Balázs Gábor: A földművelésügyi szakigazgatás története Pest megyében 1944-1950 között - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 8. (Budapest, 2011)
3. A földművelésügyi szakigazgatás Pest megyében 1944 és 1949 között - A kertészet (gyümölcs-, zöldségtermelés) és a szőlészet-borászat
A szakoktatással kapcsolatos költségek elszámolása szintén feladata volt a mezőgazdasági szakigazgatásnak. Az ebben az időszakban minden mértéket meghaladó infláció és a folyamatosan változó rendeletek miatt azonban ez is komoly nehézségeket okozott. A magyar állami gazdasági felügyelőség például egyik levelében felteijesztette 1946. januárjában a januári és februári ötnapos növénytermesztési tanfolyamok naplóit és mellékelte azok kimutatásszerű elszámolását is. Csatolta ezenfelül még a felügyelőség Járay Gyula gazdasági felügyelő két db útinaplóját a két tanfolyamról, amelyeket Szeged thj városban tartott meg, és a tanfolyamonként kiutalt 200 000 pengő előleg felhasználását igazoló nyugtákat. Mivel az óradíjak és a vizsgabiztosi díjak kiszámításához alapul szolgáló napidíjakat szabályozó 1640/1946. M.E. számú rendelet február 19-én, az elszámolás elkészülte után jelent meg a Magyar Közlönyben (MK), kérte a minisztériumot, utalja ki az óradíjakban és a vizsgabiztosi díjakban ezáltal keletkezett különbözetet. A rendkívüli infláció miatt ugyanis óriási elmaradások keletkeztek, példának okáért Nagy Dezsőnek Hódmezővásárhelyre az addig nyugtázott 45 000 pengő mellé még óradíjához 1 555 020 pengőt, Korényi Lászlónak az addig számára kifizetett 16 000 pengőhöz még további 352 000 pengőt kellett átutalni.4SS A szakminisztérium 1945. november 28-án az állami kertészeti felügyelőségekhez intézett levelében egy olyan tanfolyam szervezésére szólította fel a felügyelőségeket, amelynek célja a kertészettel foglalkozó gazdák ismereteinek bővítése, és ezáltal ,,a legkorszerűbb kertészeti munkálatok ismertetése”. A tanfolyammal kapcsolatban elvárás volt, hogy alkalmazkodjék az adott vidék termeléséhez és mindig a legidőszerűbb munkálatok részletes tárgyalására szorítkozzék napi 3 tanítási óra, összesen 24 óra tanítási időben. „A tanítás módja ismeretközlő, vagy kérdvekifejtő legyen", és kerülni kellett az idegen kifejezéseket. A tanítás hangneme legyen alkalmazkodó, tanácsolta a leirat, illetve baráti és megbeszélő. Tanácsként fogalmazódott meg az is, hogy a célt a tanfolyam akkor éri el, ha az egyes tanórák utolsó harmadát a hallgatóság legidőszerűbb termelési kérdéseinek vitaszerü megbeszélésére forditják. A tanrendben 18 óra főtantárgy és 6 óra melléktantárgy kapott helyet. A főtantárgy gyanánt a kertészetnek azt az ágát kellett kijelölni, amellyel az adott vidéken leginkább foglalkoztak. Az előadásokat általában délután kellett megtartani, mivel a gazdák ilyenkor jobban ráértek a korai sötétedés miatt. Ha egy napon a három órát ugyanaz az előadó tartotta, akkor két fő és egy melléktantárgy előadására kellett törekedni. Az ismeretközlésre 35 percet, a megbeszélésre 15 percet kellett szánni. Utóbbi a tananyag ,,jobb berögzítését szolgálja és a hallgatóság részére bizonyos pihenést is jelent." A tanfolyam lehetőleg központi helyen, lehetőleg iskolában legyen, ahol „a szemléltetés legfontosabb eszköze, a tábla, adva van. " A tanfolyamok ingyenesek voltak, azokon bárki részt vehetett. Komoly hangsúlyt kellett a propagandára helyezni, a tanfolyamról a helyi sajtónak hírlapközleményt kellett küldeni. Érintkezésbe kellett lépni a település vezetőivel, a gazda érdekképviseletekkel, az újonnan földhöz- juttatottak szövetkezeteivel, a helyi földigénylő bizottsággal a támogatás (kidobolás, hirdetés stb.) biztosítása érdekében. Értesíteni kellett a helyi gazdasági felügyelőt, és a 44S PML XXIV. 246. Duna-Tisza közi körzeti növénytermesztési előadó ir. 53/1946. A magyar állami gazdasági felügyelőség levele 1946. március 4-én a szakminisztériumnak. 147
