Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
RÓMAI KOR - LIMES- ÉS HELYŐRSÉGTÖRTÉNET PEST MEGYÉBEN 241 területén előkerültek, a beszűkítés csak ez utáni lehet. Ezt erősítik meg a kiserőd területén talált besimított díszítésű, illetve durva, kézzel formált edénytöredékek is.176 Römer E már említett felmérésében szinte pontosan felmérte a beszűkítést, sőt a belsejébe még egy kisméretű udvart is bejelölt, amit a gerulatai (Oroszvár, jelenleg Szlovákia) erőd beszűkítésében talált hasonló kis udvar tesz valószínűvé.177 Hasonló beszűkítést a szentendrei tábor területén még nem figyeltek meg, igaz a feltételezhető helye régészetileg még nem kutatott. A tábor területén viszonylag nagy számban talált besimított töredékek, egy amphora formájú üveggyöngy, valamint érmek (a legkésőbbi Arcadiusé, 395-408) bizonyítják a 380 utáni használatot.178 A hídfőállások közül néhányban megfigyelték, hogy egy későbbi periódusban, feltehetően 380 körül a létesítmények központi tornyát használták csak, az oldaltornyokat és az L-alakú falakat elbontották. Ezt bizonyosan eddig a verőcei, illetve a Szentendre-Dera-pataki hídfőállásokban figyelték meg.179 380 után a kisebb, első csoporthoz tartozó őrtornyokat feladták, míg a nagyobbakat folyamatosan használták. A tornyokban előkerülő emlékanyag alapján azonban jogosan tételezhető fel, hogy egyre többen barbár csoportok tartózkodtak.180 Igen érdekes a verőcei hídfőállás leletanyagában előkerült nagy mennyiségű borostyán, illetve egy kettős emberfej alakú, belül ólommal kitöltött bronzmécses, amelyek a barbárokkal való kereskedelem tényét bizonyítják.181 A százhalombattai tábor feladására jó bizonyíték az 1943-ban Dormuth A. által a tábor délkeleti saroktornyánál (a táboron belül) feltárt, É-D-i irányítású hun női sír. A mellékletei egy jellegzetes hun, ún. „cikáda fibula” ezüstből, egy bronz aláhajtott lábú fibula a másik vállánál, a szintén hun típusú kerek övcsat, valamint a lábainál egy igen késői, 380-430 körűire keltezhető mélyített díszítésű, kúpos alakú, importált üvegpohár voltak.182 A magyar honfoglalás után kivételes módon a tábor és a táborfalu területe a középkori falu területévé vált. A még bizonyosan álló táborfalakon belül, a mai principia területén építették meg még az Árpád-korban a középkori Báté falu kőtemplomát. Az egyhajós, félköríves záródású, 14 m hosszú kőtemplomot valószínűleg a XIII. században építették. A templom körül helyezkedett el a település temetője is, amelynek eddig 46 sírját tártuk fel. Az egymást is gyakran vágó sírok többsége melléklet nélküli volt, de egy kislánysírban egy ritka leletet találtunk. Az elhunyt ruháját a mell alatt egy késő gótikus rozettaveretekkel ékesített pártaövvel fogták össze (XV századi), fején pedig pártamaradványok voltak megfigyelhetők. A középkori falut a XVI. században a törökök pusztították el. A táborok területét a későbbi korokban is használták, avar kori településmaradványokat figyeltek meg a szentendrei tábor tornyaiban, Dunabogdányban pedig szintén a középkori település templomát és temetőjét találta meg az ásató régész.183 A római táborok hatalmas falai még a múlt században is több méter magasságban álltak mindhárom tábor területén, a kőanyagát a helyi lakosság még a század elején is épületkövekként termelte ki. Érdekes megfigyelni, hogy két XVIII. sz-i térképen is bejelölték a római tábor falait, az egyik helyen antik coloniaként, a másik helyen pedig antik vár romjaiként említve azokat.184 A százhalombattai tábor sorsát meghatározták az 1809-es napóleoni háborúk, amelynek során 176 SOPRONI 1985a, 116-117, Abb. 37, Taf. 17-19. 177 Igen lényeges, hogy a tábor délkeleti sarkához még egy, a másiknál valamivel kisebb beszűkítést észlelt Römer. A két helyen a múlt században még álló római falakat látott, ezért a felmérése nem csak a felszíni nyomokon alapszik. A gerulatai kiserődhöz: VARSIK 1996, 7-43. 178 SOPRONI 1985a, 67-68. 179 SOPRONI 1985a, 99, 77-78. 180 A barbár eredetű leletek összefoglalását lásd a népvándorláskorról szóló fejezetben. 181 MRT 9. 240-241. Az esztergomi, már említett őrtorony építési felirata szerint a burgust kereskedelem okából is emelték (RIU 771). 182 MRT 7. 234.; BARKÓCZI1971, 71-83, 72, Nr. 5., Abb.5. A leletek jelenleg a székesfehérvári Szent István Király Múzeum állományában találhatók: ltsz: 11675 а-f. Az ezüst cikádának csak a töredéke maradt meg. 183 MRT 7. 88-89. 184 1768, Balla Antal. A térkép címe: Mappa faciem territorii possessionis Batta alias Száz-halom, nec non limitum controversias, tam a parte poss. Érd seu Hancsbék, quam et poss. Ercsi, prout et praedii Sz. Miklós margines tum juxta actualem usum, quam et ut praetenditur, repraesentans. Delineata 1768. A térkép a Rudnyánszky család levéltári anyagai között maradt fenn (OL P 590, 17 cs. 17 f.). A másik 1795-ből: OL S 113 No 1, S 156 No 3. A térkép készítője Benyovszky Imre, fejér megyei földmérő volt. A térkép címe: Planum geometricum terreni praedii quondam száz-halom iam Possessionis Batta inclito Comitatui Albensi ingremiati diebus mensis Julii anni 1795 de- lineatum...
