Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
290 OTTOMANYI KATALIN század végétől egyre erősebb új, önálló réteget alkottak a határtartományokban. Anyagi és adóügyi kiváltságokkal rendelkeztek. A késő római társadalomban a lakosságnak egyre vékonyabb rétege élt jólétben. Egy 4. századi szerző szerint a társadalom két fő csoportja a „potentes” és „tenuiores” (hatalmasok és szegényebbek).163 Egyértelmű vezetőréteget a nagybirtok tulajdonosok alkottak. A városi vezetőréteg lassan lesüllyedt az alsó néprétegbe. Ez az alsó réteg pedig egyre szegényebb, foglalkozáshoz és röghöz kötöttebb lett. A társadalmi feszültségek is elmélyültek. Az egyes társadalmi rétegek közti vagyoni különbségek a régészeti leletekben nagyon jól tükröződnek. Díszes freskókkal, falfestményekkel díszített villák mellett gyakoriak a szegényesebb kivitelű, csak terrazzó padlós és padlófütéses kisebb villák. Aquincum környékén hasonló színvonalú, közepes gazdagságú villákat találunk. Kiemelkedően gazdag épületeink a szentendreit kivéve nincsenek. A katonai vicusokban és a villák gazdasági részén pedig még a 3. századi virágkor idején is általánosak a földbemélyített, paticsfalú építmények, illetve a kőalapozású, felmenő vályogfalú házak. Aquincumban a 3. században a gazdagabbak 8-10 szobás, alápincézett házai mellett a szegények 2-3 helyiséges lakásaiból álló típusházak sorakoztak. Ebben a szegény negyedben Kr. u. 180 előtt még vályogfalu kunyhók álltak.164 A temetőkben is a gazdag szarkofágtemetkezések, sírépítmények mellett a sírok zöme egyszerűbb, szegényesebb kivitelben készült. A budaörsi temetőben a síroknak mindössze egynegyedét alkotják a gazdagabb tégla s kőláda sírok. A 4. század folyamán egyre több lesz a melléklet nélküli egyszerű földsír, míg a gazdag mellékletes kőládasírok a temető kisebb részét alkotják. A lakosság folyamatos elszegényedését tükrözik e késő római temetők. III. Temetkezés A temetkezési szokások változtak a négy évszázad alatt. A római kor első két évszázadára a kelta hagyományokat folytató csontvázas temetkezés s az új római hatásra elterjedő ham- vasztás jellemző. Ilyen kevert rítusú nagyobb temetők pl. Budaörs, Páty, Solymár. A 3. századi átmeneti időszakból kevés temetőt ismerünk. Szegényesebb, importárut nélkülöző mellékleteik alapján a század második felének sírjait vagy a korai vagy a késői csoportba sorolták be. A 3. század végén—4. század elején kezdődő temetőkben már csontvázas rítust találunk. 1. Korai temetők Pannonia keleti részéből alig ismerünk korai temetőket. Számukat az is csökkenti, hogy többségük urna nélküli, szórthamvas sír. Esetleg rá is temetkeztek a késő római korban. Felfedezni is nehéz őket. így pl. Szentendrén a korai temetőre ráépülhetett a vicus, arra pedig a késő római temető. Budaörsön s Pátyon pedig a hamvasztásos sírok nagy részét elszántották. Többnyire a korai sírköveket találjuk meg, másodlagosan beépítve. Pest megyében kora római temetkezést kb.16 lelőhelyen sikerült eddig megfigyelni. Ha a másodlagosan felhasznált korai sírköveket is beleszámítjuk, ez a szám megduplázódik. Egyrészük villa vagy vicus (Bia, Budakeszi, Budaörs, Páty, Sóskút), illetve kőépítkezés nélküli telep mellett (Érd, Torbágy, Törökbálint, Solymár) került elő. Katonai tábor mellett korai temetőt csak Százhalombattán tártak fel, illetve Szentendrén volt néhány korai hamvasztásos sír a későbbi temető alatt. A többiek meglétére csak a beépített kövekből lehet következtetni (pl. Dunabogdány). Nagyobb temető a Százhalombattáin kívül Solymáron lett feltárva, illetve az utóbbi években Pátyon s Budaörsön. A többi csak néhány síros temetkezés, pl. legutóbb Biatorbágyon.165 163 ALFÖLDY 1996, 115—127. 164 NAGY 1973,153. 165 TOPÁL 1981.; KOCZTUR 1991, 171—325.; Páty-Malomi dűlő, (MRT 7. kötet, 13/9. lh.) 1997. Maróti É. ásatása. A kb. 910 síros temetőben 120 sír kora római, 60 sír késő római, a többi avar illetve Honfoglaláskorra tehető. Budaörs-Kamaraerdei dűlő (Franktanya), MRT 7. kötet 5/2. lh. 2002. Ottományi K. ásatása. A 446 síros temetőben kb. 130 sír kora római, 300 késő római, a maradék Árpád kori, illetve melléklet nélküli bizonytalan sír. Mindkét temető még publikálatlan. Ld. Rég. Kút. 1998, 161.; 2002, 185-187; Biatorbágy Maróti É. és Repiszky T. ásatása, ld. Rég. Kút 2004,178.
