Balázs Gábor: A földművelésügyi szakigazgatás története Pest megyében 1944-1950 között - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 8. (Budapest, 2011)
3. A földművelésügyi szakigazgatás Pest megyében 1944 és 1949 között - A kertészet (gyümölcs-, zöldségtermelés) és a szőlészet-borászat
vezetője, aki a vízügyi közigazgatási ügyekben első fokon járt el, továbbá a vízgazdálkodási kirendeltség vezetője. Az igazgatási feladatok ellátása érdekében vízgazdálkodási körzeteket kellett létesíteni, ahol a vízüggyel összefüggő közigazgatási, kultúrmérnöki, folyammérnöki, ár- és belvízvédelmi teendőket látták el, illetve folyammérnöki kirendeltségeket is alakítottak. A 2000/1949. Korm. számú rendelet alapján szabályozták öntözés céljára a hatósági rendelkezés alatt álló vizeket. Az Országos Vízgazdálkodási Hivatal javaslatára a földművelésügyi miniszter jelölte ki az olyan területeket, amelyeken a gazdaságos öntözést csak csatornák és az öntözőberendezések segítségével és az érdekeltek társításával lehetett megoldani. Elsősorban az állami birtokok öntözővíz-igényét kellett kielégíteni, az ár- és belvízvédekezés körébe tartozó összes hatósági jogkört az ár- és belvízvédelmi készültség beálltától annak megszűnéséig az országos árvízvédelmi kormánybiztos látta el.455 A kormánybiztos az Országos Vízgazdálkodási Hivatal mindenkori elnöke volt. Kötelességei közé tartozott az ár- és belvízvédelem egységes központi irányítása, a mentesített területre betört vizek elszigetelése és a mederbe történő visszavezetés.456 Az országos igazgatás mellett alsóbb szinten a törvényhatóságok, az állami szakszervek és az érdekeltek társulása játszotta a legfontosabb szerepet. A vízjogi engedélyeket a törvényhatóság első tisztviselője adta ki, a vízrendészet területén pedig első fokon a járási főjegyző volt illetékes.457 Az országos vízjelző szolgálat helyreállítása stratégiai kérdés volt 1945 elején. Ezt még a szovjetek is kértek a megyei hatóságoktól. A Földművelésügyi Minisztérium 1945. elején a vízállási adatok gyűjtésével a debreceni kultúrmérnöki hivatalt bízta meg a Vízrajzi Intézet újraindulásáig. Az alispánok feladatává tették, hogy haladéktalanuljelöljék ki a községek, városok határában lévő állandó vízmérce-jegyzőket. Az 1944. szeptember 1 -je óta mért vízállások kimutatását a debreceni kultúrmérnöki hivatalnak kellett megküldeni. A vízmérce jegyző akadályoztatása esetén a mérce leolvasásával egy közel lakó gátőrt, vagy községi alkalmazottat kellett megbízni. Az adatok beszerzéséhez a helyben lévő kultúr- vagy folyammérnöki hivatalok, esetleg víztársulatok nyújthattak segítséget.458 Az 1948-as politikai változások után 1953-ig beszüntették az Országos Öntözésügyi Hivatal, a Vízerőügyi és Folyócsaiomázási Hivatal és a Vízrajzi Intézet működését. Feloszlatták a vízitársulatokat, vagyonukat pedig államosították. A folyam- és kultúrmérnöki hivatalokat vízgazdálkodási körzetekbe vonták össze, a szakfeladatok ellátására pedig vízgazdálkodási kirendeltségeket létesítettek. Az államosított vízügy legfőbb szerve az Országos Vízgazdálkodási Hivatal (OVGH) leti, amely egyfelől a Földművelésügyi, másfelől a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium felügyelete alá tartozott. Ezt követően, 1949-től átszervezésekre került sor az OVGH-ban, megváltoztatták a vízgazdálkodási körzetek beosztását, és szervezeti felépítését, megszüntették a 455 Gonda. 1970. 286. p. 456 Gonda. 1970. 287. p. 457 Gonda. 1970. 286. p. 438 PML XXI. 4. Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye alispánjának ir. Ы Közigazgatási iratok. 101 '1945. AZ FM levele 1945. január 30-án a vármegyei alispánnak. 137
