Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
254 OTTOMÁNYI KATALIN út csatornaárkában másodlagos helyzetben lévő monopódiumlap említ. Ezt a decuriók határozata alapján Iuppiternek szentelték az eddig ismeretlen nevű vicus lakói. Lehet egy auxiliáris vicus, vagy Aquincum város territóriumán fekvő civil település.30 Budaörs környékén pedig négy vicus, melyek közül a fent említett hármat névszerint is ismerjük. Valószínűleg az első helyen említett vicus Teuto azonos a budaörsi teleppel, a felirat végén szereplő töredékes vicus neve pedig nem maradt ránk. Ezek kelta nevük ellenére sem bennszülött települések, hanem a rómaiak hozták létre valamikor a 2. század első felében. Zárt falusias településből és valószínűleg később, a 2. század végefelé kialakuló villagazdaságokból álltak. Lakóik a „vicani”, a kisparaszti közösség tagjai, és a „possessores”, akik birtoktulajdonosként valószínűleg a vicus irányításában is vezető szerepet játszottak. Míg a vicani a bennszülött lakosság soraiból került ki, addig a birtoktulajdonosok között különböző idegen származású városi tisztségviselők, illetve veteránok is voltak. Az oltárok állításánál említik a vicusok vezetőit, a magistereket, decuriókat, akiknek a gondoskodásával emelik az oltárt. A falu központjában, mint minden rómaiak által létrehozott településen, a capitoliumi triász szentélye állt.31 A kelták nemzetségek szerint laktak, és e közösségek voltak a föld kollektív tulajdonosai (Appianos). A városi és katonai territóriumok létrejöttével, a veteránok letelepítésével egyre szűkebb területre szorultak össze, települési és birtoklási formáik is megváltoztak. A bennszülött származású veteránok leszereléskor akár kapták (missio agraria), akár vették (missio nummaria) földjeiket, magántulajdonra tehettek szert. A törzsi arisztokrácia vezetői is municipális tisztségviselőként már saját birtokaikon gazdálkodtak. A veterántelepítéskor kiosztott parcellákat nem elvették, hanem megvették tőlük a rómaiak, így jelentős pénzösszeghez is juthattak. Belőlük alakul ki az a municipális középbirtokos réteg, mely főleg a markomann háborúk után lesz jelentős Aquincum környékén, de néhány helyről már korábban is kimutathatjuk birtokaikat, pl. Budaörs, Páty, Solymár, Herceghalom, Pomáz stb. területén.32 A római hódítás következtében a kelták először magaslati telepeiket adták fel. Leköltöztek, vagy leköltöztették őket a síkvidékre, gyakran az új katonai táborok mellé, ld. Százhalombatta. A nyíltszíni telepek élete a Kr. u. 1-2. század fordulójáig nem változott alapvetően. Ekkor kellett a katonaság Duna mellé való felzárkózása miatt egy limes menti sávot kiüríteni. Innen a kelta telepeket máshova telepítették vagy megszüntették, pl. Szentendre, Budakalász, Érd, Békásmegyer, Pócsmegyer, Szigetmonostor, Tahitótfalu. Ezeken a lelőhelyeken csak késő kelta, illetve egészen korai, 1-2. század eleji római leletanyag van. Ebben a sávban a későbbiek folyamán is kevés civil telep, illetve villa épül.33 A bennszülött lakosság a 2. század első harmadától vagy az újonnan létrehozott katonavárosokban (auxiliáris vicus, canabae legionis) élt, és itt igen gyorsan romanizálódott, vagy megmaradt vidéki telepein. (Ld. Budaörs, Páty stb.) A kora császárkorban a vidéki lakosság nagy részét Pannóniában a tovább élő kelta népesség alkotta. Idegen származású katonák és kereskedők többnyire csak a városokban és katonai táborok mellett voltak. Vidéki földbirtokot ekkor még ritkán szereztek, legalábbis megyénk területén. Ezt bizonyítják a terepbejárások adatai is. (1. térkép) A felszínen megfigyelhető, mintegy 54, kőépítkezés nélküli telep közül 33-ban találunk jellegzetesen kevert, kelta-római leletanyagot. E telepek lehettek nagyobb falvak (12 lh.) vagy kisebb tanyaszerű telepek (21 lh.). A korai telepek nagy része ez utóbbi csoportba tartozik. Pár házból álló kis települések ezek, sokszor csak néhány cseréptöredék jelzi, hogy lakóhely volt. Többségük valóban LT D telep folytatása, bár keltezésük nehéz, mivel a szürke simított illetve kézzel formált bütyökdíszes kerámia a római kor elejére is jellemző. Biztosan római, 1-2. sz. fordulóra tehető 30 HAVAS 2002, 279-280., 7-8. kép. 31 BALLA 1971. 55-64.; Budaörsön előkerült a Jupiternek szentelt oltárkő is, melyet a 3. században állított Aurelius Setanus az Ala I. Thracum veteránja. SzFM ltsz. 2003. 1. 6.; HAVAS 2002, 280.; KOVÁCS 1999, 155. (a vicusok szentélyeit gyűjtötte össze). 32 KOCZTUR1985, 75.; SOPRONI 1987, 45.; OTTOMÁNYI-GABLER1985, 216-218. 33 KOVÁCS 1999, 109.: Az alsó-pannoniai katonai vicusok mentén több helyen figyeltek meg a felszínen kőépületeket, melyek villaként is értelmezhetők pl. Szentendre 28/12, 15, 16, 41, Százhalombatta 27/4. stb. A Bu- datétényi 2-3. századi civil település sem köthető katonai objektumhoz.
