Balázs Gábor: A földművelésügyi szakigazgatás története Pest megyében 1944-1950 között - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 8. (Budapest, 2011)
3. A földművelésügyi szakigazgatás Pest megyében 1944 és 1949 között - A községi földosztó szervek
Feladatuk a település határában található, elkobzásra vagy megváltásra ítélt földbirtokok felmérése, illetve az igénylők összeírása, a részletes felhasználási terv elkészítése, az elkobzott ingatlanok felosztása, a földhözjuttatottak birtokba helyezése, illetve elmozdítása volt. A 2400/1945. F.M számú rendelet szerint gondoskodniuk kellett ezenfelül a házhely- és közérdekű telekalakítási tervek elkészítéséről, valamint a házhelyigénylők összeírásáról is. Közre kellett működniük a földműves-szövetkezetek megszervezésében, amelyeket a nagybirtokok fel nem osztható vagyontárgyaiból hoztak létre. A 191 000/1946 F.M. számú rendelet kimondta, hogy abban az esetben, ha a bizottság egyedül nem képes feladataival megbirkózni, a járásbírósághoz fordulhat segítségért.236 Minden húsz igénylőre egy tagnak kellett jutnia, de ötnél kevesebb és harmincnál több tag nem lehetett sehol. Egy településen csak egy földigénylő bizottság működhetett. Abban az esetben, ha a határ túl nagy volt, több tárgyaló albizottság létesítésére is lehetőség volt. Az elnököt és tíznél több tag esetén a választmányt a tagok maguk közül jelölték ki. A bizottság tagjai csak jogos földigénylők lehettek. A földigénylő bizottság elnöke csak a tagok közül kerülhetett ki, így ha valaki lemondott a bizottsági tagságáról, akkor elnökké sem lehetett megválasztani.237 A földigénylő bizottságot általában úgy állították fel, hogy lehetőleg minden határrészt ismerje a tagok valamelyike. A bizottság így könnyen áttekinthette a határt, ismerte a tulajdonosokat, és ez alapján viszonylag gyorsan meg lehetett oldani a földek rendeletben előírt módon történő felosztását is. A hozzáértő szakemberek munkáját elismerték, Hajós községben az uradalom egykori gazdasági főintézőjét és segédtisztjét választották be a földigénylő bizottságba.238 A bizottságok minden jogosult ügyét egyedileg bírálták el. Az eljárás során a földigénylők ügyvéd útján is képviseltethették magukat, az Országos Földbirtokrendező Tanács (OFT) erre külön is figyelmeztette a bizottságokat. A bizottsági ülés a kisebb településeken rendszerint úgy kezdődött, hogy az elnök először felolvasta a földigénylők nevét, családi és vagyoni állapotukat, valamint várható örökrészüket, majd szavazásra tette fel a kérdést. A kisebb községekben a bizottság szinte minden tagja kivette a részét az érdemi munkából. A nagyobb helységekben azonban így nem lehetett volna a rendkívül sokrétű munkát hatékonyan elvégezni. Ennek következtében azokon a településeken, ahol nagy kiterjedésű, felosztásra ítélt földterület volt, öttagú választmány végezte az előkészítést, és készítette el a javaslatokat. Mivel a reformhoz kapcsolódó adminisztratív feladatok jelentős munkát adtak a tagoknak, a földigénylő bizottságokat 1947-ig fenn kellett tartani. Elengedhetetlen volt ezért, hogy a gazdálkodásból tartósan távolmaradó juttatottakat kárpótolják. Nagyon sok ember, aki 1945 tavaszától részt vett a helyi bizottság munkájában, kezdetben minden bizonnyal lelkesedéssel végezte a földosztással járó teendőket. Az idő előrehaladtával azonban a földek kimérésével és a kapcsoló ügyintézéssel eltöltött idő Nemes Nagy .József, 1947. 237. p. 2,7 Lásd a Gyáli Földigénylő Bizottság újjászervezésével kapcsolatban keletkezett iratokat (PML XVII. 519. Gyáli Földigénylő Bizottság ir 1945-1947. „Általános ügyek".) “w Jenei, 1970. 139. p. 70
