Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
155 Hronom/Garamkövesd), illetve az Ipoly mentén (Vyskovce nad Iplom/Ipolyvisk, Salka/Ipolyszalka, Chl’aba/Helemba) feltárt kárpáti halomsíros lelőhelyláncolat11 szervesen folytatódik a fent körülírt térségben is. Ipolytölgyes- Vízállásjelző (Letkés-Kertészföldek), Ipolytölgyes-Nádréti-földek, Ipolydamásd-Sziget, Sződ-Várdomb, Vác-Epítők útja, Dunakeszi-Kopolya egy világosan definiálható régészeti kultúra megjelenését reprezentálja, mely közül az első két lelőhely bizonyíthatóan igen korai, a posztkoszideri időszakban létesült temetőrészlet. Ipoly tölgyes-Nádréti-földeken feltárt csontvázas sírt egy koszideri- korú, a magyarádi kultúra anyagát tartalmazó gödörbe ásták. Kővári Klára megfigyelései szerint a váznak a gödör betöltése fölé eső része megsüllyedt, ezért valószínűsíthető, hogy nem sokkal annak betemetése után ásták a sírhelyet.12 Ipoly tölgyes-Vízállásjelző lelőhelyen a Halomsíros-kultúra középső időszakára, a BB2-C időszakra keltezhető temető területén egy koszideri fémeket tartalmazó csontvázas sír is előkerült (37. sír), mely a temető használatának kezdetét jelzi.13 Ugyanakkor a Duna jobb parti régiójában is képviselteti magát a kultúra (Visegrád, Tahitótfalu, Kisoroszi, Nagykovácsi, Bia, Budakeszi, Tinnye, Perbál, Pilisvörösvár, Szentendre, Üröm, Százhalombatta, Sóskút, Szigetmonostor, stb.), bár egzakt ásatási megfigyelések hiányában e lelőhelyek többségének pontos periodizációja jelenleg még nem végezhető el. így az sem világos, hogy e területen a közép-dunavidéki, vagy a kárpáti halomsíros elemek jelenlétével számolhatunk-e? A megye D-DK-i részén viszont feltűnő leletszegénység tapasztalható: e régióból csupán szórványleleteket ismerünk (Cegléd környéke, Dabas-Felsőbabót, stb.14), ami minden valószínűség szerint a kutatások viszonylagos elmaradottságának a következménye. Erre utal például a múlt század közepén a Galga jobb partján, Bag körzetében lezajlott feltárrássorozat, melynek eredményeképpen itt egész sor lelőhely köthető a Halomsíros-kultúrához.15 Főként a nagyfokú beépítettségnek köszönhetően homályos képünk van a főváros halomsíros betelepültségére vonatkozóan is.16 A Halomsíros-kultúra egyik legfőbb ismertetőjegye a nevében szereplő - Ausztria Németország, Csehország területén igen gyakori - temetkezési mód, mely során a földbe ásott sírgödör, vagy földfelszíni sírépítmény fölé halmot emelnek. Emellett fontos ismertető- jegye, hogy a középső bronzkorban igen népszerű hamvasztásos rítus mellett, vagy azt teljesen felváltva megjelennek a zsugorított és nyújtott csontvázas temetkezések. Míg azonban e területeken igen gyakoriak a nagy, esetenként több személyt is magában foglaló kőszerkezetes halomsírok, addig a kárpáti régióban ezek meglehetősen ritkán fordulnak elő. Ez, és a Kárpát-medencei Halomsíros-kultúra nagysírszámú temetőiben (Egyek, Jánoshida, Tiszafüred, Tápé, Salka/Szalka stb.) tapasztalható rítusbeli sokféleség az egyik legfontosabb elem, mely megkülönbözteti ezt a nyugat-európai kör halomsíros közösségeitől. Hazánkban a csontvázas temetkezési mód mellett a hamvasztásnak mindkét fajtája, a hamvak sírgödörbe helyezése (ún. szórthamvas) és az urnás hamvasztásos-, valamint a pythos-17 és a jelképes temetkezés egyaránt előfordul, ráadásul ezek temetőn belüli százalékos aránya az olykor egymáshoz meglehetősen közel elhelyezkedő lelőhelyeken is igen eltérő. E tarkaság egyrészt a már említett autochton középső bronzkori elemek jelenlétének köszönhető, mely a tárgyi kultúra erőteljes átalakulása mellett továbbra is megtartotta szokásait. Másrészt utal létszámbeli fölényükre is, mely közvetve - a korábbi elképzelésekkel szemben - a Ny-i, ENy-i irányból érkező halomsíros népesség relatíve kis számát sejteti. A Dél-szlovákiai szórthamvasztásos sírokat a kutatás egyértelműen a Dunántúli Mészbetétes Kultúra hatásának tudja be,18 a nagyszámú alföldi urnás temetkezést sokan a Vatya-kultúra örökségének tartják, míg a Dél-alföldi területek egyes temetőiben (Tápé) előfoduló csontvázas temetkezések a Perjámos-kultúrával rokon alapnépességre utalhatnak. A temetőkön belüli elkülönülő sírcsoportok, egyes közeli temetők sokszor igen eltérő rítuselem-eloszlása A KÉSŐ BRONZKOR PEST MEGYÉBEN 11 TOCIK1964. 12 MRT 9. 119. 13 KOVÁCS 2000, 98-99. 14 DINNYÉS 1982. 15 KOVÁCS 1965, 65-84. 16 A főváros halomsíros leleteit összefoglaló munka: SCHREIBER 1971. 17 Ebben az esetben edénybe helyezik a halott földi maradványait. 18 CSÁNYI 1980, 155.
