Tóth Judit: Padlássöprések kora. A beszolgáltatás Pest megyében - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 9. (Budapest, 2011)
A magyar agrárium és a begyűjtési rendszer 1945-1956 - Közellátás és beszolgáltatás a háborút követő években
A magyar agrárium és a begyűjtési rendszer 1945-1956 Közellátás és beszolgáltatás a háborút követő években A második világháború időszakában a közellátás és a hadsereg ellátásának biztosítása megkívánta, hogy a kormányzat keményebb kézzel nyúljon a termelés, a készletgazdálkodás, illetve a terményforgalom szabályozásához. Egymást követték tehát a korlátozó rendelkezések. A termények háztartási-gazdasági szükségleten felüli részét zárolták,4 * * * * * a termelőkre és a fogyasztókra vonatkozóan egyaránt készletbejelentési kötelezettséget léptettek életbe. Egyre több alapélelmiszert 1940-től csak jegyre, fejadag szerint lehetett megkapni. A hús- és zsírellátás érdekében elrendelték a 100 kg alatti zsírsertések és a 60 kg alatti hússertések vágási tilalmát. Az igénybe vehető termények számbavételét és az ellenőrzést összeíró biztosok végezték. A közellátást veszélyeztetőkkel szemben pedig akár börtönbüntetés foganatosítását is engedélyezte a törvény.10 * Az intézkedések ellenére 1942-re közellátási mélypontra jutott az ország, aminek kialakulásában közrejátszott az is, hogy Németországba egyre nagyobb ineny- nyiségű élelmet kellett exportálni. A helyzeten javítandó életbe lépett a Jurcsek Béla" - a közellátási ügyekkel megbízott államtitkár - nevével fémjelzett beszolgáltatási rendszer. A köztudatban csak Jurcsek-rendszerként élő beszolgáltatás értelmében a szántóföld kataszteri tisztajövedelmének minden aranykoronája után 10 kg kenyérgabona, illetve azzal egyenértékű egyéb termény beadásával terhelték a gazdákat. A második világháború hatalmas károkat okozott Magyarországon, a nemzeti vagyon 40%-a semmisült meg, ami megközelítőleg 22 milliárd pengőt jelentett. Ezen belül tetemesre rúgott a mezőgazdaságot ért veszteség, mivel az egésznek mintegy 17%- át, azaz kb. 3,7 milliárd pengőt tett ki, s ennek mintegy háromnegyede a termény- és állatkár volt. A terménykiesés miatt nem volt biztosított a megfelelő mennyiségű és minőségű vetőmagkészlet, míg az állatállomány megtizedelődése, illetve a megmaradt állatok gyenge kondíciója nehezítette az állattenyésztés regenerálódását. Ez utóbbi együtt járt az igaerő,12 valamint a megfelelő talajerő utánpótlás hiányával is. Az országban zajló hadicselekmények a termelés menetére szintén hatással voltak. A keleti és az észak-keleti 4 1940-től a gabonát, a kukoricát, a cukrot, a zsírt; 1941-től a burgonyát. Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956. Tevan Kiadó. Békéscsaba. 1992. 8- 10. o. E témában a szerzőnek már 1987-ben is megjelent egy tanulmánya az Agrártörténeti Szemlében. Erdmann Gyula; A beszolgáltatási rendszer Magyarországon 1949-1953. In: Agrártörténeti Szemle, 1987/3—4. szám. 11 Jurcsek Béla (1893-1945): 1924-től Fejér vármegyei birtokán gazdálkodott. Imrédy Béla híve volt. A mezőgazdasági temielés és értékesítés kormánybiztosa (1940. június—1941. január). A Közellátási Hivatal államtitkáraként (1942. július—1944. március) új beszolgáltatási rendszert dolgozott ki. A német megszállás után földművelésügyi miniszter és közel látásügyi (tárca nélküli) miniszter (1944 márciusától októberig) volt. Posztját német kívánságra a Lakatos-kormányban is megőrizte. Szálasi hatalomátvétele után közellátásügyi miniszter lett (1944. október-1945. március). 1945. március végén elhagyta az országot, a magyar kormány háborús bűnösként kiadatását kérte, de felelősségre vonása elöl öngyilkosságba menekült. Az igaerő ilyen mérvű pusztulása azért jelentett kimondottan nagy hátrányt, mivel a háború előtt a szántóföldnek csupán 6%-át művelték meg gépi erővel. Honvári János (szerk.): Magyarország gazdaságtörténete a honfoglalástól a 20. század közepéig. Aula Kiadó. Budapest. 1996. 463. o. 12
