Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)

PEST MEGYE TERMÉSZETFÖLDRAJZI ADOTTSÁGAI

27

kiszáradási folyamat ment végbe. Ennek legjellemzőbb megnyilvánulását a terület növény- és talajviszonyainak az átalakulásában tapasztaljuk. A korábbi humidus környezet réti-lápi- ligetes növényzete és állatvilága eltűnt. De eltűntek a réti és öntési talajok különböző típusai is. Helyükbe a Duna meszes-sós lerakódásain a szoloncsák meszes-szódás szikesei jelentek meg a rájuk jellemző növényzettel egyetemben. Apajpuszta és környéke - mint természetvédelmi terület - jól mutatja ezt az egyáltalán nem előnyös természeti átalakulást. A magasan maradt talajvíztől elszikesedett hajdani ártéri területek mezőgazdasági hasznosítása új technikai berendezkedéseket és gazdálkodási módok kialakítását kívánja. Ezért is terjedt el a kiszáradásnak indult Duna-mellék öntözéssel való vízellátása, ami ismét újabb, magasabb szintet jelent a tájhasznosításban. Annál inkább megbecsülendők a népi életnek és egykori természeti környezetének néhol megmaradt emlékei.

A folyószabályozás és ármentesítés méltán természetátalakításnak nevezett nagy műve azonban erősen rányomta bélyegét az érintett terület lakosságának gazdasági élete mellett annak egészségügyi viszonyaira, települési képére, öltözködésére, és népszokásaira is.

Irodalom

Asztalos I. - Sárfalvi B.: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1960. pp. 394.

Bulla Béla: Az elmélet és a gyakorlat egységének kérdése és a hazai geomorfológiai vizsgálatok. Földr. Közi. 1954, 181-189.

Kaán K.: Alföldi kérdések. Budapest, 1939. pp. 420.

Kertai E.: Vízgazdálkodás Magyarországon. Hidrológiai Közi. 1963, 85-93.