Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
164 SZILAS GÁBOR Habár bronzműves műhelyek még nem ismertek a kultúra területéről, minden valószínűség szerint nem csak a magaslati, erődített központokban, hanem a kisebb horizontális telepeken is működtek. Ennek ékes bizonyítéka az Aszód, Rákóczi utca 1. sz. alatt Kővári Klára által feltárt méhkas alakú gödör, mely szövőszéknehezékek, áglenyomatos pa- ticstöredékek, állatcsont és házikerámia, valamint egy orsófejű bronz tű mellett igen gazdag fémművességre utaló salakanyagot tartalmazott.86 E bronzipar termékei közül kiemelkedik az 1870-ben megyénk területén lévő Vác- szentlászlóról származó, 35 db tárgyból álló, de nem összetartozó leletegyüttes, melyet Varsányi J. magángyűjtő adományozott az MNM-nek.87 Ennek egyik darabja a pilinyi bronzművesség talán legnagyszerűbb emléke: egy tüskés bronzspirálokkal díszített bronz di- adéma (4. kép). Az fejékszer több párhuzama is ismert a kultúra emlékanyagából (Nagy- bátony, Istenmezeje), mely minden valószínűség szerint a társadalmi elit rangjának kifejezésére utal és úgy tűnik, hogy előfordulása speciálisan a pilinyi kultúrára jellemző.88 Kiemelendő a Veresegyház, Alom-hegyen 1977-78-ban Mesterházy Károly által feltárt gödrökből álló településrészlet is, melynek legjelentősebb lelete egy karikában végződő félhold alakú bronzcsüngő.89 Megemlíthető még néhány szórványlelet is: az Aszód-Fiúnevélő Intézet területéről ismert bronztárgyakból és öntőmintákból álló leletegyüttes,90 a Domony-Egres- völgyi miniatűr bronz tőr,91 valamint a kosdi, egyik végén feltekercselt arany nyakperec.92 IV Az Urnamezős-kultúra Az Dél-Németországtól a Tisza vonaláig, Lengyelországtól Horvátországig, illetve Itáliáig terjedő Urnamezős- (vagy Urnasíros-) kultúra Európa őstörténetében meghatározó szerepet játszó művelődés, melyet makroregionális szinten is igen egységes bronz- és fazekas- művesség, valamint hiedelemvilág jellemez; hatása - pl. az úthálózat kialakulásában - még a rómaiak pannóniai megjelenésekor is megfigyelhető.93 Kialakulása a korábban vele kapcsolatban is napvilágot látott nagy vándorláselméletekkel szemben egy masszív halomsíros népi alapon, kisebb népmozgással színezett, régiónként lassan egységesedő, uniformizálódó tárgyi anyaggal kísért homogenizálódás végterméke. Indikátora a népességgyarapodással együtt járó növekvő bronz nyersanyag- és eszközigény, melyet bizonyos érdekközösségek irányítása alatt álló kereskedelmi hálózat elégít ki, mely a közvetlen árucserén túl bronz-, és fazekastechnológiai információáramlást bonyolít le, és elősegíti nagyobb térségek egységes hiedelemvilágának kialakulását is. A kibontakozó és egyre erőteljesebben prosperáló bronzművesség már nem csupán egyéni megrendelésekre gyártott presztízstárgyakat, hanem a mindennapi életben használt bronzeszközöket is készít. Ennek régészeti lenyomatai a sírmellékleteken túl a korábban nem tapasztalt mennyiségben jelentkező kincsek és raktárleletek, illetve az ezekben lévő bronztárgyak nagy fajtagazdagsága és variabilitása. E folyamatok eredményeképpen lassan felbomlanak a halomsíros szociális keretek és megjelenik egy új hatalmi elit, mely jelenleg - néhány gazdagabb temetkezést leszámítva - csupán a nagyszámú fém- és kerámiadepó94 révén fogható meg, ám minden bizonnyal ott találjuk őket az egyre nagyobb számban és kiterjedésben megjelenő erődített telepek építtetői és lakosai között is. 86 KŐVÁRI 1980, 104-105. 87 KŐVÁRI 1998, 52. 88 PATAY 1967, 53-55. 89 KŐVÁRI 1998, 52. 90 KŐVÁRI 1998, 45. 91 KŐVÁRI 1998, 46. 92 MRT 9. 169. 93 PATEK 1968, 23-24. 94 V SZABÓ 2004b.
