Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
Dinnyés István: A jazig-szarmaták és a kvádok régészeti emlékei Pest megyében
358 DINNYÉS ISTVÁN nagyságú állat házőrző és pásztorkutya lehetett. A másik, az agarakkal rokon fajta vadászeb volt.45 Az egyiptomi eredetű házimaeska a római tartományokból került a szarmatákhoz.46 Az állattartás eszközei is ritka leletek. A jelentős lóállománnyal rendelkező, lovon harcoló szarmaták emlékanyagában a lovas jelleg alig jelentkezik. Temetkezéseikben ritka a lószerszám, a megyében csak a 2. század második felére-végére keltezhető hévízgyörki (VII. tábla 3.), és a 4. század végi-5. század eleji újhartyáni (VII. tábla 7-11.) harcossírból került elő.47 Néhány esetben (Dunaharaszti 2. és 3. sír, Isaszeg-Katonapallag 5. halom, Újhartyán) lókoponya és más lócsont előfordul a sírokban, ami a lószerszám sírba tételével együtt a ló kultikus tiszteletének ritka megnyilvánulása. Más háziállat csontja (Isaszeg-Katonapallag 2. halom: marha és sertés), a halott mellé helyezett húsétel maradványa még ritkább a szarmata temetőkben.48 A nyáregyházi ollótöredékről (II. tábla 9.) a textíliáknál már esett szó. Kapcsolódik az állattartáshoz is, mert a juhok gyapjúját ugyanilyen ollókkal nyírták le (biztosan nem véletlen, hogy az egyszerű szerszámot erre a célra használták még a 20. század közepén is). A szarmata települések nyújtotta kép egyértelműen letelepedett, földművelő népességet mutat. A gazdálkodásban jelentős állattartás már a 2. században sem lehetett nomád jellegű, hanem csak a települések közötti legelőkön mozoghattak a nyájak, gulyák és ménesek. Bár a szántók és legelők megoszlását nem ismerjük, a tartósan lakott, késő szarmata települések sűrű hálózata a földművelés nagyobb súlyára vall. A települések földművelő, iparűző családjai és az állatállományt gondozó pásztorcsaládok közötti munkamegosztás korán kialakulhatott, a késő szarmata korszakban legfeljebb a pásztorok kísérték az állatokat, családjaik a településeken élhettek. A szarmata szállásterület északi szélén kiépült, Csörsz-ároknak nevezett sáncrendszer nyugati kezdetei megyénkben találhatók. Sáncai árokból és az árok déli oldalán emelt töltésből állnak, észak felől fenyegető veszedelem elhárítására létesültek. A rendszer déli, 102,5 km hosszú, gyakran Kis-árok névvel illetett, alsó vonala Dunakeszi déli határában kezdődik egy azóta betöltődött Duna-ágnál. Kelet felé Fót, Mogyoród belterületén át, majd Gödöllőtől délre, Vácszentlászlótól északra, Túrától délre halad el, metszi a Galgát a megyehatár közelében, s Jászfényszaru-Jászapáti-Jászivány érintésével, Pélytől keletre éri el a Tiszát. Megyei szakasza sok helyen csak nyomokban észlelhető, az erdős területeken a változóan lekopott töltés és betöltődött árok többnyire látszik ma is. Dunakeszi délkeleti határrészén az árok mélysége (talajfúrás szerint) 2,25 m. Fót határának Ny-i részén 1995-ben dr. Kulcsár Valéria kutatta fel a Csörsz-árok 420 m-es részletét. Töltésnek a homokos terepen már nem volt nyoma. A sáncárok itt 4,7 m széles és 1,8 m mély. Közvetlenül mellette, helyenként metszve az előzőt, egy későbbi, 3,2 m széles és 1,6 m mély sáncárok húzódik. Az északiaktól 6 m-re haladó déli árok 3 m széles és 1 m mély.49 Mogyoród belterületén történt átvágásban a sáncárok szélessége 4,5 m, mélysége 1,9 m. Mogyoródnál, a Somlyó-hegyen haladó szakasznak az 1970-es években még jó állapotú, azóta szétszántott részén az átvágott sánc többrétegű töltése kb. 6 m széles és 1,85 m magas, árkának eredeti szélessége 6,2 m, mélysége 3,1 m volt.50 A sáncrendszer északi vonalainak két, rövid részlete Aszód-Kartal és Galgamácsa- Kálló-Verseg területén figyelhető meg. A délebbi szakasz Aszód északi határrészén, a Nagyvölgy keleti oldalán indul, EK felé a Kálló-Kartal községhatár (egyben megyehatár) a Csörsz-árok vonalával azonos. Keresztezi az Emse-patakot, a pataktól kb. 1 km-re DK felé kanyarodik, s a múlt századi adatok szerint K-i irányban a Kartal-Galgahévíz határig halad. A kb. 9,5 km-es sáncból a kezdeti, DNy-EK irányú 3,4 km-es rész ismerhető fel bizonyosan. Az erdős részen átvágott sánc lepusztult töltése már csak 0,3 m magas, a töltés ENy-i oldalán húzódó árok eredeti szélessége 3,4 m, mélysége 2,05 m volt. Ez a szakasz a Hatvantól délre 45 BÖKÖNYI 1976, 72.; BÖKÖNYI 1982, 258-259.; VADAY-VÖRÖS 1977, 105. 46 Tiszaföldvár-Téglagyár, H. Vaday Andrea feltárása: Mitt. Arch. Inst. 8/9 (1978/1979) 233. 47 Újhartyán: BÓNA 1961,193., 2. kép 3.; Hévízgyörk: DINNYÉS 1991,156., 171., 14. tábla 18-21., 15. tábla 17. - az alföldi szarmata lószerszám leletek áttekintésével. 48 KULCSÁR 1998, 127-138. Az elemzett kb. 1500 alföldi szarmata sírból 31-ben volt állatcsont. Köszönöm a szerzőnek, hogy kéziratos disszertációját használhattam. 49 MRT 9.102., Fót 8/20. lelőhely. A feldolgozatlan feltárás adatait Kulcsár Valéria szívességéből ismerem. 50 GARAM-PATAY-SOPRONI1983,19-22., 5. kép, 2a-5a térkép. A Somlyó-hegyi sáncrészt mára szétszántották.
