Balázs Gábor: A földművelésügyi szakigazgatás története Pest megyében 1944-1950 között - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 8. (Budapest, 2011)
4. Az országos, illetve a Pest megyei földművelésügyi szakigazgatás átalakulása tanácsrendszer bevezetésével (1950) - A Pest megyei földművelési szakigazgatás átalakulása a tanácsrendszer keretei között
bontsa le járásokra, községekre és birtokosokra, majd pedig minden birtokosra állapítsa meg az 1950. év hátralévő idejére esedékes erdőgazdasági munkákat, mindenekelőtt a fahasználatokat, az erdősítéseket és mellékhasználatokat. Helyszíni eljárás során meg kellett állapítani erdőbirtokonként az esedékes és a hátralékos erdősítések mértékét, az erdősítési munkák teljesítésének módját, az ütemezést, az alkalmazandó fafajokat. Kiemelte a leirat azt is, hogy az erdősítéshez szükséges csemetékről a birtokosoknak maguknak kell gondoskodni, nem számíthatnak arra, hogy az állami csemetekertek feleslegeiből igényeiket vételár ellenében ki tudják elégíteni. Utalt a levél arra, hogy a melléktermékek begyűjtésének kérdését (vargánya, erdei gyümölcs, csipkebogyó stb.) az Erdei Melléktermékeket Értékesítő Nemzeti Vállalat útján kell megszervezni és biztosítani. A munkák végrehajtására kötelezett birtokost a járási osztályok erdészeti előadói és az erdészeti csoport tagjai is állandóan kötelesek voltak ellenőrizni. A kitermelt anyagok felvásárlására az Országos Földhivatal elnökének rendeletéi irányadóak - emelte ki a leirat. A rendelet végrehajtása szempontjából a termelőszövetkezeti csoportok, a Földalap és a községek használatába jutott, valamint az állami gazdaságok (a Mezőhegyesi Állami Gazdaság kivételével) használatában álló, 160 négyszögölnél nagyobb kiterjedésű erdőket állami kezelés alatt állóknak kell tekinteni akkor is, ha azokat még nem is vette ténylegesen át az állam. Nem tartoztak a rendelet hatálya alá a Szovjetunió birtokában lévő, és a vízügyi hatóságok kezelésében lévő erdők, a gazdasági és egyéb fásítások, például a parkok.371 A mindennapi hivatali munkában az átszervezések mellett az is alapvető változást hozott ezekben az években, hogy a hivatalok iratkezelését teljesen átalakították, mivel bevezetésre került az úgynevezett Botár-féle számrendszer.57z * 372 571 PML XXIV. 231. Budapesti Állami Erdő-felügyelőség ir. a/Iktatott ir. 304/ 1945. Az FM levele valamennyi megyei tanács és Budapest városi Tanács VB. mezőgazdasági osztálya vezetőjének. 372 A községi jegyzők az 1930-as évek közepén nyilván a Magyary-iskola ösztönzésére kísérleteztek ki új módszereket az ügyintézés egyszerűsítésre. Huszár Béla 1935-ben Gyöngyöshalász községben, majd Vámosgyörkön vezetett be ezen a téren újításokat. Böcskey Imre rábaszováti jegyző az irattározás területén hajtott végre racionalizálást. Ennek értelmében külön jegyzéket kjellett készíteni az egyes tárgyi egységekről. Az új rendszer az ügyfélszolgálati munkát megkönnyítette. A Gazdasági Főtanács arról értesítette Böcskeyt, hogy reformot tervez az ügyintézési, illetve iktatási munka egyszerűsítésére. Ezt első lépésben csak néhány mintaközséget érintett volna. Az egyik thj városi tiszti ügyész az ügyintézés színvonalának emelésére olyan tervet készített, amely szerint az elintézett akták száma alapján pontozással kellett volna a tisztviselők fizetését megállapítani. Minimum havi 200 ügydarabot kellett volna ebben a rendszerben elintézni. A BM rendeletet adott ki a vármegyei és a községi ügyvitel egyszerűsítése érdekében (159 858/1947. B.M. számú rendelet). Ez 1947. június 23-án jelent meg. Ezt követően a BM 1948. májusában felhatalmazást kapott a kormánytól a közigazgatás egyszerűsítését célzó intézkedések kísérleti úton történő bevezetésére. A BM több községet kijelölt a kísérletre, ahol szervezeti és eljárásjogi kérdésekben a fennálló jogszabályoktól ellentétesen rendelkezhetett. A mintaközségek a kísérleti közigazgatás egész folyamata alatta BK közvetlen fennhatósága alatt álltak. A közigazgatási számrendszert az MDP Közigazgatási Bizottsága 1948. november 8-án tárgyalta meg. Az új ügyintézési-iratkezelési rendszert 16 községben vezették be kísérleti jelleggel. 1948 őszétől Sopron megy ében a főispáni hivatal. Pest megyében az aszódi, a gödöllői, a mo- nori. a nagykátai. a váci járási főjegyzői hivatalaiban és a községeikben került erre sor. A községi számrendszert a törvényhatóságok különböző időpontokban vezették be: Zala megyében például 1949. december közepén. Fejér megyében 1949 végén. A rendszámos iratkezelés lényege az volt, hogy a magyar közigazgatást 3500 fogalomra bontották feL ezeket azután rendszámmal látták el. A számkeret a közigazgatás eszmei felépítéséhez igazodott. Államigazgatás 12 tárcája után 12 főcsoportot hozták létre ( és még egy továbbit a be nem sorolható ügyekre). A számrendszerrel kapcsolatos utasítást a BM adta ki. A bevezetés utáni első időszakban a kezelői személyzet kioktatását minisztériumi kiküldöttek végezték. (A közigazgatási számrendszer előzményeit, illetve bevezetését lásd: Farkas, 1992. 249-259. p, illetve 266. p.) 169
