Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)

II. Az állandó hadsereg ellátásával kapcsolatos kérdések jogszabályi háttere - II.2. Az uralkodói rendeletek

egy helyre vezényeljék. Természetesen erre csak akkor nyílt mód, ha az erre kijelölt településeken minden jogszabályban szereplő járandóságot biztosítani tudtak a kvárté- lyosok számára.‘3S Mária Terézia csak az 1751. évi regulamentum megjelenését követő években rendelte el ismételten a megyékben állomásoztatott egységek kötelező össze­vonását az 1730-as években előírthoz hasonló módon.254 Az így állomásoztatott egysé­gek ellátásának szabályait is ismerjük a királynő egyéb rendeletéi alapján. Eszerint a zsoldot kéthetente kellett fizetni a megye pénztárából a közkatonáknak, a kenyeret — amennyiben betartották az előírásokat - négynaponta szállítottak a szálláshelyekre. A hús árával kapcsolatos spekulációk megelőzésére a katonák számára engedélyezték, hogy akár távolabbi helységekből biztosítsák ezt az élelmiszerfajtát. A zabot 15, a szé­nát 5 naponként esedékes váltásokban biztositották a lovak számára.260 Ezek az intézke­dések azonban már a vizsgált korszakunk határán kívül esnek, így végrehajtásukat nem mutatjuk be jelen dolgozat keretei között. A szabályzatok a szállások pontos berendezését nem állapították meg, mind­egyik pátens csupán a vidéken szokásos házak elfogadását írta elő. A kötelező beren­dezési tárgynak csak a kályhák, ajtók, ablakok és fekhelyek számítottak. A gazdák belátására bízták, hogy az elszállásoltak részére hagytak-e hátra széket, ágykeretet vagy asztalt, mert erre nem lehetett kötelezni őket.261 A katonák fekhelyeinek 2,75x2 bécsi könyök (2,13x1,56 m)262 méretűnek kellett lennie, ezen két személy osztozott, akiknek párnákat és takarókat is adtak.263 A szálláson kívüli közkatonáknak járó tűzifa és világítás a házigazdával kö­zös volt, és ezen az 1751. évi szabályzat sem módosított.264 A tisztekkel kapcsolatban - valószínűleg a trombitásnál magasabb rangúak265 - azonban már a 17. század végi szabályzatok is megemlítették, hogy ők a házigazdától sem ellátmányt, sem más szol­gáltatást nem kaphattak.266 Az 1723. évi rendelkezések a magas rangú katonáknak mértékletes tűzifa ellátmányt állapítottak meg.267 A salgamum e területén érzékelhető pontatlanságot 1730-ban szüntették meg, amikor a télen, illetve nyáron járó tüzelő mennyiségét pontosan meghatározták, amelynek mértékét a 4. táblázat tartalmazza. Regulamentum, 1751. В 1. v. és Sinkovics, 948. o. 259 MÓL C 32. 240. cs. Idealia No. 1. 44. f. 260 MOL C 32. 240. cs. Idealia No. 1. 56. f. skk. 261 Instruction, 108. о. 26" BOGDÁN, 1990. 193. о. Egy bécsi könyök 77,75 cm. 263 Instruction, 103. о. 264 Regulamentum, 1751. В 1. v. és Sinkovics, 948. o. 265 Az 1730. évi szabályzat szerint a trombitások és alacsonyabb rangú katonák kaptak a házi­gazdával közös salgamumot. Ld. MOL N 47. Lad. K. Fasc. A. No. 11. 128. r. 266 Lünig II. 710. o. 267 PML IV. 91. 31. tétel. 9. f. „[...] moderate administretur [...]” 52

Next

/
Oldalképek
Tartalom