Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
A RÓMAI KOR EMLÉKEI PEST MEGYÉBEN 265 Pátyon73 a Füzes patak Ny-i partján, az Ml-es autópálya és 100-as út között húzódó kőépítkezéses telep - valószínűleg vicus - középső részét tártuk fel.74 (A déli fele átnyúlik Bi- atorbágyra, itt még két kőépület nyoma látszik a felszínen. Észak felé egészen a mai Páty község szélén lévő temetőig tart, ugyancsak több kőépület szétszántott nyomaival).75 A település több periódusú, a középső bronzkortól a keltákon s rómaiakon keresztül az Árpádkorig lakott volt. A római foglalás előtti kelta telephez objektumot kötni nehéz. A kelta sávos festett, besimított tojásalakú s grafitos kerámia többrétegű gödörházakból került elő, ahol a felső szint a markomann háborúk alatt égett le, s a legalsó szint köthető a kelta telephez. Az egyikből 6 db Kr. e. 2-1.századi ezüst érem volt. A kelta eraviscusok folyamatosan éltek tovább itt a római hódítás után is. A római település legkorábbi, Kr. u. 1. század végi - 2. század eleji periódusához főleg tároló vermek, agyagkitermelő s egyéb gödrök, különböző kemencék, köztük egy edényégető, valamint kerek gödörházak és szabálytalan téglalap alakú, félig földbemélyített, paticsfalú házak köthetők. Az edényégető kemence kétosztatú tűzelőtérrel ellátott kelta típus. A tárolóvermek az északi oldalon egy sávban találhatók. E korai birtok tulajdonosai a leletanyag alapján bennszülött előkelő emberek lehettek, akik a Kr. u. 1. századi római pénzek s a Domitianussal kezdődő terra sigilláták szerint már igen korán kereskedelmi kapcsolatba kerültek Aquincummal. A temetőben talált 4 feliratos kő bizonyítja, hogy több gazdag, római írást s sírkőállítás szokását átvett bennszülött kelta is élhetett itt. Egy részük leszerelt katona lehetett az asztrális szimbólumokkal díszített sírkövek, a fegyverrel eltemetett részleges kocsisír s egy Páty közelében talált katonai diploma alapján.76 Egy helyi kőfaragóműhely is működött itt a Kr. u. 1. század végén - 2. század első felében. A szürke korongolt kerámiát is helyben gyártották. A 2. században egészen a markomann háborúkig, tovább élt a telep bennszülött lakossága. Az egyre fokozódó romanizáció jele a római építési technika és kereskedelmi áruk igénye. Hadrianus-Antoninus kori sigillata, bepecsételt kerámia, festett és szürke római kerámia színezi a korábbi kelta jellegű anyagot. Néhány korábbi gödörház és téglalap alakú földbemélyített ház tovább él, illetve több ilyen típusú lakóház csak ekkor létesül. A gödörházak kerek, ovális vagy szabálytalan négyszög alakúak, felmenő faluk agyagtéglákból vagy paticsos sövényfalból épült. Némelyik metszetében jól látszik a markomann háború kori égésréteg, mely a ház pusztulását okozta. A szabályos téglalap alakú földbemélyített házak nyeregtetősek, ÉK-i sarkukban kemencével (gyakran kőkemence), felmenő paticsos sövényfallal. Egész házsor is megfigyelhető, pl. három ház egymástól kb. egyenlő távolságra, egy K-Ny-i vonal mentén feküdt. Megjelennek, s egyre gyakoribbak lesznek a felszíni gerendavázas boronaházak, illetve a cölöpszerkezetes sövényfalú házak is. A telep nyugati szélét egy széles sávban szemétgödrök övezik (ettől kb. 50 méterre, nyugatra már a temető kezdődik). Igen sok a szabadtéri tűzhely, kenyérsütő kemence stb., melyeknek többnyire csak átégett paticsos alját találjuk meg. Ezeknek egy csoportjából a déli részen égett fémsalak is előkerült. A kőépítkezés első periódusa is ekkor, a 2. század közepén kezdődött Pátyon. Kb. 17 helyen figyelhető meg ilyen korú falmaradvány, illetve kiszedett fal. Jellegzetes forma az egyhelyiséges, egyszerű négyzet alakú épület. A település virágkorát a Severusok idején élte. A legtöbb terra sigillata a 2. század utolsó negyedére - 3. század első harmadára tehető. A markomann háborúk nem pusztították el teljesen a helyi lakosságot. Ezt bizonyítja, hogy gyakran megújították a korábbi gödörházakat és téglalap alakú földbemélyített házakat. Az előző korszakhoz hasonló cölöpszerkezetes felszíni házak is épülnek. Helyenként planíroztak az építkezés előtt és a korábbi gödörházakat 2. század végi anyaggal töltötték fel. 73 Az 1997-1999. év közötti ásatások ismertetését ld. a StComit 2007. évi kötetében. (Ottományi K, Gabler D., Torbágyi M., Horváth Friderika, Körösi A., Mráv Zs.). 74 OTTOMÁNYI-GABLER 1985; Rég. Kút. 1998, 160-161.; 1999, 234-236.; Pátyi ásatás rövid ismertetése OTTOMÁNYI 2002, 34. 75 MRT 7. kötet 13/8-9. lh. 76 MARÓTI-MRÁV 2003. 68. jegyzet.
