Balázs Gábor: A földművelésügyi szakigazgatás története Pest megyében 1944-1950 között - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 8. (Budapest, 2011)
3. A földművelésügyi szakigazgatás Pest megyében 1944 és 1949 között - A kertészet (gyümölcs-, zöldségtermelés) és a szőlészet-borászat
előírta, hogy a Tagosító Bizottság 2 tagja a DÉFOSZ helyi szervezetének földmunkás tagozatából kerüljön ki. A tagosítást ellenőrző bizottság elnökét pedig a DÉFOSZ megyei titkárságának javaslata alapján jelölték ki. A 16 100/1949. F.M. számú rendelet 26. §-a szerint a tagosítást véghatározat ellen csak közérdekből lehetett jogorvoslatot kérni, ennek előterjesztésére a DÉFOSZ megyei titkársága is jogosult volt. A 18 058/1951. F.M. számú rendelet 6. §-a előírta, hogy a megyei titkárság a DÉFOSZ-szal együttműködve köteles felülvizsgálni a cséplőgép felhasználási terveket és megállapítani a cséplőgépek végleges területi beosztását.440 Megyénként munkabér-megállapító bizottságokat kellett szervezni a munkabérek hatósági meghatározására, amelynek tagjai a FÉKOSZ öt rendes és öt pótküldötte, továbbá a Magyar Parasztszövetség öt munkáltató tagja és öt póttagja és végül az érdekelt államigazgatási szervek vezetői voltak. A munkavállaló és a munkáltató tagok itt is azonos számban vettek részt a döntéshozatalban. A bizottság előadója a gazdasági felügyelőség volt, feladata pedig az átlagos munkabérek megállapításából és az irányelvek meghatározásából állt. A természetbeli járandóságok értékét is rögzítették. Az Országos Mezőgazdasági Munkabérmegállapító Bizottság elnökét a földművelésügyi miniszter nevezte ki. A testület tagjai: a FÉKOSZ négy munkavállaló tagja, a Magyar Parasztszövetség négy munkáltató tagja, illetve az Országos Földművelésügyi Tanács két munkáltató és két munkavállaló tagja, a mezőgazdasági szakintézetek egy-egy kiküldötte és végül a földművelésügyi miniszter által kiküldött szakértők (legfeljebb három személy) voltak. A munkabér-megállapításra az Országos Mezőgazdasági Munkabérmegállapító Bizottság a földművelésügyi miniszter hozzájárulásával később kötelező irányelveket dolgozott ki. Ennek életbelépéséig azonban a béreket a megyei munkabér-megállapitó bizottság szabadon állapíthatta meg.441 Szabályozták a munkaidőt, a napközi pihenőidőt és a munkaszüneti napot. Ennek eredményeként 25-50% túlórapótlék járt a munkaidőn túl éjjel vagy munkaszüneti napon végzett munkáért. A munkásokat munkabírásuk szerint osztályokba sorolták, és a bérmegállapítás ezen osztályok alapján történt. A gazdasági munkavállalók kötelező betegségi, baleseti és rokkantsági biztosításával 1945 óta az Országos Társadalombiztosító Intézet442 foglalkozott. A hazai agrártársadalom szempontjából alapvető fontosságú volt a 6180/1945. M.E. számú rendelet, amely az Intézet tevékenységét a mezőgazdaságban dolgozókra is kiterjesztette, akik így ezt követően ugyanolyan szociális védelemben részesültek, mint az ipari munkások.443 Az ezzel kapcsolatos helyi tennivalókat a FÉKOSZ gazdasági munkaközvetítő irodái végezték el, ahol ilyen esetleg nem működött, ott a községi elöljáróságok intézkedtek. A munkáltatókat terhelő kötelező biztosítás az erdészet, a kertészet, az állattenyésztés, a vadászat, a halászat és a méhészet területén dolgozó bérmunkásokra is kiterjedt. 440 Csákahonyi, 1960. 153. p. 441 Gonda, 1970. 279. p. 442 Az OTl-t az 1927. évi XXI. te. és az 1928. évi XL. le. létesítette, majd az 1950. évi 36. sz. tvr. és a 238/1950. és a 240Ü950. MT. sz. rendeletek megszüntették. 443 A Magyar Állam szervei, 1985. 630-633. p. 133
