Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
II. Az állandó hadsereg ellátásával kapcsolatos kérdések jogszabályi háttere - II.2. Az uralkodói rendeletek
Az 1683. évi szabályzat a seregben szolgálók számára járó megszokott szolgáltatások között sorolta fel a fekhelyet, a tűzifát és a gyertyát.237 E megfogalmazás meglehetősen szűkszavú, ami természetesen számos visszaélés vagy félreértés forrása lehetett. A szállással kapcsolatos szabályok némi pontosítására már 1695-ben sor került, mert ekkor elrendelték - a törvényeknek megfelelően hogy a nemesi udvarházak, templomok és parókiák mentesüljenek az elszállásolási kötelezettség alól. A felszabadító háború éveiben ugyanis nem egyszer előfordult, hogy a nem nemes lakosság a nemesek lakóházaiba irányította a szállást kereső kvártélyosokat.23* írásba foglalták továbbá, hogy a katonák ne merjék elutasítani a kijelölt szálláshelyeket, ha az a helyi szokásoknak megfelelően épült, és azokat ne is cserélgessék. Ugyanakkor emlékeztették a megyéket, hogy a katonáknak és különösen a tiszteknek megfelelő kényelmet biztosítsanak. E kitétel a későbbi jogszabályokba is bekerült.23'’ A tűzifát, gyertyát és sót a lakosok és a katonák közösen használták.240 Ez alatt azt kell értenünk, hogy a kvártélyos a szállásadó gazda tűzhelyét és sókészletét használhatta étele megfőzéséhez, valamint a mécsesével vagy gyertyájával világított. A két esztendővel későbbi jogszabály szerint a katonák szétosztása a lakosság között a megyék feladatát képezte, miként arra fentebb utaltunk/41 A tisztek lovainak járó istálló szintén ebben az évben került a kötelező szolgáltatások listájára/42 bár azt bizonyosan kellett korábban is biztosítani. A kvártélyok elfoglalásának szabályait az 1699. évi regulamentum tartalmazta. A tartományi és megyei vezetők jelölték ki a katonák szálláshelyét a hadbiztosok jelenlétében. Ez utóbbi tisztviselők név szerinti listát készítettek a beszállásolt katonákról, amelyeket átadták a hatóságoknak. A közigazgatás képviselője ezért cserébe névre szóló kvártélycédulát adott, amelyen feltüntették, hogy kit és hová szállásoltak el, és ennek birtokában az arra jogosultak elfoglalhatták téli lakhelyüket. A katonák kvártélycéduláikat távozásukkor nem a felettesüknek adták át, hanem a házigazdánál hagyták, hogy ők azokat eljuttassák az elöljáróságnak, és az továbbítsa a hadbiztosságnak. A szállás kiürülését, a katona halálát, illetve lova pusztulását a házigazdáknak 24 órán belül be kellett jelentenie az elöljáróságon, bírság terhe alatt.243 2j7 MOL A 35 1683/No. 193. „[...] consueto service lignorum, salis, candellarum, lecti [...]” 2j!i Corp. Stat. 1V/1. Túróc megye, 1681. 111. 465. o. Uo. Pozsony megye, 1699. 575. o. V/l. Moson megye, 1687. 203. o. Uo. Komárom megye, 1691. 219. o. ■j9 HORNYIK, 437. o. „In assignanda habitatione militibus hybemantibus templa, parochiae, et curiae nobilitares eximantur, et miles officialis sive gregarius assignato habitaculo, cum habitabile fuerit, contentus sit, oportet; comitatibus quoque ea cura, et assignandae habitationis ratio sit, ne militi et praesertim officiali moderata, honesta ac pro regionis indole explicanda habitandi desit commoditas, quo pacto nullus militum praesumat habi-tationem sibi assignatam respuere, et pro libitu alio transferre.” A későbbi szabályokra vonatkozóan ld. LÜNIG II, 720. о. MOL N 47. Lad. К. Fase. A. No. 14. 10. r. PML IV. 91. 31. tétel r. f. MOL N 47. Lad. К. Fase. A. No. 11. 126. r., Regulamentum 1745. A 1. v., Regulamentum 1751. A 2. v. 2-"’ HORNYIK. 425. o. 241 Ld. II. 2. b. fejezet. 242 LÜNIG II, 708. о., 709. о.. 710. о.. 720. о. 243 RakÓCZY. 1997.344.0. 49
