Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
174 SZILAS GÁBOR folytonosság miatt a pilinyi alaplakosság bír döntő jelentőséggel a Kyjatice-kultúra etnogenezisében, mely különös tekintettel a kultúra korai, HA periódusra eső időszakának tárgyi anyagában ölt egyértelműen testet. E folytonosság a településterület elhelyezkedésében kevésbe fejeződik ki, hiszen a Hernádtól К-re ebben az időszakban a Gáva-kultúra leletanyaga mutatható ki, a Hernád- Sajó felső folyása mentén pedig erőteljes lausitzi jelenlét figyelhető meg.198 Ezzel ellentétben jelentékeny K-i irányú urnamezős expanzió lokalizálható a korábban pilinyi településterületnek számító észak-alföldi zónában is. Itt a nagyobb rész a Gödöllői-dombságtól D-re eső területeken, a Zagyva-Galga vonaltól D-re jelentkeznek a kultúrára jellemző turbántekercses, síkozott váll- és peremtöredékek, perem fölé húzott fülű csészék ( Ácsa, Galgamácsa, Galgamácsa-Iklad, Bag).199 Egyedül a minket amúgy is jobban érintő Börzsöny-hegység zónájában tapasztalható a művelődés jelentősebb térnyerése. Itt a pilinyi kultúra leleteivel csupán elvétve, vagy egyáltalán nem találkozunk, ellenben a terepbejárások során jelentős, a Kyjatice-kultúrához köthető leletanyagot lokalizáltak. Talán ennél is számottevőbb mértékben nő a kultúra vertikális kiterjedése, ugyanis korábban soha nem tapasztalt intenzitással telepíti be a középhegységi régió 500-1000 m-es sávját, mely történeti-gazdasági- társadalmi okokra vezethető vissza. Problematikus ugyanakkor a Börzsöny Ny-i hegylábfelszíni régiójának kulturális besorolása, ugyanis e dombhátakon urnamezős és ky- jatice lelőhelyek keverten helyezkednek el. E települések párhuzamos létezése egyelőre szórványleletek miatt nem igazolható, mindenesetre megerősítheti azt a feltételezést, miszerint e két nép békés viszonyban állt egymással. A Kyjatice-kultúra népének is, miként az urnamezős tömb nagy részének, általános temetkezési módja a halotthamvasztás, de a pilinyi kultúrától eltérően igen gyakran alkalmazzák azt a rítust, mely során a sírgödörbe csak edénytöredékekkel kevert emberi hamvakat is tartalmazó égett földet szórnak. Legnagyobb magyarországi síktemetője a heves megyei Szajlán került elő (95 sír),200 de a Felvidék területéről többszáz síros temetője is ismert (Safarikovo/Tornalja, Radzovce/Ragyolc). Emellett szórványosan, főként barlangi lelőhelyeken csontvázas temetkezéseik is előfordulnak (pl.: Aggtelek-Baradla-barlang), mely a társadalmukban kiemelten kezelt személyeket illethetett meg. E szokással összefüggő jelenség, egyben a kultuszélet emlékei lehetnek a szlovákiai Majda-Hrasko barlangban talált emberi koponyából kialakított maszkok. Pest megyéből eleddig nem ismerjük a kultúra temetkezéseit. A Kyjatice-kultúra települései között három alapvető típust különböztetünk meg: erődítetlen nyíltszíni falvakat, erődített magaslati, és barlangi telepeket. Pest megye területén - köszönhetően változatos domborzati viszonyainak - mindhárom variáns előfordul. Horizontális települését feltárásból Püspökhatvan-Sinkár feletti földek lelőhelyről ismerjük, ahol 50 gödör, cölöplyukak, a települést határoló árkok és számos bronztárgy került napvilágra. A telep hosszú időn fennállását bizonyítja, hogy leletanyagában két egymást követő periódus jellegzetességei is kimutathatók.201 A hegyvidéki régióban elhelyezkedő településről tudunk Perőcsény-Hamuház területéről, ahol Nováki Gyula 1973-ban tüzelésnyomokat figyelt meg.202 A Kyjatice-kultúra igen jellegzetes és sokrétű információt magában hordozó, nemcsak tárgyi anyaggal, hanem felszíni jegyeivel is vizsgálat alá vehető jelenségei a magaslati erődített telepek.203 Létrehozásukat egyes kutatók a szomszédos Gáva-kultúra,204 vagy más népek ellenséges támadása elleni védekezés jelének tulajdonították,205 mások szerint a társadalmi rétegződés tanújelei, de számuk ugrásszerű megnövekedésében a klimatikus viszonyok is szerepet játszhattak.206 Egyre inkább bizonyítást nyer ugyanakkor az a feltételezés, miszerint e korszakban a marhaállomány presztízsértékének ugrásszerű 198 KEMENCZEI 1984, 47. 199 KEMENCZEI 1970, 17, 41-42. 200 KEMENCZEI 1984, 136-142. 201 RÉG. KÚT. 2001, 206. A telepanyagot Nagy Nándor dolgozza fel. 202 MRT 9. 283. 203 A témáról legutóbbi, a teljesség igényével történő feldolgozás: D. MATUZ-NOVÁKI 2002. 204 KEMENCZEI 1970, 30. 205 D. MATUZ 1992, 36. 206 NOVÁKI-SÁNDORFI-MIKIÓS 1979, 87.
