Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
II. Az állandó hadsereg ellátásával kapcsolatos kérdések jogszabályi háttere - II.2. Az uralkodói rendeletek
ellátmányfajta átvételét megtagadták, akkor nem követelhettek többet helyette, mint 1-1 Ft-ot.203 Tehát ők sem piaci árú térítést kaptak. Az 1715. évi szabályzat helybenhagyta a porciók 1711-ben meghatározott értékét. Az orális porciót vegyesen készpénzben és élelmiszerben, az equilist csak természetben lehetett átadni. A természetbeni ellátásnál a havi kenyér és hússzolgáltatást ismét 1-1 Ft-tal írták jóvá az adótartozásból. Készpénzt csak akkor kaphattak a katonák a természetbeni ellátás helyett, ha késve érkeztek téli szálláshelyükre, mert ekkor az ellátásra kijelölt tartománynak a távoliét idejére megváltást kellett fizetnie.205 206 A következő pátensben ismételten biztosították a lakosok számára a kész- pénzbeli és természetbeni ellátás választásának lehetőségét. Az előbbi esetben a katonák összesen napi 8 krajcár (havi 4 Ft) fizetségre tarthattak igényt. Fia a házigazdák a készpénzfizetés mellett döntöttek, akkor sóval és konyhai edényekkel is el kellett látniuk a náluk „vendégeskedő” fegyverest.-07 A katonáknak járó porciók összegét azonban részben megemelték. A dragonyos ezredek gránátos századaiban,208 209 valamint a vértesek lövészszázadaiban a közlegények, nyeregkészítők, kovácsok és tizedesek 6 Ft értékű orális porcióra tarthattak igényt. A gyalogezredek gránátos legénysége, a lovasság elitegységeinek tisztjei - őrmesteri és borbély közötti beosztásban, valamint a normál lovas egységekben szolgáló közkatonák 5 Ft értékű ellátmányt kaptak. Mindenki más, köztük a huszárezredek egész állománya rangtól függetlenül, 4 Ft értékű ellátmányra volt jogosult.200 Ez természetesen jogszabály-értelmezési nézeteltérésekhez vezethetett a törvényhatóságok és a katonai egységek vezetői között, mivel ha a házigazdák készpénzt adtak az elszállásoltaknak, akkor azok járandósága nem érte el a királyi rendeletben megszabott összeget. Az iménti szabályozás 1720-ban nem változott, de a Hausmannskost megváltása esetén kötelező só és főzőeszköz biztosítási kötelezettség megszűnt.210 211111. Károly 1723-ban szerény mértékben csökkentette az egyes katonáknak járó porciók értékét. A 6 Ft értékű porciót 5 Ft 30 krajcárra az 5 Ft-osat pedig 4 Ft 30 krajcárra mérsékelte. A katonák kenyéren kívül mást nem kaptak a házigazdáktól, tehát a korábban szokásban lévő hússzolgáltatást eltörölték.2" A porciók elszámolási értékét 1723 és 1745 205 MOL N 47. Lad. K. Fase. A. No. 14. 11. v. Uo. No. 3. 32. v. Uo. No. 4. 206 MOL N 47. Lad. K. Fasc. A. No. 3. 29. v. „Quare etiam in casu, quo ob tardiorem in stativis ingressum pane et came determinata miles non fruebatur, obtingens eatenus duorum tantum florenorum quota a Provincia sol-venda erit [...]” 207 MOL N 47, Lad. K. Fasc. A. No. 4. 59. r. „[...] incolae praeelectio libera fit, ut vel panem, et carnem in natura praebeat, vel quamlibet hancce restrictam portionem praestatione octo crucigerorum redimat, quos tali casu officialis et miles absque ulla detrectatione acceptare, et pro iis sibi praeter ignem, salem ac vasa, seu dolia culinaria ei administranda alimentationem ipsimet procurare tenebitur [...]” 20S A vértesek lövészszázadainak és a dragonyosok gránátos egységeinek létrehozásával kapcsolatban lásd a bevezető fejezeteket. 209 MOL N 47. Lad. K. Fasc. A. No. 4. 59. r. 210 LÜNIG 11.. 1723. 734. skk. 211 PML1V. 91.31. tétel 5. fi skk. 43
