Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
II. Az állandó hadsereg ellátásával kapcsolatos kérdések jogszabályi háttere - II.2. Az uralkodói rendeletek
további 2-t kellett adni.272 A fenti szabályokon 1715-ben sem változtattak.2'3 1716- ban tanácsosnak tartották az őrök napi ellátmányát - az addig szokásos 6-tal szemben - 8,274 majd négy évvel később már 9 krajcárral megváltani.273 Az 1711 és 1720 között kiadott rendeletek a korábbiakkal ellentétben e járandóságok kifizetési forrásául nem a hadipénztárt jelölték meg, hanem a megyei hivatalokat. E rendeletek előírták, hogyha egy megyében legalább 3 vagy 4 századot helyeztek el a zászlókon kívül, akkor ezek az egységek más törvényhatóság területéről nem kérhettek segítséget az őrszolgálat biztosításához, hogy elkerüljék a fölösleges fuvarokat. Az 1723. évi regulamentum szerint a megyék a tüzelőn kívül csupán kenyeret vagy annak megváltására napi 2 krajcárt voltak kötelesek adni az őröknek, akik minden más járandóságukat újra a hadipénztárból kapták.27” E változás hátterében az e szabályzatra vonatkozó szemléletváltás rejtőzhet, mivel ekkor megszűnt a civil lakosok húsbiztosítási kötelezettsége, és porciók készpénzben biztosítandó részét újra a hadipénztár fizette. Ezeket az előírásokat a későbbiekben nem módosították.277 A szálláshelyén vagy őrségben tartózkodó katonaság számára biztosított ellátmányon túl a lakosságra nehezedő súlyos tehertételt az előfogatok kiállítása, illetve az átvonuló katonák élelmezése jelentette, amelyről az alábbiakban kell szót ejteni. II. 2. f. Az átvonuló katonaság számára adott előfogatok és természetbeni ellátmány szabályozása A korábbiakban szó volt arról, hogy a koraújkori hadseregek nem rendelkeztek akkora szállító kapacitással, hogy málhájukat lakossági járművek nélkül megfelelő időben rendeltetési helyére juttassák. Az önkényes előfogatvétel megelőzése azonban nem csupán a jobbágy, hanem a földesura, sőt az uralkodó érdekében is állt, mivel ha a lakosság az állatállomány túlzott igénybevétele miatt elveszítette igavonóit, akkor nem tudta leróni sem földesurának, sem uralkodójának a készpénz- vagy terményszolgáltatásait. A 18. században ugyanis az igaerő birtoklása gyakorlatilag a mező- gazdasági termelőmunkában való részvétel feltételét jelentette. A legtöbb uralkodói 272 MOL N 47. Lad. K.. Fasc. A. No. 14. 12. r. „Comitatus pro officialibus inferioris ordinis et gregariis, qui [...] vigilias obire, aut ordonationem expectare debent [...] sufficientem provisionem avenae, foeni, nec non straminis pro administrandis equilibus portionibus, quoad orales portiones vero ultra pretium quatuor crucigerorum pro pa-ne et came pendendum duos adhuc crucigeros dictis inferioribus officialibus et gregariis, quos in quarterns assi-gnatos habent, gratis conferre, nec non in vigiliarum locis pro necessitate lignum et lumen dare teneantur." 273 MOL N 47. Lad. K. Fasc. A No. 3. 35. r. 273 MOL N 47. Lad. K. Fasc. A No. 4. 65. r-v. 275 LÜNIG II. 743. o. 276 PML IV. 91. 31. tétel. 11. v. 2 1730-ra vonatkozóan Ld. MOL N 47. Lad. K. Fasc. A. No. 11. 136. r. 1745-re vonatkozóan Ld. Regulamentum 1745, В 4. r. 1751 -et illetően. Ld. Regulamentum, 1751. E 1 r.. SlNKOVIGS, 952-953. o. 54
