárgyakhoz rozsdásodott darabkák maradtak fenn, így szabásukról, színezésükről, szövött és hímzett mintázatukról nincsenek ismereteink. A szarmata női viseletét a ruhák változóan gazdag gyöngyös kivarrása, gyöngyhímzése jellemezte mind az Alföldön, mind a keleti területeken. Díszíthette gyöngysor a nyakkivágást és a ruha elejének két szegélyét. Gyöngysorral, sorokkal varrták ki a ruhaujj végét (Abony-Fábián-tanya 9. sír, Ocsa 4. sír). A lábszáraknál és bokáknál előkerülő, gyakran sok száz gyöngy folyamatos sorokban a szoknya alsó sávjának kivarrása. Máskor a gyöngysorok külön-külön veszik kö-rül a lábszárakat (Nagykőrös-Csíkvár II. 2. sír),75 ami a nadrágszár vagy csizmaszár gyöngydíszítése. A lábfejeket is magába foglaló gyöngyözés (Hévízgyörk 14. sír, Tápiószele-Pedagógus földek 4. és 14. sír) inkább a lábbeli, a csizma gyöngyhímzésére utal. Állhatott a kivarrás soronként változó színű gyöngysorokból, vagy eltérő alakú és színű gyöngyök alkotta sorból, sorokból. A mellkason és a csuklóknál levő nagyobb gyöngyök gombok is lehettek.76 Az öltözéket a derékon textil, esetleg puha bőr övszalag fogta át, amit a bal oldalon, 3-4 cm-es karikán kötöttek meg. Az övkarikák bronzból (Abony-Fábián-tanya 9. sír: V tábla 3., Albertirsa 40. lelőhely 2. sír, Alsónémedi-Kenderföldek 7. sír, Hévízgyörk 14. sír: V tábla 4., Tápiószele- Szumrák 431. sír, Veresegyház: VIII. tábla 6.), néha ezüstből (Bag),77 ritkán vasból készültek. Az övszalagnak a karikáról hosszan alácsüngő végét kisebb-nagyobb gyöngyökkel, gyöngysorokkal díszítették, erősíthettek rá csángókét (Nagykőrös-Feketedűlő), néha más tárgyakat is. Máskor az övkarikára nagyméretű gyöngyökből álló füzéreket (Hévízgyörk 14. 70 ERDÉLYI 1972, 21-22. 71 DINNYÉS 1980, 2. kép. 72 KULCSÁR 1998, 75-85. 73 PÁRDUCZ 1966, 7. és 10. kép. Hasonló Sándorfalva-Eperjes (Csongrád m.) 11 síros késő szarmata temető, mely a közeli, egykorú település egyik temetője volt: VÖRÖS 1982-83, 153-154., 1-2., 16. kép. 74 KŐHEGYI 1971, 210., 213.; VÖRÖS 1982-83, 133., 142.; KULCSÁR 1998, 39-40.; Abony 39. lelőhelyen a sírokat övező árkokban állatcsontok, edénytöredékek: Gulyás Gyöngyi feltárása, 2003. 75 Simon László ásatása, közöletlen. Rég. Fűz. Ser. I. 36 (1983) 57. 76 VÖRÖS 1979,11-12.; VÖRÖS 1983a, 130., 21. gráf. melléklet.; KŐHEGYI-VÖRÖS 1989-90, 74., 12. kép.; VADAY-SZŐKE 1983, 110-112.; GARAM-VADAY 1990, 205-206. 77 Bag-Diósberki-dűlő. PÁRDUCZ 1944, 18., 45. tábla 2.
