Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
A RÓMAI KOR EMLÉKEI PEST MEGYÉBEN 253 lehettek. Kb. Kr. e. 30/20-tól verték érmeiket. Az éremleletek nem záródnak le Augustussal, Claudius, sőt Caligula pénzek is vannak bennük (Kr. u. 37-41.). A Kr. u. 1. század közepén, második felében fellendülő római kereskedelemmel elegendő mennyiségű római pénz került forgalomba, feleslegessé téve ezzel a törzsi éremverést. Az eraviscusokra jellemző leletanyag, kerámiáik és ékszereik egészen a 2. század utolsó negyedéig megtalálhatók. Sajátosan kevert kelta-római leletanyagot alkotnak. A telepeken főleg kerámiát találunk nagy mennyiségben. Grafitos, sávos festett, vagy besimított edényeik magas technikai színvonalon készültek. Kemencéik formáját kisebb változtatásokkal évszázadokig használták a rómaiak. A 3. századtól olyan egységes, romanizált leletanyag található a telepeken és temetőkben, hogy az őslakosság hagyatékát megfogni már nem lehet. A 4. század második felében tűnnek fel újra a kelta hagyományra visszanyúló formák és technikák, pl. a kerámiában és fémművességben. Valószínűleg a nagyobb központi műhelyek megszűnése és a kereskedelmi lehetőségek beszűkülése kedvezett ennek az újra fellendülő, helyi hagyományokra építő kézműiparnak. II. Települési viszonyok l. Kora császárkor (Kr. u. 180-ig) Egy új provincia megszervezésekor a rómaiak mindig új közigazgatási formákat, territóriumokat, városokat, vicusokat stb. hoztak létre. A civitas peregrinákról már volt szó, ezek területéből hasították ki a városok territóriumát. E városok alapításuk módja szerint lehettek egyszerre telepített, szabályos alaprajzú coloniák, illetve a helyi, bennszülött telepekből fokozatosan kialakult municipiumok. Ilyen város volt Aquincum, amely Hadrianus alatt (Kr. u. 124.) kapott municipium, majd Septimius Severus alatt colonia rangot. Colonia alapításkor a földmérők centuriákra (200 iugerum) osztották a területet, derékszögű utcahálózatot jelölve ki az egész territóriumon. A főtengelyt (decumanus maximus) általában K-Ny felé tájolták, erre merőlegesen, az origón keresztül húzták meg a másik főtengelyt (cardo maximus). Territóriumonként eltérő tájolási rendszer lehetett. (Az egyik fő tengely általában a terület fő útvonalához igazodott.) Ez a centuriátio Pannóniában coloniákon kívüli területekre is kiterjedt. A földet nem egyszerre mérték fel az egész tartományban, még Traianus kori felosztásról is tudunk.25 Minden városhoz saját közigazgatási terület, territórium tartozott. Évszázadokig léteztek egymás mellett a különböző tulajdonban lévő, és különböző jogállású területek.26 Megyénk területén a civitas Eraviscorumnak, Aquincumnak és a katonaságnak volt territóriuma. Határukat a felirataik elterjedési területe alapján szokták megállapítani, bár ezek gyakran fedik egymást. (Ld. az aquincumi municipium, illetve civitas peregrina feliratait.) Az újabb kutatások szerint a katonai táborok melletti auxiliáris vicusoknak is volt önálló territóriuma.27 A territóriumokon belül kisebb közigazgatási egységek, ún. pagusok és vicusok, falvak alakultak ki. (a vicusok a pagusokba vannak beosztva, a pagusok pedig egy városhoz tartoznak). Pest megyéből egyetlen felirat ismert, melyen mind a pagus, mind a vicus neve szerepel. Budaörsön került elő 2002-ben egy Terra mater s a császárok üdvéért emelt, 3. század közepén állított oltárkő, melyen „PAG(us) HERC(ulius)” „VICUS TEUTO ET BATAION(is) (et) ANARTI(orum) et... ” nevek olvashatók.28 (5. kép) A kövön szereplő pagus Herculius, nevét a körzet fő istenéről kaphatta. A civitas Eraviscorum területéről jelenleg nyolc vicust ismerünk névszerint. Ezek egy kivételével29 Pest megye területére esnek: a vicus Vindo- nianus Békásmegyeren (CIL III. 3626), a vicus Basoretensis, melynek felirata Aquincumból került elő. (CIL III. 3673. Ugyancsak Aquincumból a vicus Res...(?), melyet a Farkastorki 26 PRK 125. (MÓCSY A.: Földbirtok) 26 HARMATTA1972, 52-63. 27 KOVÁCS 1999, territorium feliratok 110-113. pl. Pest megyéből territorium Matricensium (CIL III. 10305) 28 Ottományi Katalin ásatása. Budaörs-Kamaraerdei dűlő, MRT 7. kötet, 5/2. lh. Részletesebben ld. MRAV- OTTOMÁNYI 2006; SzFM ltsz. 2003. 1. 3. 29 Intercisából a „vicus Caramantesium et villa” ld. RIU 1065.
