Balázs Gábor: A földművelésügyi szakigazgatás története Pest megyében 1944-1950 között - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 8. (Budapest, 2011)
3. A földművelésügyi szakigazgatás Pest megyében 1944 és 1949 között - Földbirtok-politika
Telepítéseket azonban földreformmal összefüggésben is végrehajtottak földbir- tokrendezö szervek. Ezek során az országon belüli egyenetlen munkaerő-eloszlást akarta az állam telepes községek és csoportos telepek létesítésével enyhíteni. A telepesek életéről, problémáikról pontos képet kaphatunk az Országos Földhivatal elnökének 1947. április 14-én a belügyminiszterhez írt leveléből. Ebben tájékoztatta arról, hogy az 1945. évi VI. tc-kel törvényerőre emelt 600/1945. M.E. számú rendelet végrehajtása során a volt nagybirtokok területén részben önálló telepes községek, részben pedig csoportos telepek létesültek. A 16 önálló telepes községből Pest megye területén kettő alakult. Kunadacs és Kunpeszér, csoportos telepekből azonban ezen a területen egy sem volt. „Az új telepesek kezdeti nehézségekkel küzdenek. Szükséglakásokban laknak, gazdasági felszereléseik hiányosak. Megélhetésüket csak munkaerejük teljes kihasználásával tudják biztosítani. Mindezek ellenére már az elsőrendű életszükségleti cikkekben is hiányt szenvednek. A legnagyobb ínséggel küzdenek. Az időjárás viszontagságainak ruházatuk fogyatékossága miatt teljes mértékben ki vannak téve olyannyira, hogy a telepítések során részükre juttatott földeket egészségük kockáztatásával tudják megművelni. Még kevésbé tudnák - sok esetben — számos családtagjaikról gondoskodni, és gyermekeik így’ máskor tavasztól kezdve lábbeli nélkül kénytelenek járni. ” Ezután hozzáteszi, hogy „az új telepesek ez ideig semmiféle hatósági ingyenes támogatásban nem részesültek. ” Felkérte ezért a minisztert, hogy „alárendelt szervei útján szíveskedjen odahatni a jövőben érkező kiil- és belföldi segélyadományokra, hogy a községek számára történjenek juttatások, elsőrendű életszükségleti cikkeik biztosítva legyenek.” A Pest megyei Földhivatal a telepeseket érintő szociális intézkedések megvalósításáról jelentésben számolt be az Országos Földhivatalnak. Rigó József vármegyei szociális felügyelő beszámolt arról, hogy Peszéradacs község határában a mintegy 33 000 kh-at kitevő királyi birtok területén két új telepes község alakult. Ezek a telepesek óriási nehézségek árán minden talpalatnyi területet megműveltek, és 8-12 gyermekük éhezett. Domboldalba vájt kunyhókban, leírhatatlan körülmények között éltek, „mégis nagy bizakodással néznek jövőjük elé. ” Szőlőt, akácot, orgonát telepítettek a talaj megkötésére, és „a homokbuckákból második Kiskunhalast akarnak teremteni. ” Eredményeiket még a régi uradalomból visszamaradt gazdatisztjeik is elismerték, hogy még a régi gazdaság idején sem volt ennyi szarvasmarha és aprójószág. „Eleven cáfolatai ők annak a véleménynek, hogy a nagybirtok többet termel. ” „A telepesek küzdelme majdnem minden hatósági támogatás nélkül folyik. ” Végül a levélíró levonta a következtetést: „A hónuk alá kell nyúlni ezeknek az embereknek”.195 A földbirtokrendező szervek döntöttek az úgynevezett kimozdítási ügyekben is. Abban az esetben, ha egy juttatott nem megfelelően gazdálkodott földjén, megfelelő birtokost kellett a hatóságoknak keresni. Voltak esetek, amikor a telepesek nem rendelkeztek megfelelő jogosultságokkal a feltételek teljesitéséhez, ezért kellett őket kimozdítani. Volt rá példa, hogy a szociális körülmények, valamint a helybeli népi szervek akkor kelt javaslatai alapján úgy döntöttek, hogy a telepest még további, egy évig terjedő próbaidőre birtokba hagyják. Kimondták, hogy amennyiben a telepes magatartásában és gazdálkodásában lényeges javulás nem № PML XXIV. 201. Észak-Pestvármegyei Földhivatal ir. Ы Általános ir. 3017/1947 58
