Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
II. Az állandó hadsereg ellátásával kapcsolatos kérdések jogszabályi háttere - II.2. Az uralkodói rendeletek
szabályozták a főtisztek által igénybe vehető szobák számát. A katonáknak előbb nyári, később téli kvártélyozásával kapcsolatban is felmerült a nagyobb egységekben történő összevonás lehetősége, amelyet 1731 -tői az uralkodók többször kötelező erővel rendeltek el. A katonáknak járó egyéb szolgáltatások, mint tűzifa, gyertya megnevezését szintén a szabályzatok tartalmazták, ám mennyiségükre a közkatonák esetében nem tesznek utalást. Az őrszolgálatban lévő katonák ellátásáról általában a Habsburg Monarchia katonai költségvetése gondoskodott, amelynek ellenértékét a törvényhatóságok befizették az Universal Bancalität vagy az Udvari K.amara40‘ fiókpénztáraiba. A hadsereg és a civil lakosság közötti kapcsolatok egyik legtöbb vitát kiváltó pontját a katonaság által igényelt előfogatok, valamint az átvonuló katonák számára adott ellátás képezték. Ez utóbbit az adózók közterhéből levonták, de számos esetben visszaélés történt. Eleinte a szállításokért nem járt adójóváírás. A rendeletek szigorodása az ingyenes fuvarozás szűküléséhez, majd teljes megszűnéséhez vezetett. 1711 után csupán az egyenruha, hadianyagok és a betegek szállítása maradt ingyenes, majd 1751-től ezekért is fizetni kellett: 48 krajcárt állomásonként. Az imént felsorolt szolgáltatásokban a katonák szigorúan csak a megfelelő utalványok ellenében részesülhettek, amely ha ezek hiányában történt, azt kihágásnak tekintették. A katonaság élelmezése 1723 előtt nem volt kifizetődő üzlet a lakosság számára, ugyanis csak a legritkább esetben fordult elő, hogy a beszolgáltatott élelmiszer elszámolási értéke megközelítette a piaci árét. Az 1723 és 1751 közötti évtizedekben azonban már alkalmasint hasznot hajthatott a falusiak számára. így ekkor az adótartozás egy részének készpénz nélküli lerovása segítség lehetett számukra. A természetbeni adófizetésről egyrészt kedvezően nyilatkoztak a 19. században, mivel úgy tekintették, hogy a pénzhiány miatt ez segítette a lakosságot kötelezettségei teljesítésében.4"3 Másrészt az a 19. század elejére évente százezres nagyságrendű bevételkieséshez vezetett a lakosság számára, mivel 1751 után nem állapítottak meg újabb kulcsot a kenyér és hús árára nézve, miközben a termények piaci ára folyamatosan váltakozott.404 A természetbeni adózás mértékét rendkívül nehéz kiszámítani a korabeli katonai szabályzatokban és országgyűlési iratokban szereplő adóügyi megállapodások alapján. A Helytartótanács az alábbi kimutatást készítette az uralkodó számára a Magyarország által fizetett 1725/1726. évi adóbefizetésekről:402 403 402 A 18. század első felében a Habsburg Monarchia pénzügyi igazgatása e két hivatal kezében futott össze. A hadipénztárak feletti felügyeletet 1717 és 1745 között a Bancalität tartotta kezében, a korszak többi évében az Udvari Kamara. Ld. Fellner 1/1. 132. skk. 403 Schwartner 111. Theil. 292. o. 41,4 Schwartner 111. Theil. 337. o. és Fényes, 637. hasáb 4115 MOL A 23. 1727/No. 34. Az iratban a pontos kerületi biztosságok és megyék szerinti összesítésben szerepelnek az ország által fizetett adóterhek. A hátralékok rovatba a folyó év adótartozásai, a többletbefizetések közé pedig a debreceni körzet korábbi hátralékainak törlesztése került. A százalékos kimutatás a szerző munkája, és ennek során a ténylegesen kivetett összeget tekintettük 100%-nak. A természetbeni és a készpénzbeli adó arányának megállapítása a ténylegesen elkönyvelt folyó évi érték és nem a kivetés alapján történt, mivel a hátralék befizetésének neme lehetett pénz és termény is, ezért azt figyelmen kívül hagytuk. 79
