Balázs Gábor: A földművelésügyi szakigazgatás története Pest megyében 1944-1950 között - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 8. (Budapest, 2011)
3. A földművelésügyi szakigazgatás Pest megyében 1944 és 1949 között - A szántóföldi termeléssel összefüggő igazgatás, az igazgatási feladatokat ellátó szervek
A vetési kötelezettséget a megyei gazdasági felügyelőség járásonként, a járási gazdasági felügyelő pedig községenként határozta meg, a községi termelési bizottság pedig kivetette azt az egyes gazdákra. A kötelező termelés alól a gazdasági felügyelőség adhatott felmentést. A termelő a közellátás céljaira köteles volt bizonyos terményekből meghatározott mennyiséget beszolgáltatni. A gazdasági felügyelőknek segíteniük kellett a gazdálkodókat a termeléshez szükséges eszközök beszerzésében, illetve napi munkájukat szántási hitel biztosításával, vetőmagkölcsönnel, esetleg kedvező üzemanyag- árak megállapításával kellett támogatniuk. A nehézségek miatt a közellátási miniszter 111 150/1945. K.M. számú rendeletében szabályozta a községi termelési bizottságok és a termelési miniszteri biztosok közellátási feladatait. A termelési kötelezettséget és a parlagterületek kihasználását legfelsőbb szinten az Országos Termelési Miniszteri Biztos ellenőrizte. A termelési biztos a földművelési miniszter megbízására a nagy kiterjedésű parlagterületek esetén a gazdasági felügyelőség hatáskörében járhatott el. A gépi és az igaerő hiánya miatt több rendelet intézkedett a szántási munkákról. így többek között elő volt írva, hogy minden kettes lófogattal és ökörfogattal a tavaszi munkák idején 20 katasztrális holdat, minden kettes tehénfogattal 10 katasztrális holdat kellett megszántani. Akinek csak egy igavonója volt. kötelező volt mással társulnia. A szántási kötelezettség alól felmentést csak a községi termelési bizottság adhatott, ahonnan a járási gazdasági felügyelőhöz lehetett fellebbezni. A felügyelő a hatósági állatorvos véleménye alapján döntött végérvényesen. Annak a tulajdonosnak, aki a munkáltatóval nem tudott megegyezni, állatát térítés fejében munkavégzésre át kellett engednie. Az állatokért a hatóságilag megállapított térítési díjat kellett fizetni. A fogatok szántási kötelezettségének teljesítését fogatlappal ellenőrizték. A szántási munkák kötelezettsége a gépi vonóerőre is vonatkozott. A traktorok esetében a lóerősszámnak megfelelően 90-150 kh földet kellett középmélyen megszántani vagy szántás helyett kétszerannyi tárcsázást vagy kultivátorozást végezni. A gépek beosztását az illetékes községi termelési bizottság végezte, viszont a gépi munkáért is a hivatalos térítési díj járt. Az Országos Termelési Miniszteri Biztos más mezőgazdasági munkára is kötelezhette a traktorok és a munkagépek tulajdonosait, de csak 200 km távolságon belül. Más megyébe csak akkor lehetett átvinni a traktort, ha az előbbiben a mezőgazdasági munkát már elvégezték.318 A parlagterületek hasznosításával kapcsolatos ügyek nagy számban fordulnak elő a Pest megyei szakszervek irataiban. A parlagterületek megmunkálásával kapcsolatban a megyei gazdasági felügyelők szorosan együttműködtek az országos termelési miniszteri biztossal. A vármegyei gazdasági felügyelőségek feladata elsősorban az volt, hogy írják össze az illetékességi területükön található, megműveletien területeket. A munkálatok idejében történő elvégzése érdekében az országos termelési biztos gondoskodott 3111 Patakv. 1970. 290-292. p. 96
