Tóth Judit: Padlássöprések kora. A beszolgáltatás Pest megyében - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 9. (Budapest, 2011)
Összegzés
végül pedig a bírósági eljárás megindítása szerepel. A parasztsággal szemben alkalmazott törvénytelenségek, kegyetlen szankciók sorát a gazdák jó része saját bőrén tapasztalhatta, amelynek kicsúcsosodására 1952/53 telén a nagy padlássöprések idején került sor. Ekkorra a kulákgazdaságok minden holdjára már annyi tartozás esett (1431 Ft), ami megfelelt egy hold teljes évi jövedelmének.719 Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy a padlássöprésként is emlegetett elszámoltatások lefolytatására lehetőségét biztosító paragrafust magukban a begyűjtési rendeletekben nem találunk, ugyanis ennek lebonyolítását leginkább a központi pártszervek határozatai nyomán született utasítások szellemében kellett foganatosítani. Bár e részében elsősorban a kártérítések kiszabásáról, az elszámoltatásokról esik szó, de röviden igyekeztem kitérni, némely esetben jobbára csak utalás szintjén, a főként a „kulákokat” sújtó internálásokra, kitelepítésekre, illetve C-legényeknek soroltak révén a munkaszolgálat egy sajátos formájának megjelenésére. Az utolsó fejezetben, a talán legnagyobb érdeklődésre számot tartó, bírósági ítélkezés került terítékre, amelyben törekedtem arra, hogy a megállapításokat források sokaságának bemutatásával támasszam alá. Érdemes megjegyezni, hogy azoknak a dokumentumoknak a jelentős hányada, amelyeket a jogszolgáltatással kapcsolatban ismertetett szakirodalmi munkákban a szerzők felhasználtak, megtalálhatók a megyei iratok között is. A sztálini modellt megvalósítani kívánó pártállami rendszer teljes mértékben megszüntette a hatalmi ágak szétválasztását, ezáltal a bíróság betagozódott az igazgatási apparátusba. A Rákosi-éra jogszolgáltatását az ún. büntető bíráskodás túlsúlya jellemezte, amelynek elsőrendű feladatává tették, hogy a diktatúra célkitűzéseinek megvalósításához minden segítséget megadjon. Ennek jegyében középpontjában az államhatalmi és államigazgatási szervek igazgatási és termelési feladatainak büntetőeszközökkel való megoldása állt. A párt- és más igazgatási szervek direkt módon beavatkozhattak az ítélkezésbe, így az Igazságügyi Minisztérium a bíráknak közvetlenül az ítélkezést irányító titkos utasításokat adott. Ezek a hatályos, nyilvános jogszabályokkal teljesen ellentétes követelményeket támasztottak, és az elrettentés céljai fogalmazódtak meg bennük. Az ítélkezés az ezekben foglaltaknak megfelelően, lényegében tehát megrendelésre történt, amelynek keretében a hatalom tudomására adta az illetékeseknek, hogy milyen büntetőeljárások megindítására tart igényt, azokat milyen számban, és a társadalom mely rétegével szemben kívánja foganatosítani, érzékeltetve egyúttal azt is, hogy milyen eredményt, azaz milyen büntetést vár a bíróságoktól. A bíróságokkal szembeni kívánalom volt tehát, hogy az állampárti vezetés elvárásaihoz, azaz az MDP parasztpolitikájához igazodó ítéleteket prezentáljanak. Ez egyet jelentett azzal, hogy meghatározott társadalmi csoportból meghatározott számú gyanúsítottnak kellett a vádlottak padjára kerülnie, vagyis az osztályhelyzet alapján történő elvszerü válogatás mellett annak számszerűségére is utasításokat adtak A közellátás zavartalan biztosításának fontosságát hangsúlyozva, annak álarca mögé bújva, a hatalom valójában megragadott minden alkalmat és eszközt arra, hogy, a rendszer egyik legfőbb ellenségének tartott „kulákokkal” szemben fellépjen, 719 Honvári. 1996. 549.0. 152
