Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
II. Az állandó hadsereg ellátásával kapcsolatos kérdések jogszabályi háttere - II.2. Az uralkodói rendeletek
így a katonák létszámának nyilvántartását érintő visszaélések a kincstár anyagi helyzetét is rontották.1"6 Bécs a fenti körülmények írásba foglalásával elismerte tévedéseit, egyszersmind bevallotta, hogy ezek felszámolása tette szükségessé az új szabályzat kiadását. Természetesen a különböző tartományok és társadalmi rétegek keserű tapasztalatai nem voltak ismeretlenek Bécsben sem. Esterházy Pál nádor az 1680-as évektől kezdve számtalanszor szóvá tette a kihágásokat,1"7 Kollonich Lipót, az Udvari Kamara elnöke és Antonio Caraffa között pedig komoly vitát okozott, hogy az előbbi az Einrichtimgswerkben az országot sújtó egyik legnagyobb problémának a katonaság önkényeskedését tartotta.1"8 Az 1697. évi rendelet szövegében az a meglepő, hogy az udvar nyíltan elismerte az irányítása alatt álló igazgatási apparátus teljes csődjét. Két esztendővel később a lakosság és katonaság teherbíró képességének megőrzése mellett az 1697. évi rendelet hiányosságai és a megalkotott szabályok végrehajtásának elmaradása indokolták az újabb regulamentum kiadását.1"4 Eleonóra Magdolna régens anyakirályné a katonák pihenésének biztosítását jelölte meg 1711-ben az új szabályzat által elérendő célként, majd az új uralkodó az ország adófizetési képességének megőrzését várta négy évvel később a pátensében foglaltak pontos végrehajtásától.160 Az 1716. évi rendelet az Oszmán Birodalom harci készületeivel magyarázta a jogszabályalkotást, és a vitatott kérdések megtárgyalását a magyar rendekkel.161 Újabb négy esztendő múltával a béke biztosítása 156 Lünig II, 707. o. „[...] dannoch von der gemeinen Mannschaft bey theils Regimentern in der Musterungen, und sonsten geklagt worden ist, daß sie ihre Gebühr, so der Officier in Händen hat nicht habhaft könte werden. Und wann es endlich zur Abrechnung, oder Richtigkeit mint ihren Officiers käme, ihr allerhand Unkosten aufgerechnet, und so viel Abzüge gemacht würden, daß ihr daß wenigste von ihrem so sauer- und blutigverdienten Sold angedeyen thäte. Worzu noch kommt, daß, obwohl in denen Repartitionen jederzeit auf eine grosse Anzahl Portionen angetragen wird, so die Folge nach sich ziehet, daß unsere Trouppen in einem numerosen Stand seyen sollten, so ereignet sich doch, daß, wann man deren am meisten von nöthen hat, sie sich schwach und mit einem grossen Abgang befinden [...]” 157 Iványi. 1991. 139-146. о. passim. 158 Mayer, 81. és 92. о. 159 Rákóczy, 1997. 335-336. о. 16(1 MOL N 47. Lad. К. Fase. A No. 14. 10. r. és MOL N 47. Lad. К. Fase. A. No. 3. 28 v.-29. r. 161 MOL N 47. Lad. K. Fasc. A. No. 4. 58. v. „[...] Ottomanicus belli apparatus in dies terra marique increscere, invalescere conspicitur. Quare clemeter non intermisimus, ut cum dicti regni nostri haereditarii Palatino, Magnatibus et Comitatuum, regiarumque liberarum civitatum deputatis pro ratione militiae nostrae ibidem ad hybema locandae, alendaeque in nupero congressu Posoniensi rei negotium per plenipotentiarium eotum et comissarium Nostrum Caesareo-regium, consiliarium intimum, rei tormentariae magistrum, generalem belli comissarium, ac tribunum nostrum Franciscum Sebastianum comitem a Thirheimb ageremus [...] sic pariter ad praefati Nostri Regni Hungáriáé Palatini, Magnatum et deputatorum delatas nobis demississimas preces facile, benigneque annuimus, ut sequentem normam, quam iidem homagiali devotione in se susceptum hybemale quantum minus graviter ferre, praestareque queant, pro sublevandis, impediendis, tollendisque contraventioni-bus, excessibus, aut gravaminibus, et stabilienda in consequentiam, ac conservanda justa militari disciplina, ad regulanda moderna hybema determinaremus, quare clementissime, serioque statuimus, praecipimus, et declaramus” 35
