Tóth Judit: Padlássöprések kora. A beszolgáltatás Pest megyében - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 9. (Budapest, 2011)
A bírósági ítélkezés - A „megrendelés"
A tanácsokat gyakran illették annak vádjával, hogy a begyűjtésre, a mező- gazdasági munkák elvégzésére vonatkozó rendeletek végrehajtásának alapos előkészítése, illetve megszervezése helyett a számukra könnyebbik utat választják, és tömeges büntető feljelentésekkel akarják inkább a gazdákat kötelezettségeik teljesítésére rábírni. A tanácsok ezen gyakorlatát a felsőbb szervek, így például az Országos Begyűjtési Operatív Bizottság is, helytelenítették. Hangoztatták, a tanácsok feladata elsősorban az, hogy a kötelezettségek felemelésével és a kártérítések kiszabásával, illetve behajtásával, majd az elszámoltatások során szorítsák rá a gazdákat a beszolgáltatási kötelezettségük teljesítésére.”62 Ha mégis bírósági perre került a sor, a feljelentést rendszerint a tanácsoknak kellett megtenniük, azonban sokszor minderre alapos megfontolás nélkül, olykor tömegével került sor. Kérték ezért a tanácsokat, hogy csak azokat az ügyeket továbbítsák a bíróság elé, amelyek valóban megfelelően bizonyíthatók. Arra is figyelmeztették őket, hogy a feljelentéseket gondosan készítsék elő, és azokat ne csak a nyilvántartásokra alapozva tegyék meg. Ezek ugyanis sok esetben pontatlanok, megbízhatatlanok voltak, mint ahogyan arról már szó esett. Éppen ezért felhívták a figyelmet, arra, hogy „a büntető igazságszolgáltatásnak, mint harci fegyvernek helyes felhasználása semmiképpen sem abban jelentkezik, hogy a tanácsok minél több feljelentést tesznek". Gyakran a mulasztás súlyát, valamint az adott személynek a ,,népi demokráciához való" viszonyát nem kellő gondossággal mérlegelték, és így kis- és középparasztok tömegét jelentették fel, holott ezeket elég lett volna államigazgatási úton (bírságolás, kihágási eljárás) büntetni. Azt sem tartották ugyanakkor kizárhatónak, „hogy csekély súlyú mulasztások esetében a kidákokkal szemben is kihágási eljárást tegyenek folyamatba ”.663 Az, hogy mely ügyek kerültek a bíróságok elé, alapvetően tehát a tanácsokon, illetve az államügyészségeken múlott. Állandó jelleggel utasították ezért mindkét szervet, hogy az ügyeket ne ötletszerűen ráncigálják elő, hanem azokat csak alapos megfontolás és körültekintés után tereljék jogi útra. Mindezzel el kívánták kerülni azt, hogy esetleg felmentő ítéletek sokasága szülessen, mert úgy vélték, hogy ez „az osztályellenséggel szemben vesztett csatát jelent az osztályharc területén, dolgozóval szemben pedig fölösleges meghurcolást ”.664 A „gondos kiválogatás elvét kellett épp ezért érvényre juttatni, mivel úgy gondolták, hogy a „rosszul kiválasztott ügyek bíróság elé vitele [...] egyenesen lejáratja az állam tekintélyét",ш' A rosszul kiválasztott, vagyis a felmentéssel végződő ügyek mellett ugyanúgy tekintélyrombolónak tartották azt, amikor „dolgozó parasztra” túl súlyos, „kuiákra” pedig enyhe ítéletet szabtak ki, mondván, hogy így nem „biztosítják az osztályharc sikeres vitelét". Nem egyszer előfordult, hogy kis- és középparasztokat a „kulákokkal” PML XXV. l-a-2. 1952/82/76. 1952. augusztus 2. ш PML XXV. l-a-2. Biz. 1951/0099/17. 1951. december 22. Lásd még: PML XXIII. 751-d. Halásztelek község iratai. Tiik-iratok. 5/1952. 664 PML XXV. l-a-2. A Pest Megyei Államügyészség tájékoztató jelentése a Pest Megyei Tanács VB számára az államügyészség 1951. október havi tevékenységéről, ikt.sz.n. 1951. november 14. “5 PML XXV. l-a-2. 1951/82/39. 1951. szeptember 7. w PMLXXV. l-a-2. 1952/82/76. 1952. augusztus2. 137
