Balázs Gábor: A földművelésügyi szakigazgatás története Pest megyében 1944-1950 között - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 8. (Budapest, 2011)
3. A földművelésügyi szakigazgatás Pest megyében 1944 és 1949 között - Földbirtok-politika
Aki 1939. szeptember 1 -je után - adásvételi jogügylettel szerzett ingatlanán kívül - ezen időpont előtt vásárolt vagy egyéb módon szerzett, 5 kh-at vagy ennél nagyobb, megváltás alá nem eső ingatlannal rendelkezett, és amennyiben a szerző félnek a gazdálkodás nem volt az élethivatása vagy ingatlanszerzése nem létfenntartását szolgálta, birtokát háborús szerzeménynek kell tekinteni, és ingatlanát teljes egészében, az 5 hold alatti részt is igénybe kellett venni.164 Az önállóan mezőgazdaságinak minősülő ingatlant, továbbá a fővárosban, illetve annak 30 kilométeres körzetén belül 300 négyszögölig, azon kívül pedig 600 négyszögölig terjedő mezőgazdasági célra használt szántót, kertet stb. az állam vette át.165 A rendelet értelmében tehát teljes egészében elkobzandóak voltak a háborús bűnösök, a nyilas és más nemzetiszocialista vezetők, valamint a Volksbund-tagok földjei. A háborúban tanúsított magatartás objektív megítélése igen nehéz volt. A különböző szinteken más-más döntést hoztak ugyanabban az ügyben, illetve a becsatolt dokumentumok alapján egy-egy személy megítélése egy ügy lezárásáig olykor teljesen átértékelődött. A Délpestvármegyei Földbirtokrendező Tanács Kecskeméten 1945. október 30-án tárgyalta egy ezredorvos és édesanyja ingatlanügyét. Első fokon az érintett ingatlanrészeinek elkobzását a 600/1945 M.E. számú rendelet 5. §-ának 2. bekezdése alapján elrendelte a hatóság. (Ez édesanyja ingatlanaira nem vonatkozott.) Az indoklás szerint a földigénylő bizottság által felterjesztett tanúvallomási jegyzőkönyvek bizonyítják, hogy az ezredorvos részt vett a kecskeméti 540. számú hadikórház németországi áttelepítésében, ezzel pedig a német fasizmust szolgálta, és 1945. október 31-ig nem is tért vissza Magyarországra. Az Országos Földhivatal (OFH) végül 1949. január 11-én hozott döntést. Ebben megállapította, hogy a mentesített ingatlanokat 1946. január 1-je előtt földbirtok-politikai célra már felhasználták, ezért azokat az 1946. évi IX. te. 19. §-a szerint a tulajdonosoknak természetben visszaadni nem lehetett. A már kiosztott ingatlanokért azonban az államnak a valóságos és teljes becsértékeknek megfelelő kártalanítást kellett fizetnie. A hatóság indoklása szerint az ezredorvos újrafelvételi kérelmében arra hivatkozott, hogy a Németországba hurcolt javak megőrzésével bizták meg. Igazolta továbbá egyrészt azt is, hogy zárt alakulatban, kényszerhatás alatt ment nyugatra, másrészt hogy saját hibáján kívül nem tudott onnan október végéig visszatérni. A fellebbezésnek és az újrafelvételnek végül helyt adtak, nem kobozták el a kérdéses ingatlanokat sem.166 A világháború alatt elkobzott zsidó ingatlanok visszajuttatása is összetett feladatnak bizonyult. Egy kunszentmiklósi, 12 kh 1458 négyszögöl kiterjedésű ingatlant 1943-ban mint zsidó birtokot az 1942. évi XV. te. alapján az Országos Vitézi Szék Takács Еже szakmári főjegyzőnek juttatott. A földreform során az eredeti tulajdonos visszajuttatási kérelmet nyújtott be. A főjegyző pedig ekkor a birtokban való meghagyását kérte, egyúttal előadta azt is, hogy 1945 tavaszán az ingatlant haszonbérbe adta ki. Megítélése szerint ezért az évi termés egy része mindenképpen őt illeti meg mint jogos birtokost és bérbeadót. 164 OFT. 22. sz. E. H. 1945. VI. 28-án. 165 OFT. 26. sz. E. H. 1946. IX. 18-án. 166 BKML XXIV. 202. A Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegyei Földhivatal ir. a' Általános ir. 992/1949. 50
