Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
306 OTTOMANYI KATALIN A keresztény temetőket a sokféle, kisebb-nagyobb temetői építmény, kápolnák alapján lehet felismerni. Ezek többnyire elég egyszerű, igénytelen épületek. Díszesebb, belül festett sírkápolnák csak nagyobb székhelyeken vannak. Aquincumban több ilyen sírkápolna ismert, pl. a gázgyári temetőben egy apszisos kis bazilika, a canabae keleti szélén a cella trichora, a Kiscelli utcában egy hat apszisos sokszögű épület. Szentendrén négyzetes alaprajzú, két helyiséges kápolna, az ún. cella memoriae került elő. A kisebb helyiség terrazzó vakolatos, a nagyobban akantuszos oszlopfők voltak. A kápolnák a földalatti sírhely fölé épültek, a temetkezéssel egy időben, néha utólag. Belsejük kultusz céljaira szolgál, külső kiképzésük másodlagos fontosságú. A sírok e kis kápolnák köré csoportosulnak. Szentendrén a vicus militaris területén van még egy kis házi bazilika. A bazilikák alaprajz alapján történő elkülönítése elég problémás.196 Általában a hossznégyszögú, egy vagy több apszisos épületeket szokták annak tartani, de vannak apszis nélküli teremtemplomok is.197 Az épületeken kívül kisebb tárgyi emlékeket sorolhatunk még a kereszténységhez. így pl. a Krisztus-monogramok sok apró használati tárgyra rákerültek: fibulákra, mécsesekre, kerámiára, téglákra, orsókarikákra, csontlapokra stb. Leányfaluról ismerünk egy korsót besimított kereszt díszítéssel, a 4. század végéről. Százhalombattán egy csontzsetonon volt Krisztus-monogram. Szentendrén a temető egyik téglasírjából bronzveretes faládika került elő, melynek veretein a pogány császár és istenkultusz, valamint a keresztény vallás szinkretisztikus megjelenítésével találkozunk (Jézus és Jupiter, Dániel és Hercules alakja a császárt dicsőítő „invicto Constantino” felirattal együtt).198 Ugyancsak a szentendrei késő római temetőből került elő egy feliratos tetőcserép a következő szöveggel: Flavius Surus, qui officium dedicatum habet vivat per multa saecula semper (Flavius Surus, kinek felszentelt hivatala van, sok évszázadon át, mindenkor éljen). Ókeresztény egyházi személyiség, presbiter vagy diaconus lehetett. Ilyen, biztosan keresztény lakossághoz köthető tárgyak hiányában különféle melléklet csoportokat illetve rítusbeli szokásokat szoktak a keresztényekhez kapcsolni (pl. korsó-pohár melléklet, melléklet nélküli temetkezések stb.). Mivel a keresztények száma a század végére egyre nő, csak olyan szokást lehet hozzájuk kötni, mely ugyancsak növekvő tendenciát mutat. így a melléklet nélküli halottak egy részét biztos, hogy nem csak az elszegényedés, hanem a vallása miatt temették így. A férfisíroknál is megfigyelhető, hogy a század végére nő azoknak a síroknak a száma, ahol nem a viseletnek megfelelő helyen vannak az ékszerek. Valószínűleg ők is keresztények voltak. A korsó-pohár melléklet adás viszont az egész provinciában általános a késő római korban, és mindössze az étel-ital adással magyarázható. Meny- nyisége a század végére nem nő, sőt helyenként csökken. Nem keresztény népességet takarnak ezek a sírok. A kereszténység nyomai a századfordulóig kimutathatók. Az 5. század elején az átvonuló barbárok elől vezetőik Illyricum és Itália felé menekültek el, s magukkal vitték a szentek és mártírok ereklyéit. A szegényebb lakosság a helyén maradt és még az 5. század második felében is találunk bekarcolt keresztény szimbólumokat a helyi gyártású kerámiákon (pl. Tokod). Elszigetelt közösségek élnek már ekkor egy-egy város, vagy erődfal védelmében. A római vallásban minden istennek saját, külön típusú szentélye van. Ezek közül leginkább a keleti vallások kőépületeit ismerjük (ld. Mithraeum, Iseum, Dolichenum, keresztény bazilika stb.). Aquincumban van még egy nyugati típusú kerek szentély, de más olyan szentélyt, a capitoliumi triászén kívül, nemigen tártak fel, melynek alaprajza is elárulná rendeltetését. Templomépítési feliratok kisebb településeken is kerültek elő, de az építés, vagy bővítés tényén kívül legfeljebb a kultusz szobor állítását említik meg. Budaörsön van néhány kis (4 x 5 méteres) kőépület, melyek felmenő falán oszlopok álltak. Ezek rendeltetése talán szentély lehetett, ugyanis a templom épület (templum vagy aedes) kicsi volt, csak kultusz szobrok, domborművek, oltárok álltak benne. A kultusz cselekmény nem bent folyt. Majd a keleti vallásoknál kerül belülre, a beavatottak számára, a kultusz cselekmény is. Kultuszhelynek számítanak a források is. Az oltár, egy faragott kőhasáb, bárhol előfordulhat, nem csak a templomban. Van külön áldozati oltár, tetején tűznek kiképzett kőcsésze, 196 PRK 262-263. 197 Részletesebben ld. TÓTH 1990,15-. 198 NAGY 1936, 3-22.
