Tóth Judit: Padlássöprések kora. A beszolgáltatás Pest megyében - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 9. (Budapest, 2011)
A beszolgáltatás területén alkalmazott kényszerhatalmi eszközök - Szankciók alkalmazása a begyűjtés „klasszikus" formájának időszakában
ugyanakkor jegyezni, hogy természetesen előfordulhatott az is, hogy egy gazda több termékből is hátralékot halmozott fel, ami így módosíthatja a fenti számot.) A kártérítések összege tehát évről évre csak halmozódott, ami oda vezetett, hogy 1953 nyarára már 400 millió forintra rúgott a be nem hajtott kivetések nagysága. A hátralékok és kártérítések kirovása során tapasztalható adminisztrációs kuszaság miatt sokszor még maguk a gazdák sem tudtak arról, hogy mennyi a tartozásuk. A kártérítések kivetését követően került tehát sor a helyszíni elszámoltatásokra, amelyek megszervezése az államhatalom részéről nem kevés erőfeszítést követelt, hiszen legtöbbször nem volt könnyű olyan embereket találni, akik ezt a munkát elvégezzék.5” Rendszerint három tagból álló bizottságokat kellett szervezni. A bizottságok személyi összetétele függött attól, hogy kis- és középparasztokat vagy „kuláko- kaf' érintett az elszámoltatás. Előbbiek esetén ugyanis megyei szinten (a bizottság elnökét a megyei vagy a járási tanács apparátusából a megyei tanács vb elnöke jelölte ki, a másik két tagot pedig a helyi vb-elnök a helyi tanács tagjaiból), míg utóbbiaknál egy minisztériumi kiküldött irányításával (a másik két tag itt is a helyi tanács tagjai közül került ki) kellett a bizottságokat megalakítani. Sokszor azonban a nyilvántartókra hárították ezen feladatokat, akik többségükben fiatal lányok voltak.556 Egy-egy elszámoltatási kampányban több ezer fő vett részt. Az 1951 telén lefolytatott rekvirálások során mintegy 10 000 főt állítottak csatasorba.557 Csak Pest megyében 180 bizottság megalakítását vették tervbe, amelyek közül a legtöbbet a módosabb paraszti rétegek által sűrűbben lakott járásokban, így elsősorban a Ceglédi, továbbá a Ráckevei, a Dabasi, a Nagykátai és a Monori járásokban vetettek be.555 (Lásd még 7. szánni melléklet.) A „kulákok” elszámoltatásánál már 1950-ben is, majd azt követőn 1951-ben is alapelvnek tekintették, miszerint kenyérgabonából a hátralékkal megemelt beadási kötelezettség mértékével megegyező mennyiséget lehetett lefoglalni, a többi termény esetén - így 1950-ben takarmánygabonára, burgonyára, kukoricára, 1951-ben minden gabona- neműre vonatkozóan — a felesleget, tehát ,,az igazolt háztartási és gazdasági szükségleten felüli” részt is elvitték.359 A következő évben azonban a padlássöprők már ez utóbbi kitételnek sem tettek eleget, hiszen mint az köztudott, 1952/53 fordulóján a parasztság mintegy kétharmadának, azaz kb. 800 ezer gazdának sem a teljes fejadag, sem a szükséges mennyiségű tavaszi vetőmag nem állt rendelkezésre.560 * 536 333 A hatalom részéről ezt általában a következőképp fogalmazták meg: .....и bizottságuk falusi tagjai népszerűtlen feladatnak tekintik az elszámoltatást [...]. Szakmailag nem ismerték eléggé feladataikat és sok esetben politikailag sem bizonyullak elég szilárdnak. " MOL MK-S 276. f. 93. cs. 329. ő.e. Az 1951/52. évi begyűjtés kiértékelése. A Begyűjtési Minisztérium előterjesztése az Allamgazdasági Bizottság részére. K'8/a/340. 1952. február 1 536 MÓL MK-S 276. f. 93. cs. 315. ő.e. Az Élelmezési Minisztérium Begyűjtési Főosztályának brosúrája: Hogyan kell a helyszíni elszámoltatást lefolytatni? 1951. augusztus 31. ikt.sz.n. Lásd még: MÓL MK-S 276. f. 93. cs. 315. ő.e. Az Élelmezési Minisztérium Begyűjtési Főosztályának 1951/52. évi 8. számú utasítása. K/8/d/2098. 1951. októberi. 357 Szabó - Virágh. 160. o. 33* PML XXIII. 24. A dolgozó parasztok helyszíni elszámoltatásának előkészítése, ikt.sz.n. 1951. decemberé. 337 MÓL MK-S 276. f. 93. cs. 315. ő.e. Az Élelmezési Minisztérium Begyűjtési Főosztályának brosúrája: Hogyan kell a helyszíni elszámoltatást lefolytatni? ikt.sz.n. 1951. augusztus 31. Lásd még: Závada. 185. o. 5“ Romsics. 348-349. o. 117
