Balázs Gábor: A földművelésügyi szakigazgatás története Pest megyében 1944-1950 között - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 8. (Budapest, 2011)
3. A földművelésügyi szakigazgatás Pest megyében 1944 és 1949 között - A szántóföldi termeléssel összefüggő igazgatás, az igazgatási feladatokat ellátó szervek
A Pest Vármegyei Gazdasági Főfelügyelőség 1946. nyarának elején a földművelési minisztert tájékoztatta a várható termésről, továbbá az aratási és a cséplési munkálatokról. Ebből azt látjuk, hogy a cséplőgép tulajdonosok legkevésbé kenőolajjal és zsírral voltak ellátva, de elegendő üzemanyagnak való motorolajat sem voltak képesek a megállapított árakon beszerezni. A fekete piaci árakat ugyanakkor képtelenek voltak megfizetni.124 A Pest Megyei Gazdasági Felügyelőség irataiból arról is értesülhetünk, hogy központilag gyepvetőmag került szétosztásra azok között a közületek és községek között, amelyek legelőjét a harci cselekmények feldúlták, majd a kárt a tulajdonosok helyreállították, és a földet letrágyázták. Az igénylők voltak kötelesek a vetőmagot a tárolóhelyről elhozatni, és vállalniuk kellett azt is, hogy a kiadott vetőmagot kizárólag vetési célra fogják felhasználni.329 330 A mezőgazdasági kormányzat a vetőmaghiányt elsősorban belső forrásból akarta megoldani, a felesleges vetőmagot pedig a gazdáktól tervezte beszerezni mégpedig úgy, hogy egy mázsa gabona után ősszel 1, 20 kg-ot adott volna vissza a kölcsönvevő. A megállapodás az önkormányzat képviselője előtt köttetett volna meg. Az akció végül, sajnos, kevés sikerrel járt, mert minden érdekelt bizalmatlanul fogadta a kezdeményezést.331 A földművelésügyi miniszter, Nagy Imre 1945-ben a tavaszi gépi szántás biztosítása érdekében elrendelte, hogy a vármegye területén az üzemanyagok elosztását, felhasználását a legnagyobb fokú gondossággal ellenőrizze az alispán. „Anélkül, hogy felsőbb utasításokat várnának, ami a mostani közlekedési viszonyok mellett csak késleltetné a munkát, tegyék meg a szükséges intézkedéseket. a munka menetét állandóan ellenőrizzék” - figyelmeztette a miniszter a törvényhatóság első tisztviselőjét. Az üzemanyagok (olajneműek, gőzekék szénszükséglete) elosztása több község részére közös telepről történt a központilag a vármegye területére irányított szállítmányokról. A gazdasági felügyelők kellő időben távirati értesítést kaptak a teendőkről. Az elosztás arányát pedig az érdekelt községek termelési bizottságaival együttműködve kellett megállapítani. Ha az üzemanyag beérkezésekor ez még nem történt volna meg, az elosztási arányt haladéktalanul meg kellett állapítani, és az érdekelt községek termelési bizottságainak a rendelkezésre álló üzemanyag mennyiségéről a legsürgősebben, futár útján kellett értesítést küldeni. Az elosztótelep a hozzátartozó községek számára egy heti üzemanyagot adhatott ki a munka megkezdésekor. A traktortulajdonosoknak gépeik karbantartásáról saját maguknak kellett gondoskodni. A szántási (tárcsázási) munkák díjait a termelési bizottságok és a traktortulajdonosok közösen állapították meg. Amennyiben az üzemanyagokért az ár a szállítmányok beérkezésekor még nem volt ismeretes, az anyagokat ki kellett szolgáltatni, az ellenértéket pedig az árak megállapítása után a termelési bizottságoknak haladéktalanul be kellett szedniük. Az arra rászoruló gazdaságok. 329 PML XXIV. 211. Pest Megyei Gazdasági Felügyelőség ir. a/ Elnöki ir. 19/1946. A Pestvármegyei Gazdasági Főfelügyelő levele 1946. június 19-én a Földművelésügyi Minisztériumnak. ”° PML XXIV. 211. Pest Megyei Gazdasági Felügyelőség ir. a/ Elnöki ír. 23/1946. Levél a járási gazdasági felügyelőknek 1946. július 4-én. 331 Farkas. 1992. 205. p. 99
