Tóth Judit: Padlássöprések kora. A beszolgáltatás Pest megyében - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 9. (Budapest, 2011)
Összegzés
ezért sokszor őket okolták, ha a begyűjtés menete nem a kívánt ütemben haladt. Munkájukért nemcsak a felettes tanácsi szervnek tartoztak elszámolással, hanem a korszakban az élet minden területén jellemző kettős irányítás megléte miatt természetesen a megfelelő pártszerveknek is. A begyűjtési osztályon kívül fontos szerep jutott még az ún. „társosztályoknak”. Ez alatt a tanács azon osztályait értjük, amelyekre a begyűjtés végrehajtása kapcsán valamilyen feladat hárult. így például itt említendő a mezőgazdasági osztály, amely többek között a tsz-ek beszolgáltatását, illetve a cséplést ellenőrizte, valamint a pénzügyi osztály, amely a földadó és a kártérítések behajtását végezte. Egy alfejezet erejéig sor került a tanácsok ún. segítő szerveinek, az állandó bizottságoknak a bemutatására. Működésükről megállapíthatjuk, hogy a hatalom által tőlük elvárt feladatoknak nem tudtak eleget tenni, a megalakításuknak tulajdonított elvi jelentőségen túl gyakorlati hasznuk nem igen mutatkozott meg. Természetesen a begyűjtést érintően megyei, illetve az alsóbb szinteken is megkerülhetetlen volt a helyi pártbizottság, hiszen bármikor elszámoltathatta a tanácsot, jelentést kérhetett a munkák állásáról, valamint utasításokat is adhatott. Mindemellett a párt korabeli tömegszervezetei a DEFOSZ, a DISZ, az MNDSZ szintén ki kellett, hogy vegyék részüket a begyűjtéssel kapcsolatos teendők ellátásból, elsősorban az agitáció és a propaganda terén. Az apparátusrendszer felvázolásában az ún. operatív bizottságok tevékenységének ismertetése jelent leginkább új vonást, mivel ezek életre hívásáról a szakiroda- lomban eddig nem, vagy csak említés szintjén olvashattunk. A begyűjtés fő időszaka alatt - azaz a nyári hónapoktól őszig, de akár decemberig is - működő bizottságok mind országos, mind megyei szinten a legfontosabb irányító szerepkört töltötték be. Hasonlóképp nóvumnak nevezhető a központilag a megyékbe és a járásokba kirendelt párt- és kormánymegbízottak feladataink ismertetése. A később miniszteri meghatalmazottaknak nevezett káderek révén a tanácsi apparátus, a pártszervek és az imént említett operatív bizottságok mellett tehát egy újabb, a bürokratikus rendszert tovább duzzasztó, immár negyedik tényező, szereplő kapcsolódott be ebbe a szinte már alig átlátható apparátusrengetegbe. Lényeges kérdés volt a káderek nevelése és utánpótlása, amelynek vázolására a fejezet zárásaként került sor. Azt gondolom, hogy az apparátusrendszer ilyen részletekbe menő bemutatása fontos lehet a további kutatások miatt, akár mások számára is, hiszen eligazodási pontként szolgálhat ahhoz, hogy a beszolgáltatás egyes szakaszainak, illetve mozzanatainak vizsgálatakor mely szervek fondjainak iratanyagához kell nyúlni. A következő fejezettől a végrehajtás érdekében alkalmazott különféle eszközöket, módszereket vizsgáltam, ezen belül is először a fokozatosság elvét betartva - a ráhatás enyhébb válfajaként megjelenő munkaversenyeket. A munkaversenyekkel, különösen annak agrárszektorban történő megjelenésével a szakirodalom eddig nem. vagy jobbára csak említés szintjén foglalkozott. Épp ezért a soron következő fejezetben a levéltári források mellett főleg az adott korban keletkezett cikkeket, tanulmányokat kellett felhasználni, amelyek többnyire a munkaverseny hatékonyságát fokozó, annak minél szélesebb „tömegmozgalommá” való kiszélesítésére ösztönző fejtegetéseket, valamint a munkaversenyek szervezésében mutatkozó hibák ostorozását tartalmazzák. 150
