Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
A RÓMAI KOR EMLÉKEI PEST MEGYÉBEN 281 fallal körülvett őrtorony épült. Hasonló típusú kiserődben Pilismarót-Malompatakon, a kerítésfalon kívül két fazekaskemenee került elő. Leányfalun ez, a kerítésen kívüli rész még nem lett feltárva, viszont az őrtorony leégett padlásáról sok tárolóedény (bennük gabona magvak: búza, rozs, árpa, köles) került elő. Az edények formája és díszítésmódja olyan egységes, gyakran egyedi, hogy ez is mindenképpen helyi gyártásra utal. Szemcsés anyagú, keményre égetett, gyakran bekarcolt hullámvonalakkal díszített házikerámia mellett nagyon sok zöld mázas és simított felületű, illetve besimított díszítésű edény volt. Formáinak nagy része továbbélő, szokásos római típus, de a besimított és kézzel formált edények között előfordulnak idegen formák is. Ezek főleg a szomszédos kvád lakossághoz köthetők, pl. „szvéb fazék”, kannelurás tál, stb., illetve az 5. század első felében „nemzetközi” divattá váló galléros peremű korsó, bikónikus tál találhatók köztük. A harmadik ilyen típusú kiserődben Bu- dakalász-Luppacsárdán se kemence, se rontott edények nincsenek, viszont az előkerült kerámia anyag kivitele s formái egységesek, s néhány egyedi, főleg erre a lelőhelyre jellemző típus is feltűnik. Elképzelhető, hogy itt is működött egy eddig meg nem talált műhely a 45. század fordulóján, mely mázas és házikerámiát gyártott.142 Visegrád-Gizellamajor 4-5. századi erődjében a nagy mennyiségű, hasonló anyagú, formájú és díszítésű kerámia, valamint az egyedi díszítések szintén arra utalnak, hogy helyben gyárthatták itt a kerámiát. Rontott edények csak a házikerámiában figyelhetők meg, de az ugyanolyan keményre égetett anyagú és formájú mázas, illetve besimított edények is valószínűleg egy helyi műhely termékei.143 A Valentinianus kortól kezdődően az 5. század közepéig a Dunakanyarban lévő 4 késő római fazekasműhely anyaga is nagyon hasonló. Ez a négy a tokodi, pilismarót-malompataki, leányfalui és Visegrád-Gizella majori műhely. Mindegyik katonai létesítmény, három biztosan a Valentiniánus korban épült (Visegrád az ásatók szerint II. Constantius kori). Valamennyi fennállt még az 5. század első harmadában is. A tokodi műhely és némely visegrádi edény még ennél későbbi használatot is feltételez. A kerámia anyag másik jellegzetessége, hogy nagyon hasonlít a Dunától északra lévő barbaricumi anyaghoz, mintha a Duna elválasztó szerepe már nem lenne olyan jelentős. Morva területen ez a kerámia csoport az 5. század első felére-közepére jellemző. A megye területén máshol kerámiagyártásra utaló nyom eddig nem került elő. Valamennyi telepen az importkerámia (és utánzataik) mellett egy sajátosan kevert kelta-római leletanyag található az 1-2. században. Ebbe díszkerámiák (festett edények, pannóniai szürke áruk, besimított edények) és szürke házikerámia formák, valamint kézzel formált edények egyaránt beletartoznak. Az importedények már a Kr. u. 1. század végén megjelennek. Legjellemzőbb és legjobban keltezhető importáruk a terra sigilláták. Ezek a fényes felületű, vörös színű edények díszítetlen és domborműves mintákkal ellátott változatban készültek. A villáknak több mint egyharmadában (26 lh.), a telepek közül is 13 lelőhelyen fordulnak elő. Ez a szám elsősorban a felszíni leleteket jelzi, mivel ásatás elég kevés helyen volt.144 Korai hamvasztásos sírokban is találunk ilyen leleteket, pl. Szentendre, Százhalombatta, Solymár, Budaörs. Pest megyében akár csak a többi pannóniai telepen a sigillátáknak kb. a fele a Rajna vidéki rheinzaberni műhelyhez köthető. (2. század közepe-3. század első harmada). Bár néhány korábbi dél- illetve közép-galliai edény is idekerült már a Kr. u. 1. század végén, 2. század első felében, pl. Szentendre, Budaörs, Páty, Pomáz, Tárnok. A még korábbi itáliai sigillata ritka, pl. Érd (9/16. lh). A Flavius korban indul meg nagyobb mennyiségben az északitáliai import, ez főleg a limes menti katonai táborokban s vicusaikban figyelhető meg. A sigillátákat a 250-es évekig importálják, majd kisebb szünet után a 4. században feltűnnek az afrikai sigillata chiarák. A katonai táborokon túl, gazdagabb villákba, vicusokba szállították (pl. Budaörs, Páty, Visegrád stb.). A sigilláták mellett a legkorábbi importedények közé tartoznak az itáliai vékonyfalú kis bögrék, bordázott fallal vagy barbotin díszítéssel (pl. Budaörs, Páty, Pomáz, Solymár). Az eredeti importedény kora a Kr. u. 1. század közepétől a 2. század első feléig terjed. Az utánzatok kicsit későbbiek. 142 Részletesebben ld. OTTOMÁNYI 2004. 265-298. 143 OTTOMÁNYI-GRÓF-GRÓH 2003. 144 OTTOMÁNYI-GABLER 1985, 194-203.
