Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
A RÓMAI KOR EMLÉKEI PEST MEGYÉBEN 271 Láttuk tehát, hogy az Aquincum környéki villák többségét közel azonos alaprajzzal, azonos gazdasági színvonalon építik. Hasonló nagyságú birtok tartozhatott hozzájuk. Kivételt képeznek az út menti vicusok s az ezeken épült villaépületek, illetve a szentendrei Skanzenben feltárt, nagybirtokhoz tatozó villa. A 2-3. századi villagazdaságok tulajdonosainak a megállapításánál nagy segítségünkre vannak a feliratok. A Severus kori jólét és az írás-olvasás terjedésének következtében számszerint sokkal több feliratot állítottak ebben az időben. A városi tanács tagjainak sírkövei (melyen többnyire a család is szerepel) és oltárkövei a város környéki dombvidéken, néha kőépületek közelében kerülnek elő. Bennük kereshetjük a feliratok közelében lévő villagazdaságok tulajdonosait. Többségük már nem bennszülött, hanem idegen, főleg keleti származású ember. A városi tisztségviselőkön kívül változatlanul sok a tulajdonosok közt a veterán. Már ők sem mind bennszülöttek, főleg Szentendre vidékén sok a szír íjászokhoz köthető katonacsalád.92 A következő lelőhelyekhez tudunk a feliratok alapján tulajdonost kapcsolni: Budakalász-Dolina (3/6. lh.): Septimius Avvo, két fia és felesége temetkezett ide a villa mellé (RIU 934). Nevük alapján a bennszülött arisztokrácia tagjai lehettek. A 2. század végén ők építhették, egy korábban is meglévő bennszülött telepen a villát, mely egész a 4. század végéig fennállt. Később talán új tulajdonos családot kapott, ha elfogadjuk azt a feltételezést, hogy a vicus Vindonianus területe Budakalászra is kiterjedt.93 A 3. század első felében a korábbi birtok beolvadhatott a Barát-patak túlsó oldalát is benépesítő villagazdaságba. Budakeszi: P. Aelius Victorinus, sacerdosnak, mint patronusuknak állított két libertusa síroltárt.94 Papi hivatását a közeli Aquincumban tölthette be a Severus korban. A család bennszülött eredetű lehetett, polgárjogát Hadrianus alatt kapta. A Budakeszitől délre, a Csíki hegyek lábánál feltárt két villa egyikének lehetett a tulajdonosa (4/3-4. lh.). Síroltárát a villát övező családi sírkertben állíthatták fel. Aurelius Juventianus állította anyjának Aurelia Castoriananak a sírkövet a 3. század első felében (RIU 1329). A kő a késő római temetőben került elő, mellette egy 2-3. századi telep is volt (4/6. lh.), illetve elhurcolhatták a római villa mellől is. Ez utóbbi helyen csak egy római tógában és irattekerccsel ábrázolt halott sírköve került elő név nélkül. A tulajdonos már mindenképpen római, (vagy romanizált) ember lehetett. Az Aurelius név Kr. u. 212. utáni újpolgárokra jellemző. Septimius Quintianus és Aurelius Gentilis állított Jupiternek oltárt Kr. u. 213-214 után. Szórványként került elő a kő Budakeszin, nem tudjuk mely telephez kapcsolódik (RIU 1328). Budaörs: Kamaraerdei dúló (5/2. lh.).95 Marcus Antonius Victorinus, az aquincumi colonia duumvirje (törvénykezési joggal rendelkező, fő tisztségviselő a városban) két oltárkövet is állított. Egyiket Terra Maternek, a feleségével együtt (Ulpia Spectata). A másikat Hercules Augustusnak.96 A 3. század első felében lehettek a villa tulajdonosai. A Victorinus cognomen talán keleti eredetű. Különösen gyakori Pannóniában, főleg a 2. század végétől. M. Ant. Victorinus Aquincumban korábban (akkor még csak decurio illetve aedilis volt) alapított egy Mithraeumot. Aurelius Setanus, a Campona táborában állomásozó ala príma Thracum (lovas segédcsapat) veteránja. 3. század közepi oltárköve alapján az előzőknél későbbi tulajdonos lehetett itt a vicusban a Jupiternek oltárt állító veterán.97 92 ALFÖLDY 1959, 26-30.; SOPRONI 1994, 312-32.; PÓCZY 1971, 94. 93 ALFÖLDY 1959, 24. 94 MARÓTI-MRÁV 2004, 247-248., 2-3.kép. Ugyaninnen vadászjelenetes sírsztélé és Orpheust ábrázoló jelenetekkel díszített sírépítmény részlet is előkerült. 95 OTTOMÁNYI-MESTER-MRÁV 2005, 30-35. 96 RIU 6, 1335, 52-53.; A Herculesnek állított ép oltárkő 2002. tavaszán került elő, egy késő római árok betöltésének felső, szántott humuszhoz tartozó részéből. (Ugyaninnen származik a vicus Teuto feliratos, törött kő is.) SzFM ltsz. 2003. 1. 2. 97 SzFM ltsz. 2003. 1. 6. Az oltárkő egy kőépület felső rétegéből, nem eredeti helyén került elő. A név Pannóniában nem fordul máshol elő ld. MÓCSY 1983, 264.
