Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
15 PEST MEGYE TERMÉSZETFÖLDRAJZI ADOTTSÁGAI kezni -21 °C-al, míg a hegységekben csupán -16-17 °C-os értékek a jellemzők. Természetesen az átlagértékektől jelentős eltérések is előfordulhatnak. Az első fagy a hegységekben október 10-e körül, a Duna-völgyben csak október 31-e körül szokott jelentkezni. Az utolsó fagy viszont az említett területi különbséggel április 10- e, illetve április 25-e között esedékes. így a fagymentes időszak tartama a hegységekben csak 170-180 nap, míg a Duna menti síkságon a 200 napot is meghaladja. A 10 °C napi középhőmérséklet tavaszi-őszi határnapja a Börzsönyben április 20-a és október 10-e körül vonható meg, míg az alföldi tájakon április 10-e és október 20-a körül jelentkezik. Hasonlóan nagy ingadozást mutat az éghajlat másik fő tényezőjének, a csapadéknak a területi eloszlása. A Budai-hegységben meghaladja az évi érték a 650, a Visegrádiban a 700, a Börzsönyben pedig a 800 mm-t is. Ezzel szemben az alföldi tájak nagyobb részén 550 mm, sőt a Csepel-sziget D-i felén 500 mm alatt marad. A vegetációs időszakban 350-450 mm csapadék hullik, míg a Duna mentén a 300 mm-t sem éri el. A szilárd alakban érkező csapadéknak, a hótakarós napoknak az évi száma a Börzsönyben meghaladja a 80-at, míg a Csepel-sziget D-i felén ennek a felét sem éri el. A maximális hóvastagság a Börzsönyben az 1 m-t is felülmúlja, míg a Visegrádi-hegységben átlagosan 50 cm, a Budai-hegységben pedig 35 cm. Ugyanakkor az alföldi tájakon csupán 15- 18 cm között váltakozik. Az átlagos értékek azonban az előbbinek csak harmadát-negyedét teszik ki. Érdekes módon a hegységekben viszonylag alacsonyabbak, mint az Alföldön. Egy-egy táj nedvesség-ellátottságát az ariditási indexszel szokás kifejezni, ami a potenciális (lehetséges) párolgás és a csapadék hányadosa. Azaz minél nagyobb ez az érték, annál szárazabb, és minél kisebb, annál humidusabb a vizsgált terület. Az előbbiek alapján nem nehéz kitalálni, hogy a megye legszárazabb területe a Csepel-sziget, 1,3 körüli ariditási tényezővel, majd a Pilis-Alpári-homokhát, hasonló értékszámmal. Ellenben a Börzsönyben ez a mutatószám csupán 0,85-0,9 között ingadozik, és a Visegrádi-hegységben sem sokkal kevesebb (0,9-1,00). A többi tájon a két szélső érték között találjuk. Ami a légmozgások irányát illeti, az a megye egész területén - egy-két domborzati irányítás alatt álló tájtól eltekintve - ÉNy-i. De természetesen a Dunakanyarban a Ny-i, az Ipoly-völgyben az É-i, a Budaörsi-medencében a Ny-i, míg a Galga-völgyben váltakozva az É-i és D-i szelek az uralkodó jellegűek. A szélsebesség ritkán haladja meg a könnyen elviselhető 2-3 m/s értéket. Emlékeztetve a megye uralkodó éghajlati típusairól a bevezetőben elmondottakra, ismételten utalnunk kell az általában mérsékeltnek mondható éghajlati tulajdonságokra, melyek csak ritkán csapnak át szélsőséges időjárási helyzetekre. Irodalom Aujeszky L. - Berényi D. - Béli B.: Mezőgazdasági meteorológia. Akadémiai Kiadó.Budapest, 1951. pp. 550. Bacsó N. - Kakas J. - Takács L.: Magyarország éghajlata. Bp. 1954. pp. 227. Kakas J.: Természetes kritériumok alapján kijelölhető éghajlati körzetek Magyarországon. Időjárás. 1960, 328-339. Król O.: A Duna-Tisza közi homokterület felszíni vizeiről. Földrajzi Közi. 1939, 107-118. Rónai András: Újabb adatok a Duna-Tisza közi talajvizekről. Hidr. Közi. 1953, 211-226.
